Faji jellemzôk.


A juh "követô" típusba tartozó társas faj. Születésük utáni elsô órától, amikor járni kezdenek a bárányok nagy mozgó tárgy - általában anyjuk - felé mozdulnak és követik azokat. Még a kifejlett állatok is követik azokat az embereket, akik báránykorukban etették ôket.
A juhok legalább egy másik állattal vizuális kapcsolatot tartanak fenn. Ha ezt a kapcsolatot elveszítik, azonnal megpróbálják helyreállítani azt. Ha ez nem lehetséges, hangosan bégetnek és erôsen próbálnak más juhokhoz csatlakozni. Egy külön rekesztett juh nekimehet az embernek sôt akár felborítja azt aki elválasztja a nyájtól, ezért jobb folyamatosan figyelni ôket.
Célszerû csoportosan tartani a juhokat vagy úgy, hogy lássák egymást, így az elszigeteltség nem ingerli azokat.
A körbekerített területen tartott juhok megtanulják hogyan reagáljanak a kutyára. A technológiához nem szoktatott állatok ezzel szemben szétszélednek, amikor kutyával próbálják ôket összeterelni. Az egy csoportba verôdött juhok megpróbálnak egy minimális távolságot (menekülési távolság) tartani a kutyától és ennek megferelelôen reagálnak a kutya közeledtére. A menekülési távolságot egyetlen juh és a csoport együtt is tartja. Amikor nem tudnak elmenekülni, számítani lehet arra, hogy szembefordulnak a kutyával vagy elfutnak mellette, hogy elkerüljék a bekerítettséget.
A juh nem ugyanúgy érzékeli a környezetét, mint az ember. A szemük a fej oldalán helyezkedik el, így majdnem belátják a körülöttük lévô az egész teret anélkül, hogy fejüket elfordítanák ( ábra). Hátul kb. 30 fokos "vakfoltjuk" van. A juhoknak szûkebb a mélységérzékelést elôsegítô háromdimenziós látóterük, mint az embereké. Két oldalt nincs mélységérzékelésük, ott csak egy-egy szemükkel érzékelnek. Ezzel magyarázható, hogy ha oldalsó látóterükben hirtelen idegen tárgyak jelennek meg, azok megijesztik ôket. Eredeténél fogva a juh préda faj a ezért állandóan figyeli a környezetét, a leselkedô veszélyekre tekintettel és így nagy látószögû látása nagyon fontos. Míg egy mozgó kutyára már akár 1000 m távolságból is reagálnak, addig egy mozdulatlanra nem reagálnak, mivel azt nem látják olyan részleteiben, mint az ember.

Nyugtalanság


A megfigyelések szerint a következô tényezôk növelik a juh nyugtalanságát:
- vizuális izoláció a többi juhtól
- a kutyák vagy emberek közelsége
- éhség vagy szomjúság
- szexuális aktivitás
- új környezet
- szokatlan, hangos vagy magas frekvenciájú hangok.
Az alábbiak pedig csökkentik a nyugtalanságot:
- a többi juh közelsége
- alacsony frekvenciájú hangok, mint pl. az anyag hívó hangja, vagy a kos "udvarlása"
- kis fényerejû világítás
Megjegyzendô, hogy a kérôdzés csak nyugodt körülmények között zajlik.
A juhval történô foglalkozás, munka elôtt szerencsés átgondolni a juhtartással kapcsolatos teendôket és a juhok várható reagálásait. dRendelkezésre állnak-e a berendezések az eszközök a munkavégzéshez Van e elegendô és megfelelô képzettségû ember? Ezek alapvetôek ahhoz, hogy a munka gördülékenyen menjen és lecsökkenjen a váratlan események okozta lehetôsége.
Például egy a korszerûtlenül berendezett legelôterületre a karámtól való kihajtástól elô kell készíteni az útvonalat. Ideális esetben a nyáj széles "folyamatban", rendben halad zavargás nélkül út elejétôl a végéig.
Amint azt korábban említettük, a házijuh a kutya és ember közelségének hatására csoportba verôdik. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb terelni ôket. Sokkal könnyebb egy nyájat mozgatni, mint néhány juhot attól elkülöníteni. Azonban egy jól idomított kutya, vagy két személy megkönnyítheti az elkülönítésüket. Gyakran könnyebb az egész nyájat karámba terelni, akkor is amikor csak néhány juhra van szükség.
A juhot könnyû kutyával vagy emberrel terelni, amiatt, hogy a juhok a "menekülési" távolságot próbáljuk tartani. A kutya vagy az ember helyzete, testtartása, mozgása és hangja mind befolyásolják a juh reakcióját. Meleg idôben érdemesebb a munkát korán elkezdeni és a nap hûvösebb idôszakában végezni, mivel a juhval könnyebb ilyenkor dolgozni, nem beszélve arról, hogy ez jobb a terelôk számára is. Ahhoz, hogy a kutyák legjobb teljesítményüket nyújtsák, a legjobb munkát végezzék idomítani, rendszeresen dolgoztatni és állandóan irányítani kell ôket. Nagy veszélye van a torlódásnak, amikor a nyájat egy szûk résen, pl. a szakaszolt legeltetés esetén a kapun hajtják keresztül. A kockázat lecsökkenthetô az alábbiakkal:
- engedjük a juhokat saját ütemükben haladni
- használjuk ki a domborzati viszonyokat
- egy személyt állítsunk az áthajtó réshez, hogy megakadályozza a torlódást
- körültekintôbbnek kell lenünk akkor, ha a terelési útvonalat folyó, csatorna, kapu vagy más szûk hely keresztezi.
Amikor a nyájat egy kapuhoz tereltük, akkor az olyan stresszhatásokat, amit a kutya és a zaj okoz meg kell szüntetni. Szükséges, hogy lássa a birka, hogy merre megy. Az, hogy milyen könnyû vagy nehéz a karámba terelni az állatokat, nagyban függ a kerítések, a kapuk, az utak elhelyezésétôl. Legjobb, ha nem kell hirtelen irányt változtatni, ezért a sarkokat le kell kerekíteni. Amikor a nyájat egy kis helyre akarjuk beterelni, a legjobb a legrövidebb idôre biztosítani. A ráhatásnak azonban az elsô alkalommal sikerülnie kell, mivel ha a juh hátrafelé kitör, nehezebb lesz visszaterelni. Könnyebb beterelni ôket, ha legalább 3 m-es területet belátnak terelési ponttól. Egyszerûbb a terelés, ha csapkodunk, vagy zajt keltünk errôl a helyrôl. Hatékony, olcsó és állatkímélô a lenne hangjelzôk használata a nyáj mögött haladva. Azonban, ha ezeket gyakran használjuk az állatok hozzászoknak. Amikor túl nagy a stresszhatás, a juhok összepréselôdnek, egymás hátára másznak, ami megzavarhatja a réseken keresztüli gördülékeny haladást. Amikor megindult a juhok áramlása, vissza kell fogni a hajtást és engedni kell ôket, hogy "menjenek mint a birkák". Amikor a birkákat közúton történô terelést fokozott figyelemmel a forgalmat leállítva végezzük. A nyáj mögött kell tapasztaltabb embernek haladnia.

Vezetés


Mivel a birka "követô" állat, természetesen követni fogja a többieket. Azt az embert is követi, ha ehhez szoktattuk. Sok esetben alkalmazható ez a módszer nagy tenyészetekbe öreg betanított vezetô ürük alakalmazása hatékony.
A karám kialakítása nagyban befolyásolja, hogy az állatokat milyen hatékonysággal lehet kezelni. A karámot úgy kell megépíteni, hogy a birkák abban könnyen mozogjanak és hogy az emberek is nehézségek nélkül tudjanak a karámban és a juhok között és mozogni. A jó konstrukció figyelembe veszi azt, hogy a juh mit lát, mit hall, mit szagol és hogyan reagál ezekre az ingerekre. A juh látása a legfontosabb tényezô, ami a karámban folyó munkát befolyásolja. A karámokat úgy kell megtervezni, hogy a juh mozgatásához kis mértékû ösztönzés is elég legyen, pl. a hátuk mögött álló ember jelenléte. Egy jól idomított, rendkivül fegyelmezett kutya hasznos lehet az egyszemélyes juhászatban, az olyan tevékenységben, amikor irányított ráhatás szükséges az elkülönítéshez. A kutyák károsak lehetnek a karámban, mivel ebben az esetben túl erôs ingereknek számítanak. Hatására az állatok szétszaladhatnak, nekironthatnak különbözô tárgyaknak, megsérülhetnek szûk helyen összetorlódhatnak, eleshetnek, egymásra mászhatnak, megtaposhatják egymást aminek ficam, vagy törés lehet a követkevzménye. A kutyák harapásra való hajlamát is figyelni kell. Ha a juhok tereléséhez a karámokban többre van szükség mint egy csendes kutya, vagy mint egy akármilyen hangforrás, akkor érdemes a karám kivitelezésének javításán gondolkodni. Néhány vezetô, terelô, válogató karám típust ábrákon muntatunk be.
A juh mozgására jellemzô, hogy
- gyorsabban mozog sík terepen, mint k fel, és hegynek fel gyorsabban dombnak mozog mint dombról le.
- általában megáll és felméri a környezet változásait, amikor egy mozgó csoport elé ér.
- megállás után rögtön lenéz a földre, ha elegendô hely van a feje mozgatásához
- visszafordul a mélyedés szélérôl
- felágaskodik, amikor látja, hogy mélyedés van alatta.
- zsákutáca megáll, megfordul, és kb 3 m-re visszahúzódik annak végétôl.
- nem hajlandó olyan vízbe belemenni, amely mély, vagy nem tudja annak mélységét,
- menekülés közés megpróbálnak bepréselôdni testüknél szûkebb résekbe is,

Válogatás


A juhok hatékony válogatásának feltétele az, hogy a juhok rendezetten haladjanak a terelôfolyosón egy, kettô vagy három lengôajtóhoz. A juhok mögött szükség van megfelelô ösztönzésre. Ha csak egy ember dolgozik, akkor szükség lehet egy jól idomított kutyára. Ha van segítsé célszerûû a kutyát a karámon kívül megköti, hogy az ne legyen útban. A segítô kiabálással, tárgyak csattogásával ösztönzik az állatokat. Ha el akarjuk zárni a birka útját legjobb ha a láb oldalsó részét használjuk ( ábra). A térdünk kisebb valószínûséggel sérül ha oldalról éri ütés.

A juhok megfogása


Könnyebb és biztonságosabb a juhot megfogni ha hátulról a "vakfolt" felôl közelítjük meg. Legkönnyebb olyan kis körbekerített területen megfogni az állatot, ahol éppen elég hely van arra, hogy a juhász szabadon mozogjon, de nem elég arra, hogy a juh ugyanezt tegye. Ha ez a terület túl nagy, a juhok akkor be kell szorítani az állatot. A megfogásnak számos módja lehetséges, de a leghatékonyabb is az állat számára a legbiztonságosabb, ha a fejénél fogva kapjuk el. Ezt végezhetjük úgy, hogy az álluk alatt két kézzel fogjuk meg ôket. Ugyanez tehetô egy kampósbottal ami Nyugat-Európában is elfogadott módszer. Az rossz szokás, ha a bôrét, gyapját fogjuk meg, mert a bôrön sérüléseket okozhat (gyapjú kihullás), ami a carcass minôségét negatívan befolyásolja és alacsonyabb minôségi kategóriát eredményez. Különösen közvetlen vágás elôtt jelent ez nagy problémát. A szarvalt állatokat nehezebb és veszélyesebb az áll alatt két kezünkkel megfogni. Ebben az esetben a kampósbot használható. Másik megoldás lehet az, ha a hátsó lábát elkapjuk és felemeljük, de nagyobb testû állatok esetében erôs alkatra és lábra van szükség. Ha a juh abbahagyta a küzdelmet, akkor elôször az egyik, majd utána a másik szarvat is fogjuk meg. A kampósbot, amellyel a juhok lábát kell megfogni,számos esetben tôgy és lábsérüléseket okozhat.

A juhok egyhelyben való tartása:


Legkönnyebb olymódon végezhetô, hogy a juhot térdünkkel és karunkkal a karám oldalához szorítjuk ( ábra). Nyílt terepen nincs kerítés és a juh elég kicsi ahhoz, hogy a ábrán látható módon fogjuk a lábunk közé, úgy hogy az egyik kezünk az álla alatt kell legyen. A hátunk egyenes legyen és amennyire csak lehet az állat fara felé húzódjunk. Az álló juhot nyakkeretbe rögzítjük a ábra szerint látható módon.

Hogyan emeljük fel az állatot?


Sok juhász szenved a hátfájástól ennek leggyakoribb oka a juhok emelgetése. A juh nehéz és a mellkashoz szorítani sem könnyû. Ilyenkor kapálózik és nincs megfogásra igazán alkalmas testrésze. Az emelgetés helyett amikor csak lehetséges rakodórámpát vagy kapukat használjunk. Ha elkerülhetetlen az emelgetésük:
- fel kell készülnünk a mozgáshoz
- tartsuk a hátunkat egyenesen
- hajlítsuk be a térdünket és a lábunkat is használjuk az emeléshez
- egyenletesen és folyamatosan emeljünk
- fontos, hogy legyünk tisztába képességeinkkel.
A ábra azt szemlélteti, hogy milyen javasolt mozzanatai vannak a juh jármûre emelésének, illetve kerítésen való átrakásának.
1. Szorítsuk a falhoz az állatot és a farát fogjuk a lábunk közé. Az egyik kezünket támaszuk meg, a másikkal pedig fogjuk meg a nyakát.
2. Azzal, hogy a kezünkkel támaszkodunk levesszük a hátunkról a súlyt és húzzuk fel a juh elülsô testrészét, hogy az a hátsó lábain támaszkodjon.
3. Az eddig támasztékként használt kezünkkel nyúljunk a közelebb esô láb alá és fogjuk meg a mellette lévô lábat.
4. A nyakról vegyük le a másik kezünket és erôsen ragadjuk meg az ágyékon lévô bôrredôt.
5. Hajlítsuk be a térdünket, hajoljunk le és a combok vegyék át a birka súlyát.
6. Közben tartsuk erôsen az állatot.
7. Álljunk fel és egyetlen mozdulattal emeljük fel a földrôl a birkát és lendítsük a kívánt helyre úgy, hogy térdünkkel is rásegítünk.
8. A korláton emeljük át a birkát tegyük annak tetejére, hogy a lássa a talajt.
9. Legördítô mozdulattal hagyjuk, hogy a birka a lábára essen.
Az egész folyamatot óvatosan végezzük.

Jártatás


A ábrán bemutatott helyzetbôl kiindulva a kisebb testû birkák mozgását irányíthatjuk úgy, hogy a birkát a vállból kiindulva elôre vagy hátra mozgatjuk. Ha hátrébb mozdulunk és térdünkkel megszorítjuk a birkát az állat elôremozdul. Ha a farkát megcsavarjuk, ez szintén arra készteti, hogy elôre mozduljon. Nagyobb testû állatokat a ábrán látható módon mozgathatjuk. Az elôremozdulását megakadályozhatjuk azzal, hogy az álla alatt kezünkkel visszatartjuk az állatot, és ha szükséges elfordítjuk a fejét és a nyakát. Ha megcsavarjuk a farka végét el is indíthatjuk az állatot. Ha a hátulsó lábaira állítjuk hátrafelé jártathatjuk, mint ahogy ezt a ábra mutatja. Amikor már a hátsó lábain áll az elsô lábakat fogva mellkasunknak szorítjuk.

A birka leültetése


Ha hosszabb ideig kell a juhot egyhelyben tartani, jobb ha a farára ültetjük. Ebben a pozícióban megnyugszik, bár néhány másodpercig még kapálózhat. Ahhoz, hogy leültessük nem szükséges felemelni az állatot. Ha elegendô hely áll rendelkezésünkre a ábrán látható módszert alkalmazva ültethetjük le. Ha nincs elég hely, akkor az elülsô részét a ábra szerint emeljük fel. Ha a hátsó lábain áll, akkor húzzuk a mellsô lábait mellkasunk felé. Ha a térdünket a juh hátának feszítjük és így lábai elôrelendülnek és a birka leül.
A juh ültetetésnél fontos, hogy a gázok szabadon eltávozhassanak a bendôbôl. Ellenkezô esetben az állat elpusztulhat a felfúvódás miatt.

Megkötözés


A juhokat fekvô helyzetben tarthatjuk, ha mellsô vagy hátsó lábait rögzítjük. Ennek hatékony és olcsó módszere az ha a hátsó lábakat kötéllel rögzítjük ( ábra). Az ülô birkára rátesszük a kötelet, a csánk fölött az ábra szerint készítünk egy-egy hurkot és a kötél másik végét a nyakon átvesszük. Ilyen helyzetben a birkát lefektetjük a földre. Elôfordul, hogy ekkor még meg kell igazítanunk a kötelet, hogy az állat kényelmesen feküdjön. Lejtôn a fejnek emelkedô irányába kell néznie, hogy a bendôgázok eltávozhassanak.

Mobil eszközök


Ezek általában hátra fordítják az állatokat és rögzítik ôket. Egy másik lehetôség a szállítószalag. A birka egy V-alakú kettôs szalagból álló szerkezetbe megy be, utána a padló szétnyílik és csak a szalagok fogják a birkát és viszik elôre. Ezt az eljárást alkalmazhatják a kábítás helyére való szállításkor és csülökápoláskor.

Erôteljes mozdulatlanság (hipnotikus állapot)


Ezt az állapotot gyakran az idézi elô, ha az állatot a farára ültetjük, vagy oldalra fordítjuk a földön. Számos módszert vizsgáltak azzal kapcsolatban, hogy ezt az állapotot hogyan idézhetjük elô, illetve hogyan nyújthatjuk meg. Mostanáig a leghatékonyabbnak az a módszer bizonyult, hogy az állatot az oldalára fordítjuk és valamivel betekerjük a fülét és a szemét is letakarjuk. Ilyen esetben az állat néhány percig az oldalán fekve marad.

Gyakori kezelések


Mérés


Az újszülött bárányt egy kézi rugós mérlegen lehet mérni. Ezt néhány nyájban születés után amilyen gyorsan csak lehet el kell végezni, hogy csökkentsük a származási adatgyûjtés hibáinak lehetôségét. A mérést bármilyen korban célszerû együtt végezni más kezelésekkel, mint pl. a köldökcsonk fertôtlenítés, fülszámozás, ivartalanítás, farktalanítás. Amikor már túl nehéz az állatok ahhoz, hogy felemeljük azokat, akkor olyan folyosón kell végighajtani, amiben van beépített mérleg. Segíti a mérlegelést, ha a ketrec elôtt és mögött is vannak állatok addig, amíg hozzá nem szoknak a méréshez.

Gyógyszerezés


A juhok egy csoportjának akkor a legegyszerûbb gyógyszert beadni, amikor zsúfoltan egymás mellett helyezkednek el egy kb. 1 m széles folyosón. A csoport végén kezdjük a mûveletet és így haladjunk elôre. Egy rövid csövû és vastag, lekerekített végû pisztolyt használjunk. A pisztoly vége finom legyen, hogy ne okozzon szájsérülést. A fejét egyik kezünkkel óvatosan fogjuk meg az áll alatt és a pisztolyt dugjuk be száj oldalán a metszôfogak mögött és az ôrlôfogak elôtt. UJJAINKAT SOHA NE RAKJUK A BIRKÁK SZÁJÁBA. A fejüket amennyire csak lehet tartsuk vízszintesen. Ha felemeljük a fejüket, nehezebb lesz nyelniük és nagyobb a veszélye annak, hogy a pisztollyal felsértjük a szájukat. A pisztolyt a száj közepe felé irányítsuk, vigyázva arra, hogy nehogy a metszôfogak közé kerüljön ( ábra). Arra is vigyázzunk, hogy nehogy megüssük a fogát, mert ezzel fájdalmat okozunk a birkának és legközelebb nehezebb dolgunk lesz vele. Amikor a pisztoly a nyelv hátulsó feléhez ér óvatosan elkezdhetjük a gyógyszer beadagolását. Ha nagyon gyorsan adagoljuk, akkor az a légcsövön keresztül a tüdôbe kerülhet, ami tüdôgyulladást, majd halált okozhat.

A metszôfogak ellenôrzése


Ezt a folyamatot ugyanabban a folyosóban végezhetjük, mint a folyékony gyógyszer beadagolását. Ennek gyors, egyszerû és biztonságos útja, ha a hüvelyk és mutatóujjunkkal egyszerre húzzuk vissza az alsó és felsô ajkakat ( ábra). Vigyázzunk arra, hogy az orrlyukak szabadon maradjanak, lehetôvé téve így a légzést, mert ellenkezô esetben a birka nehezen kezelhetô lesz. Eközben megvizsgálhatjuk, hogy a fogak megfelelôen ágyazódnak-e az ínybe és hogy az álkapocs az elvártnak megfelelôen alakul-e. A száj kinyitásához az állkapcsot meg kell fogni, és a hüvelyk ujjat be kell dugni a metszô és ôrlôfogak közti résbe.

Anyahasználat


A magyar piaci érdek hangsúlyozottan igényli a folyamatos bárány-elôállítást. Természetesen számolni kell azzokkal a problémákkal, amely a juh faji sajátosságaiból ered. Az év eltérô idôszakában különböznek a termékenyítés és bárányozás nehézségei. Sem az ivarzási százalék, sem az ovulációs ráta, sem a termékenyülés eredménye nem egyforma a különbözô hónapokban. Sôt ezzel egyidejûleg a termékenyítés költségei sem azonos szintûek. A várható szaporulatot a biológiai lehetôségeket tükrözô táblázatból jól kiszámíthatjuk ( táblázat). Természetesen lehetnek ettôl eltérô eredmények, amelyet az eltérô tenyésztési gyakorlat okozta genetikai változás mellett, az idôjárás és a takarmányozás egyaránt befolyásolhat.
Az anyahasználat tervezését a várható szaporodásbiológiai mutatók figyelembevételével a három fô piaci idôszakhoz igazodva végezzük el. A két stabil idôpont mellett a karácsony elôtti idôszak (december 1 - december 20) a Nagyboldogasszony ünnepe elôtt (július 15 - augusztus 5), a harmadik ciklus változó évrôl-évre a naptárban az a húsvét, amely február végétôl április közepéig terjedhet, de idôtartama nem igen haladja meg a 20 napot. A karácsonyi és húsvéti idôszakban fôleg a tejes, a harmadik idôszakban és az év egyéb szakaszaiban nagyobb testtömeg összetételben igénylik. Ennek megfelelôen kell az áru-elôállítást ütemezni.
A juhászatokban ismert az évenkénti egyszeri és sûrített elletés rendszere. Az évenként egyszeri elletésnek az együttes és osztott formáit ismerjük. Az együttes állomány elletést a fô szezonban augusztus 15-tôl november 15-ig végezhetik. Kedvezô esetben nem húzódik szét 4 hétnél hosszabbra, de semmikép nem ajánlatos, hogy 6 hétnél tovább tartson. Ellenkezô esetben a bárányok túlságosan szétnônek és ennek nagy hátránya jelentkezik mind a technológiában, mind pedig az értékesítésben.
Elônye ennek atz éves egyeszeri elletési technológiának, hogy egyszerû és produktivitása egy aktust figyelemve véve a legjobb. A takarmányozás költségeinek alakulása az átlagostól rosszabb, hiszen a vemhesség végsô szakasza és a tejelés jelentôs része termesztett takarmányokon történhet, tejelés késôbbi szakasza eshet a legeltetés idôszakára. Nagymértékben befolyásolja a fenti arányokat a húsvét idôpontja.
Ezt a szaporítási szisztémát alkalmazzák a tejelô juhászatok számára, mert a húsvét gyors és a laktáció elején történô leválasztást tesz lehetôvé, így a kifejhetô tej mennyisége a legelôrôl ellátott állományok esetén a legkedvezôbb költség mellett a legnagyobb lehet.
Valójában a gyakorlati életben évenkénti egyszeri elletés osztott formában történik, azaz a fôidôszak kiegészül egy második termékenyítési ciklussal, éppen azért, hogy az esetlegesen üresen maradt anyajuhokat ne "cipelje" a nyáj magával hozam nélkül egy egész évig. Általában az állomány húsz százalékának termékenyítése eshet a pótszezonra.
A sûrített elletés alkalmazását sok tényezô figyelembevételével javasolhatjuk. Elsôsorban az állomány nagysága, azt követôen annak takarmányozási színvonala emelhetô ki ezen döntést segítô elemek közül. A leggyakrabban alkalmazott változata a nyolchónaponkénti elletés, amelyhez az állományt feloszthatjuk 3 csoportra, de a gyakorlatban a nyolchónaponkénti termékenyítési ciklushoz magától állnak be az arányok az állományban.
A rotációs tervezés csak akkor indokolt, ha az állomány takarmányozási színvonala és biológiai állapota lehetôvé teszi a 8 héten belüli leválasztást és a nyolchónaponkénti termékenyülést. Ebben az esetben a kiindulási alap az értékesítési idôpont illetve az értékesítési átlagos testtömeg lehet. Például decemberi értékesítés esetén 20 kg-os átlagos testtömegben a számítást a következôképpen végezzük.
A 20 kg-os átlagos testtömeg az értékesítés elôtt átlagosan 60 nappal történô elletéssel érhetô el. Az állomány ellése 80-90 nappal az értékesítés elôtt kell hogy kezdôdjön és mintegy 30-40 nappal ellôtte kell hogy befejezôdjön. Így az állományunk 13-27 kg között kerülhet értékesítésre. Természetesen az anya rossz elôkészítése, a bárány rossz genetikai képessége lehetetlenné teszi a folyamat ilyen ütemezését, és így a sûrített elletés alkalmazását nem teszi lehetôvé. Ez a módszer lehetôvé teszi egy részt, hogy a termékenyítést az értékesítés elôtt 240 nappal kezdjük, annak idôtartama a hat hetet ne haladja meg és a választást is ehhez a rendszerhez igazíthassuk. E ritmusban megvalósíthatjuk, hogy az állomány nyolc hónap múlva újra elljen és az augusztusi értékesítés idôpontjára új hasonló testtömegû bárányt produkáljon az anyajuh. Hasonló szisztémával számítva a következô elletés és értékesítés a hagyományos húsvéti szezonra esik. Természetesen még jó színvonalú elletés mellett a merinó fajta tulajdonságai miatt, hogy az állomány egy része nem tudja követni ezt a ritmust. Elônye ennek az elletési metódusnak, hogy alkalmazkodik a piachoz, költségszintje átlagos, hozama mintegy 25-30 %-kal magasabb az évenkénti egyszeri elletésnél.
Hátrányául felróható viszont, hogy magasabb szintû felkészültséget, nagyobb szakértelmet igényel. Gazdasági megfontolásuk mellett ivarzás szinkronizálással az elletés megoszlása és szaporulata kedvezôbb arányba hozható.
Ismert még a sûrített elletésnek 3 évenkénti 5 elletési ciklusra is, ennek a gyakorlatban azonban nincs létjogosultsága.
A folyamatos elletés ideális eredményeket hozhatna a juhok szaporodásbiológiájában. Piaci pozíciók szempontjából is ez lenne a legkedvezôbb. Azonban nem feledkezhetünk meg arról a tényrôl, hogy egyéb tényezôk, a takarmányozás színvonala, a szakmai felkészültség, az állomány genetikai képesség stb. mellett is csak megfelelô állománynagyság esetén alkalmazható.
Bár errôl a nagyságrendrôl viták vannak, nem tartjuk indokoltnak bevezetését csak olyan nagyságú, egy telepen lévô állományban, ahol havonta 250-300 termékenyülésre számíthatunk a legrosszabb termékenyülést biztosító hónapban is. Ez pedig csak 4000 anyajuh feletti létszám esetén képzelhetô el.
Az egész állományban állandó a fedeztetéts , a termékenyülôk, ivarzók, netán a nem ellôk kiválasztása. E módszer alkalmazása a nyájrendszert és annak munkaszervezetét feleslegessé teszi, illetve megkérdôjelezi, azonban számtalan eszköz, biotechnológiai módszer alkalmazását teszi szükségessé. Ahhoz, hogy az egy-egy nyáj "összeûzetése" 1 hónap alatt eredményes legyen az ivarzás szinkronizálás, az ultrahangos vemhesség vizsgálat, a "bélyegzôpárnás" kosok alkalmazása, ad "flus hingolás" egyaránt segítséget ad, de csak együttes alkalmazásuk jelent garanciát a teljes hatékonyságra.
Ezek alkalmazása a sz. táblázat ismeretében gazdasági megfontolás kérdése.

A juhok tartástechnológiájának alternatívái


A világ juhtenyésztésében 3 általánosnak tûnô tendenciát figyelhetünk meg a tartástechnológiai alapelvekben.
Az országok jelentôs hányada kihasználva adottságait, extenzív, istálló nélküli, munka-erôtakarékos, alacsony költségszintû technológiákat alkalmaz és ezirányban végzi az ágazat korszerûsítését. Ezek az országok alacsonyabb hozamokkal szezonális áru-elôállítással fizetik meg az alacsonyabb tartástechnológia árát. Számtalan eleme van azonban ezen tartástechnológiai irányzatoknak, amely a hazai tenyésztésben hasznosítható amellett ,hogy hazai telejskörû alkalmazásuk nem lehetséges. Jó példák erre az Augsztráliában, Új-Zélandon található juhászatok.
A világ más országai szintén legelôre alapozva intenzifikálták juhtenyésztésüket. Igényesebb fajtákkal, több technológiai költséget felhasználva belsô technológiai elemeket is beiktat a juhok tartásába. A többlet költségeket magasabb színvonalú termeléssel, többlet hozammal ellensúlyozza. Ebben a struktúrában alakulnak ki a Franciaorszgás, Anglia specializált juhászatai.
A juhászatok harmadik részére tulajdonképpen az arculatnélküli korszerûsítés a jellemzô. Ezek közé tartozik hazánk is. Az éghajlati adottságok miatt nem tudott kialakulni az épület nélküli tartás, a magántulajdon "szentségének" hiánya miatt nem épóltek munka-erôtakarékos karámrendszerek, a "költségtakarékos" szemlélet miatt nem kerültek alkalmazásra jól alkalmazható, korszerû belsô technológiák, de a takarmánygazdálkodás alacsony hatékonysága miatt - ez fôleg a legelô gazdálkodásra igaz - nagytermelésû leszerpeltek intenziv hasznosítással nem jutottak áttörô szerephez ezekben az országokban.
A mai hazai tartástechnológia kialakításában alapelemet jelentenek a meglévô épületek, a gyepgazdálkodás színvonala, de egy fontosabb tényezô az az igény kellene, hogy legyen amit a piac jelent a juhágazattal szemben.
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Magyarországnak 13-36 kg közötti testtömegû intenzíven hízlalt bárányt kell elôállítania egész éven át. Ez meghatározza a tartást, az anyahasználatot, a választási idôt, tenyésztés-bevételi életkort, a végtermék elôállítás komplex technológiáját. Ugyancsak adott az a tény is, hogy 1000 tonna juhsajt elôállításához szükséges tejmennyiség produkálásához szükséges anyajuhállomány tartása csak fejôjuhászatokban oldható meg. Természetesen ebben már lehetséges alternatívák - extenzív - intenzív - közötti választás.
Ezekhez a feltételekhez és igényekhez igazodóan lehet alkalmazni, adaptálni a különbözô technológiai lehetôségeket.

Az anyajuhok elhelyezése istállóban


A hazai juhászati gyakorlat szerint az anyajuhok életük nagy részét a hodályban töltik el. A téli takarmányozási idôszak mellett istállóban 0tartózkodnak az anyák - a juhász akaratától függôen - a délutáni óráktól reggelig. Az hogy milyen okok miatt alakult ilyen tartástechnológia hosszasan lehet sorolni. Az éghajlat szélsôségei, a téli takarmányozás bázisa, a vagyon és tulajdonvédelem, a juhászati hagyományok indokolják ezt a megoldást. A tulajdonosi szétdarabolódás, az otthon telelô nyájak, a hagyományos juhtartó vidékek pangóvizes legelôi még inkább a megrögzôdést erôsítették.
Az épületek, amelyek ma az állományok tartására szolgálnak rendkívül változatosak. Azonban nagyon kevés az olyan épület, amely megfelelne a jelenkor minden követelményének. A régi épületek jó klímájának, de nem felelnek meg a modern technológiák követelményeinek és a juhász életfeltételeit sem elégítik ki. Nincs bennük víz, villany, a támrendszer miatt nehezen oldható meg a kitrágyázás is. Állaguk sem jó az évtizedek jövedelemhiánya és szemlélete miatt, hiszen ezek állagmegóvása nem történt meg.
Az újabban épült istállók és telepek kora is 20 év körül van. Sajnos ezek éppen akkor létesültek, amikor támogatási rendszer és létesítési, tervezési struktúra olyan volt, amely nem a célszerûséget, hanem e rendszer kihasználását sugallta! Így épültek olyan telepek is melyek használati értéke messze elmaradt a bekerülési költségtôl. Elsôsorban a juhásznak épültek, de az épületek klímája sokkal kedvezôtlenebb lett, technológiai színvonala alig valamivel javult. A drága épületek amortizációja óriási terhet rakott az ágazatra és már gépesítésre sem nyújtott lehetôséget.
A járulékos beruházások miatt (út, villany, víz, szociális épület) túlságosan nagyra méretezettek lettek. Az egy-egy telepen elhelyezett nagy létszámú anyajuhoknak az egyetlen idôszakában sem biztosított elegendô könnyen eléhetô legelôt. Ráadásul elhelyezésük általában a legelô közepére történt, emiatt egyrészt nyári szállásokat kellett építeni, másrészt megnehezültek a tarlók kihasználási lehetôségei. Az üzemanyag drágulása miatt növekedtek a munkaerô, a termesztett takarmányok és a szalma szállítási és a trágya elszállítási költségei egyaránt.

Juhgyapjú


Juhtenyésztés a gyapjú szempontjából


A juhot még a történelem elôtti idôkben szelídítették meg. Ásatásokkor elôkerült kôdombormûvek bizonyítják, hogy i.e. 7000 évvel a juh már háziállat volt. A svájci tavak cölöplakóinak (i.e. 6000-4000) maradványai között a házi juh csontvázára is akadtak. Fonással szövéssel készített gyapjúruhákat a mai Dánia területén végzett ásatások során, amelyek a rézkorszakból (i.e.3000-1500) származnak. A vadjuh bundája felszôrbôl és pehelybôl állt. A két szálfajta együttes jelenléte még az ôsi kezdetleges eszközökkel való fonást is akadályozta. Ezért igyekezett az ember ôsidôk óta a tenyésztést abba az irányba fejleszteni, hogy a felszôrt az állat elveszítse és lehetôleg csak egyöntetû pehelyszôrt növesszen.
Ezt a célt két tenyésztési iránnyal valósították meg. Az egyiknek eredménye a Spanyolorszából származó merinó-fajta, amelyen sikerült lágy, finomszálú egyenletes bundát kapni; a másik irányú fejlôdésben - egyes angol hosszú gyapjas juhfajtákon - a felszôr eltüntetésével párhuzamosan a pehelyszôr meghosszabbodott, erôsebb szálú lett, és némileg a felszôrhöz lett hasonlóvá. A rég elveszett felszôr maradványai a hamis szálakban, valamint a fejet és lábakat borító sörteszerû szôrzetben néha még jelentkeznek.
Magyarországon durvagyapja juhfajtákat már régóta tenyésztettek. A merinójuhok tenyésztése hazánkban 1773-ban kezdôdött és mindinkább háttérbe szorította a parlagi fajtákat. Az 1870-és évekig Magyarország volt Európa legtöbb gyapjút termelô országa. Ekkori juhállománya körülbelül 15-16 millióra volt becsülhetô. Ennek az állománynak legnagyobb része kiváló minôségû finom gyapjút szolgáltatott.

A juhfajták csoportosítása


A textilipar szempontjából a juhfajtákat a szolgáltatott gyapjú minôsége alapján osztályozzuk.
Megkülönböztetünk finomgyapjút adó juhokat (merinó-fajták), középfinom gyapjat adó juhokat (angol Dow-juhok), hosszúszálú gyapjat adó fajtákat (fényes- és félfényes gyapjat adó juhfajták), crossbred (keresztezett) fajtákat, durva (takaró) gyapjat adó fajtákat (kevertgyapjas parlagi juhok).
Ezek közül csak azokat a fajtákat ismertetjük, amelyeknek hazánkban gazdasági jelentôségük van.

Finom gyapjút adó juhok


E csoporthoz tartoznak a merinó-fajták, amelyek a világ gyapjútermelésének kb 33 %-át szolgáltatják.
Általános jellemzôk. A kos 60-100 kg, az anya 35-70 kg súlyú, 5-15 kg-os nyírósúllyal. A gyapjú 16-28 finomságú, fürthossza 40-120 mm, és rendmentje általában 45-55 % között van.
A magyar fésûs merinó állomány a posztógyapjas merinóból alakult ki, rambouillet, nemes fésûs merinó és nemes húsmerinó keresztezésével. Tenyészterülete ma már egész Magyarország. Fésül merinó anya súlya 35-50 kg, a kosé pedig 60-90 kg. Bundája sûrû, tömött, fürthossza 5-8 cm. Gyapjának finomsága 19-26 között változik. A jelenlegi tenyésztés 20-22 minôség kialakítására törekszik. A nyírósúly 4-7 kg, 34-45 %-os rendement-nal. Magyarország juhállományának több mint 90 %-a fésûs merinó.
A finom gyapjút adó juhfajták között igen fontos az ausztrál merinó típus mind gyapjának kiváló minôsége, mind pedig mennyisége szempontjából. Ausztrália jelenleg kb 150 milliós juhállományának 73 %-a merinó, így a termelt gyapjú mennyisége a világ gyapjútermelésének jelentôs részét teszi ki. (A világ jelenlegi juhállománya kb 1124 millió darabra becsülhetô). Az ausztráliai merinót közepes testnagysága és bôrének ráncoltsága jellemzi. A kosok élôsúlya 60-85 kg, az anyáké 40-55 kg. A gyapjú rendement-ja igen nagy, 50 %, esetleg ennél is több, a termelt gyapjú legnagyobb részének finomsága 20-22 . Az ausztráliai merinógyapjú finomságán és hosszúságán kívül további jó tulajdonságai puhasága, tetszetôs fénye és szép fehér színe.

Középfinom gyapjút adó juhok


A csoport jelentôsebb képviselôi a Suffolk Down, Oxford Dow, Dorset Horn és Dorset Down.
Általános jellemzôk. A kos 80-120 kg, 3-7 kg-os nyírósúllyal. A gyapjú 25-33 finomságú, fürthossza 50-125 mm, tehát a merinógyapjúnál valamivel hosszabb és durvább. A gyapjú jól fésülhetô; de gyengén nemezelôdik (a nemezelôdés növelésére finom fésûs kóccal szokták keverni), ezért fôleg kötöttáruk és könnyû flanellszövetek nyersanyaga.

Hosszúszálú gyapjút adó juhfajták


E fajták jellemzôi: nagyobb test, nagy súlyú (100-l160 kg), valamint hosszú és fényes gyapjú. Sík vidéken vagy fennsíkon tenyésztik, dombos vidéken a legeltetést nagy súlyuk miatt nem bírják.
A romney-Marsh vagy Kent-juh a csoport legjelentôsebb képviselôje. Hazája Dél-Anglia partvidéke.
Parlagi juhfajtáknak fényes gyapjas juhokkal való keresztezése útján tenyésztették ki. Nagy számban tenyésztik Új-Zélandon, Ausztráliában és Dél-Amerikában. A kos súlya 100-120 kg, az anyáé pedig 65-90 kg 10, illetve 5 kg-os nyírósúllyal. Gyapjának finomsága 30-35 , fürthossza pedig 12-18 cm.
Crossbred-juh fajták
E fajták kb 70 évvel ezelôtt alakították ki, finom gyapjas és hosszúszálú fajták keresztezésével.
A crossbred ("keresztezett") név eredetileg tenyészirányt jelentett. Mivel azonban a keresztezéssel kitenyésztett fajtákat tiszta vérben tenyésztik tovább, ma, mint a gyapjú minôségére vonatkozó kereskedelmi jelölést használják. A crossbred-fajták finomságuk szempontjából a középfinom gyapjút adó juhfajták csoportjába tartoznak. Ezeknél azonban lényegesen nagyobb gyapjúhozammal és fürthosszal rendelkezik (a nagyobb fürthossz következtében a fésûs kóc csak 5-6 %, míg a középfinom gyapjú 10-12 % fésûs kócot ad).
Legnagyobb tenyészterülete Új-Zéland, ahol a juhállomány 75 % Crossbred.
A csoport jelentôsebb képviselôje a Corriedale.
Általános jellemzôk. A kos 90-120 kg, az anya 60-80 kg súlyú, 10, illetve 6 kg-os átlagos nyírósúllyal. A gyapjú finomsága 22-32 , fürthossza 12-16 cm. Középfajta nemezek és öltönyszövetek nyersanyaga.
A Corridale Lincoln-kos és merinó-anya keresztezésébôl származik.
1880 óta tenyésztik Új-Zéland. 25-33 finomságú - igen puha - gyapja 10-14 cm-es fûrthosszúságú. Gyapjúhozama 6-10 kg.

Durva gyapjút adó juhok (kevertgyapjas juhok)


E csoportba tartozó juhok gyapja felszôrt és pehelyszôrt, sôt gyakran u.n. hamis szálakat is tartalmaz. A felszôr, az átmeneti és hamis száltartalom a gyapjút durvává teszi, ezért elsôsorban takarókat készítenek belôle. Ebbôl ered a "takarógyapjas juhok" elnevezés is. Igen gyakori a durva gyapjút adó juhfajtákon a teljes egészében vagy részben (tûzdelt) színes bunda. Ez természetesen a gyapjú értékének további csökkenését jelenti.
Általános jellemzôk. A gyapjú fürthossza nagy, egyes fajtákon 20-30 cm-t is elér, a finomsága pedig 30-50 között változik. A nyírósúly kicsi, 1-3 kg, ellenben a rendement elég nagy, 50-75 %-os.
A cigája szülôföldje Kis-Ázsia, innen került a Balkánon keresztül Magyarországra. A legértékesebb parlagi juh fajta. Gyapjának fürthossza 8-14 cm, finomsága 25-35 . Színe többnyire fehér, de lehet tûzdelt vagy fekete is. Az anyák súlya 30-60 kg, a kosoké 50-90 kg, 2, illetve 3 kg átlagos nyírósúllyal. Rendementje 40-65 %.
Gazdasági szempontból tejelése miatt a merinó versenytársa.
A racka szintén Kis-Ázsiából került Magyarországra. E fajtának számos alfaja létezik, hazánkban a hortobágyi és az erdélyi rackát tenyésztik.
A hortobágyi racka jellegzetessége dugóhúzószerûen csavarodott szarva. Nyírósúlya 2-3 kg, 4065 %-os rendement-nal. Igen durva gyapjának színe fehér vagy fekete. Fürthossza 20-30 cm. A gazdaságosabb juhfajták (merinó, cigája) gyakorlatilag kiszorították.
Az erdélyi racka csigaszerû szarvairól ismerhetô meg, gyapja hosszabb és finomabb a hortobágyi racka gyapjánál. Hazája a hegyvidék (Erdély, Felvidék). Magyarországon csak igen kis számban található. A cika-juh Dél-Németországból származik, igen kis számban Tolna és Baranya megyében található. Gyapjának finomsága 30-40 , hossza 20-40 cm, nyírósúlya 2-3 kg, 65-70 %-os rendement-nal.

A gyapjúszál kialakulása


A gyapjúszál fejlôdése


A gyapjúszál a bôrben az embrió-korban alakul ki. Az epidermisz egyes sejtjei (az alattuk lévô bôrszemölccsel együtt) lenyomulnak a bôr belsô rétegébe és ott hüvelyt alkotnak, amelynek alsó végén a bôrszemölcs foglal helyet.
Ebbôl a hüvelybôl - a szôrtüszôbôl - indul meg a szálnövekedés a bôrszemölcsön lévô sejtek erôteljes szaporodása következtében.
A kialakult gyapjúszálon két fôrészt különböztetünk meg ( ábra).
A szárat - a gyapjúszálnak a bôr felületén túlnövô részér, a gyökeret - a gyapjúszál bôrben található részét, amely a hajhagymában végzôdik. A hagyma a szál legalsó része, gumóalakú és szorosan körülveszi a hajszemölcsöt.
A gyapjúszál a hajhagyma sejtjeinek szaporodása következtében növekszik, míg a hajszemölcs mint a hajhagyma tápláló szerve szerepel. A hajhagyma viaszt is választ ki, amely a gyapjúszálat körülveszi és így a gyapjú hajlékonyságát biztosítja.
A hagymát verejték és faggyúmirigyek veszik körül.
A faggyúmirigyek kivezetô csövei a szál hüvelyébe nyílnak, és váladékot termelnek, amelynek célja a szálnak a növés alatt a mechanikai hatásokkal szembeni védelme. A faggyúmirigyek váladéka megakadályozza a bunda nemezelôdését és mint víztaszító réteg, az állatot az esô ellen védi.
A verejtékmirigyek kivezetô csövének nyílása a bôr felületén van. E mirigyek elsôsorban az állat testhômérsékletének szabályozásában játszanak szerepet. Váladékuk - amely különbözô zsírsavak nátriumsójából áll - a szálakat a napfény káros kémiai hatásától is megvédi.
A faggyú és verejtékmirigyek összevegyült váladéka a gyapjúzsír.

A gyapjú szálak eloszlása


A hajhagymák kisebb, egymástól csupasz bôrsávokkal elválasztott csoportokban helyezkednek el. Ennek következtében a szálak is csoportosan - pászmákban - nônek.
Minden csoporton belül van egy "vezetôszál", amely a zsír- és verejtékmirigyek között foglal helyet. A vezetôszál általában durvább, vastagabb mint a csoportszálak.
A finomgyapjasok bôrmetszete már nem ad ennyire jellegzetes képet a szálcsoportokról. A nagyobb szálsûrûség és az a tény, hogy a vezetôszál nem minden esetben a csoport legvastagabb szála, nehezebbé teszi a felismerést. Az egy csoportban lévô szálak száma kb 10-100.
Több egymás melletti pászmát (szálcsoportot) kötôszálak és fályolszálak kapcsolnak egymáshoz, fûrtöcskéket alkotnak. Több fûrtöcske egyesülésébôl fûrt alakul ki. A fürt a gyapjúbunda építôeleme. Tulajdonságai a bunda szerkezetét meghatározzák.
A gyapjúszálak elhelyezkedésének sûrûsége döntô tényezô a gyapjúhozam szempontjából.
Általában a szálsûrûség:
A finom gyapjas fajtákon 50-120 szál/mm2
a finom gyapjas fajtákon 12-40 szál/mm2
a keresztezett fajtákon 2055 szál/mm2
Így egy állat bôrfelületén a fajtától és egyéb tényezôktôl, (kor, nem, táplálkozás, évszak stb.) függôen 16-130 millió szál nô.
A szálsûrûséget közelítôleg az élô állaton a gyakorlatban úgy állapítjuk meg, hogy a bundát szétnyitják és a látható bôrsáv szélességébôl következtetnek a sûrûségre.
A gyapjúhozamot a szálsûrûségen kívül a bôrfelület benôttsége (fedettsége) is befolyásolja.
A bunda felületén látható, hogy meghatározott körvonalú, szabálytalan kis mezôkre oszlik; ezek egy-egy fürt körvonalai.
A fürtök alakjának vizsgálata lényeges; a fürtalakból következtetéseket vonhatunk le a bundát alkotó gyapjúszálak minôségére és egyes tulajdonságaira, elsôsorban a bonitálás alkalmával.
A fürtöket két szempontból vizsgáljuk. Megnézzük az egyes fûtök alakját, valamint a fürtökbôl kialakult bunda rajzát, a fûttetôket.
A fürt alakja. A fürt henger alakú, kúpalakú és fordított alakú lehet. A szabályos fürt henger alakú. Általában ilyen alakulás mellett a gyapjúszálak egész hosszukban azonos vastagságúak, valamint azonos hosszúságúak és ívelôdésûek. A hengeres fürtöt alkotó gyapjúszálak fizikai tulajdonságai tehát jók. A hengeres fürtalakulás rendszerint sûrû benôttséggel állnak egymástól, míg a hegyükön a gyapjúzsír következtében összetapadnak.
Tölcséralakú a fürt akkor is, ha a bunda zsírtartalma csekély, és így a szálak nem tapadnak jól egymáshoz, széthajlanak.
A fürtszerkezet nem minden esetben kihangsúlyozott. A túltenyésztés vagy betegség következtében keletkezô "cérnás" gyapjúnál, a bunda szerkezete elmosódott. Elmosódott fürtszerkezet keletkezik akkor is, ha a bunda szálai valamilyen oknál fogva (p. gyapjúzsír hiánya miatt) nemezelôdnek. Ez a nemezelôdés a gyapjú értékét jelentôsen csökkenti.
A fürttetô: A bunda külsô felületét, a fûttetôt, a fürtök és egymással való kapcsolata határozza meg.
Zárt bundát alkotnak a szorosan egymás mellett álló fürtök.
Nyitott a bunda, ha a fürtök szétesnek, vagy csak lazán függnek össze. A nyitott bunda káros, mert az esô a szálak közül a gyapjúzsírt kimossa, ennek következtében a bunda nemezelôdhet, az eltávolított védô réteg miatt pedig a gyapjúszálakat a napfény jobban károsítja.
A bunda felületi tagoltsága alapján megkülönböztethetünk: 1. finoman tagolt (kis egységekbôl álló) bundát, mely általában a finom gyapjas juhok bundájára, elsôsorban a szövetgyapjas és posztógyapjas merinókra jellemzô; 2. durván tagolt (nagy egységekbôl álló) bundát, amely általában a hosszú és középhosszú gyapjút termelô juhfajták bundájának jellemzôje.
A fûrttetôket aszerint osztályozzuk, hogy a bunda felülete milyen rajzolatot mutat. Zárt bundán megkülönböztethetünk lekerekített, lapos, szegletes, deszka alakú és hegyes ("szurkos") fürttetôt.
A lekerekített fürttetô alakja többé-kevésbé kör, jó minôségû, közepes hosszúságú gyapjúra jellemzô.
A lapos és szegletes fürttetô négyszög vagy sokszög alakú. A közepes finomságú és hosszúságú gyapjúra jellemzô.
A deszka alakú fürttetô tégla alakú tagozódású. A közepes finomságú szövet- és fésûsgyapjúra jellemzô.
A hegyes fürttetô a gyapjúzsírban gazdag fajták bundájára jellemzô.
(A gazdag gyapjúzsír következtében a szálvégek erôsen összetapadta.) Nyitott bundánál megkülönböztethetünk bokoralakú, csúcsos dugóhúzó alakú, stb. fürtöket. Ezek általában a gyapjú ritka növésére és gyengébb minôségére mutatnak.
A cérnás gyapjúnál a fürttetô éppen úgy, mint a fürtalak, nem mutat határozott rajzolatot.

A gyapjú mikroszkópi tulajdonságai


A gyapjúszál finom felépítése


A gyapjúszálon két fôrészt különböztetünk meg: a hajhagymában végzôdô gyökérrészt és a bôrfelszín feletti szárrészt.
A gyökér alsó részét gömbölyû élô sejtek alkotják, amelyek kifelé haladva fokozatosan alakulnak át orsóssejtekké és pikelyekké, ugyanakkor élô sejtanyaguk keratinná alakulva szarusodik.
A gyapjúszálban három sejtréteget különböztetünk meg: 1. a felhámot vagy pikkelyréteget (epidermisz); 2. a kéreg (kortex) és 3. a bél (medula) sejtjeit ( ábra).
A bélsejtek és bélüreg nem minden gyapjúszálban találhatók; a pehelyszôrnek általában nincsenek bélsejtjei.
1. A felhámot lapos, szarusodott pikkelyek alkotják, amelyek egymást átfedik, szabad széleikkel a szál hegye felé irányulnak és ily módon a szál kontúrjának csipkézett jelleget adnak.
Vékony gyapjú szálakon (pehelyszôrön) egy pikkelyelem körülfogja a szálat, ezáltal egymásbahelyezett virágcserépszerkezetet mutat. Vastagabb szálaknál - a szál kerületétôl függôen - több egymás melletti pikkely fogja össze a szálat.
A pikkelyek látható hossza meghatározza a szál simaságát és fényét. (Minél nagyobb a látható hosszúság, annál simább, fényesebb a szál.)
A finom gyapjún az átfedés nagy, a látható hosszúság csak 8-10 .
Durvább gyapjún a látható hossz 18 -ig emelkedik. A pikkelyek vastagsága 0,5-1 . A gyapjúszál pikkelyszáma a pehelyszálakon 65-0 pikkely, a felszôrökön pedig 45-60 pikkely milliméterenként. A pikkelyanyag három rétegbôl áll. A külsô réteg (epikutikula) kb. 0,01 vastag, vegyi hatásoknak rendkívül ellenálló, ismeretlen vegyi összetételû hártya. Elsôsorban a színezés szempontjából jelentôs. A középsô réteg (exokutikula) a keratintól különbözô fehérje; az alsó réteg (endokutikula pedig) keratin.
Az epikutikula vegyi hatásoktól védi a pikkelyeket, míg az exo- és endokutikula a pikkelyek szilárdságát biztosítja.
2. A gyapjúszál szilárdságát a kéregréteg (kortex) adja, ezért ha hajtogatással vagy kémiai hatással sejtjeit szétválasztjuk, a szál szakító ereje erôsen csökken.
A kéreg hosszú orsó alakú, többé-kevésbé csavart sejtekbôl áll, amelyek között légzsákok találhatók. A sejtek vége szálasodó, vonalas rajzot mutat.
Az orsósejtek átlagos méretei:
vastagság: 1,2-2,6 , szélesség: 2-5 , hosszúság: 8-110 .
A sejtek mikromanipulátorral fibrillákra bonthatók. Közepükön szemcsés szerkezetû mag van. A sejteket összetartó erô nem ismert; lehet, hogy az élô sejtbôl származó kötôanyag van közöttük.
Újabb feltevések szerint a sejteket nem amorf kötôanyag, hanem átmenô fibrillák kapcsolják egymáshoz.
Az orsósejtek fibrillái mikrofibrillákra bonthatók.
A gyapjú szál színét adó pigmentszemcsék az orsósejtekben helyezkednek el.
3. A durva és középszálú gyapjúknál a kérgen belül a bélüreg vagy velôcsatorna sejtjeit láthatjuk. A bél lazán egymáshoz fûzött sejtekbôl áll, néha több sorból álló oszlopból. A sejtek változó alakúak és mint a méhek által készített lép sejtjei, építik fel a bélüreget. A sejtek levegôt és velôállományt tartalmaznak, sokszor azonban az egész bélüreget levegô tölti ki.
A bélüreg a szálak hôszigetelése szempontjából jelentôs. Légtartalmuk miatt igen rossz hôvezetôk, ezért az állatot a szélsôséges hômérsékleti hatásoktól védik.
Minél fejlettebb a bélüreg, annál merevebb, törékenyebb és kevésbé szilárd a gyapjú; fonhatósága és nemezelhetôsége annál rosszabb. Zavarólag hat a béltartalom a színezésben is; a béltartalmú szálak halványabbra festôdnek, mint a többi szál.

Gyapjúszálféleségek


A ma élô juhfajták nagy részén következetes tenyésztési módszerekkel sikerült elérni, hogy a bunda egynemû szálakból álljon.
Az egynemûség a szálak túlnyomó többségére vonatkozik. Ha szálanként vizsgáljuk meg a bundát, feltétlenül találunk az átlagos gyapjúszálaktól lényegesen eltérô tulajdonságú szálakat is. Még változatosabb a kép kevert gyapjas juhok bundájában, amelyben többé-kevésbé egyenlô arányban találunk finom és durva szálakat.
Fizikai és mikroszkópi jellemzôik alapján a gyapjúszálakat 6 csoportra osztjuk. Megkülönböztetünk:
1. pehelyszôrt, 2. felszôrt, 3. átmeneti szálakat, 4. ebszôrt, 5. hamis szálakat, 6. halott szálakat.
1. A pehelyszôr vékony (12-38 átmérôjû), bélüreg nélküli szál. Jellegzetessége, hogy egy pikkelyelem fogja körül az egész szálat és így a pikkelyek mintegy virágcserép alakúan vannak egymásba tolva. Keresztmetszerük kör, vagy a kört közelíti. Hosszuk a fajtától függôen 5-15 cm között változik. Többé-kevésbé hullámosak. Hajlékonyságuk és rugalmasságuk következtében igen jól nemezelôdnek. Finom szövetek, kötöttáruk, posztók és nemezek nyersanyaga.
A finomgyapjas merinó-fajták bundája majdnem kizárólag pehelyszôrbôl áll. (Bélüreges szálak csak szórványosan, legfeljebb 0,1 %-ban fordulnak elô.)
2. A felszôr a pehelyszôrnél durvább szál. Átmérôje tág határok között változik; 35-150 vastag, esetleg ennél durvább is lehet. Legtöbbször bélüreg van bennük. Nagyobb vastagságuk miatt több pikkelyelem fogja körül a szálat, tetôzsindelyszerû elrendezôdést mutatva.
Béltartalmuk miatt kevésbé hajlékonyak, és ezért kevésbé nemezelhetôk. Durva szövetek és takarók nyersanyaga.
3. Az átmeneti szálak, a pehelyszôr és felszôr sajátosságait viselik magukon. Velôállományuk vagy teljesen hiányzik, vagy igen vékony és legtöbbször nem folytonos. Pikkelyezettségük mind gyûrûs, mind zsindelyes jellegû lehet.
Feldolgozás és felhasználás szempontjából tulajdonságaik a vastagságtól függôen vagy pehelyszôrök vagy a felszôrök tulajdonságait közelítik meg inkább.
4. Az ebszôrök vagy tüskék rövid (1-5 cm-es) igen durva szálak.
Tövüktôl felfelé tüskeszerûen elvékonyodik. Bélüregük széles és nem mindig tartalmaz bélsejteket. Tenyésztett juhfajtákon ebszôr általában csak a homlokon, a fej oldalán és a lábakon nô.
Kis falvastagságuk következtében szilárdságuk igen kicsi és rosszul színezhetôk. A szövetbe bekerülve színezési hibákat okoznak. Bizonyos esetekben a gyapjút ebszôrrel keverik, díszítô színhatások elérésére.
5. A hamis szálak tulajdonságaikban hasonlítanak az ebszôrhöz, de hosszabbak. Durva, lapos üvegfényû törékeny, igen száraz szálak. Bélüregük szintén igen nagy, a keresztmetszet 90 %-át is elfoglalhatja.
A hamis szálak a rég elvesztett felszôr visszaütéseként jelentkeznek. Elsôsorban a bôrráncokban, faroknál, combon és lábszáron nônek. Megjelenésüket valószínûleg a juh nyírása után fellépô védelmi inger, a hideg elleni gyors védelem szükségessége hozza.
6. A halott szálak durva, érdes, fénytelen szálak. Bélüregük nagy. Alakjuk szalagszerû, néha saját tengelyük körül csavarodottak. Szakadékonyságuk és gyenge színezhetôségük következtében textilipari szempontból értéktelenek, jelenlétük csökkenti a gyapjú értékét.
Az elsô nyírású bárány gyapjút mikroszkópon vizsgálva, elkeskenyedô szálvéget látunk. A következô nyírások szálai már hengeresek, vágott végûek. Az elsô nyírású gyapjú értéke egyenlôtlen alakja miatt kisebb.

A gyapjú fizikai tulajdonságai


A gyapjúszál finomsága


A gyapjú finomsága a kifonhatóság döntô tényezôje. Ezért osztályozzák a bundarészeket finomságuk alapján.
A gyapjúszálak finomságára - mivel keresztmetszetük közel kör alakú - a legjellemzôbb a szálak átmérôje. Az egyes minôségek szabványai a különbözô osztályokban az átlagos szálátmérôn kívül a szálfinomság eloszlását is elôírják.
A gyapjúszálak finomsága nemcsak fajtánként, egyedenként és szálanként változik, hanem a szálat vizsgálva legtöbbször a szál hossza mentén is finomságingadozás tapasztalható.
A finomság változása a legjellegzetesebb a báránygyapjún, ahol a szál vége felé jelentôs elvékonyodás észlelhetô.
A szokásos nyírott gyapjún a finomság ingadozása kevésbé szembetûnô. Mikroszkópi mérésekkel azonban sok szálon szál töve vagy hegye, esetleg mindkét vége felé átmérôcsökkenést találunk.
A gyapjúszál növése szorosan összefügg az állat táplálkozási és egészségügyi viszonyaival. Betegség vagy rossz táplálkozás következtében a gyapjúszálak elvékonyodnak, a juh úgynevezett "éhfinom" gyapjút növeszt. Az egészségi viszonyok helyreállásával a gyapjúszál normális átmérôjûvel fejlôdik tovább, azonban ilyen esetben a bunda egész terjedelmében bizonyos fûrtmagasságban minden szálon elvékonyodás észlelhetô, a fürt úgynevezett szálhûtlen szálakból áll.
A szálhûtlenséghez hasonló jelenség a kétnövésû gyapjú keletkezése. Itt a bôr táplálkozási zavarai miatt a szálak egyrésze teljesen leválik a hagymáról és anélkül, hogy kihullana odatapad a tovább növô szálakhoz. A betegség elmúltával új szálak nônek, így a kihullott szálak töve és az új szálak hegye között hézagot találunk.
A legtöbb gyapjúfajtán összefüggés van szálfinomság és a szál hullámossága között. Minél finomabb szálú a gyapjú, annál finomabban ívelt, azaz a szál egy cm-ére esô ívek száma annál több. Ezért a szálfinomság közelítô értéke az ívelések számából is megbecsülhetô.

A gyapjú szálhosszúsága


A gyapjúszálak többé-kevésbé íveltek, ezért hosszukat kétféle módon jellemezhetjük:
a./ természetes hossz alatt a hullámos szál hosszát,
b./ valódi hossz alatt pedig a kiegyenesített szál hosszát értjük.
Tekintettel arra, hogy a gyapjúszálak hullámosságukat bizonyos mértékig a feldolgozás után is megôrzik, a gyakorlatban a szálhosszúság jellemzésére legtöbbször a ki nem egyenesített, természetes szálhosszúságot szokták megadni.
A gyapjúszálak hosszát az un. fürthosszúsággal (fürtmagasság) is jellemzik. Ez az ívelt szálakból álló pászmák vagy fürtök hossza. A fürtmagasságot az állattenyésztôk (elsôsorban a tenyészállatok kiválasztásakor) az élô állaton szokták meghatározni úgy, hogy a bundát szétnyitják és az egyes fürtök hosszát lemérik.
A gyapjúszálak hossza a fajtának, a szálak növekedési sebességének illetôleg a növekedést befolyásoló tényezôknek, valamint a nyírások számának függvénye.
Évenként egyszer nyírva a szálhosszúság juhfajtánként a következô értékek között változik:
Finom gyapjak 40-120 mm
Középfinom gyapjak 50-125 mm
Crossbred fajták 120-160 mm
Hosszúszálú fajták:
Félfényes gyapjak 150-220 mm
Fényes gyapjak 200-400 mm
Az évenkénti többszöri nyírás a fürthosszúságot természetesen csökkenti, de ugyanakkor a növekedés sebességére serkentôleg hat, tehát rövidebb, de nagyobb mennyiségû gyapjút kapunk.
A gyapjú növekedési sebességét a nyírások számán kívül a táplálkozási és éghajlati viszonyok befolyásolják.

A gyapjúszál szakító ereje


Az egyes szálak szakító ereje elsôsorban a szálak átmérôjétôl függôen változik. Így
a pehelyszôrök szakító ereje 5-30 g
a felszôrök szakító ereje 40-120 kg
határok között van.
A szakítószilárdság szempontjából azonban még azonos finomság esetén is, az egyes gyapjúszálak a fajtától, a táplálkozási viszonyoktól, éghajlattól stb. függôen különbözô tulajdonságúak, sôt a szilárdság még egy fürtön belül is ingadozik. Ezért a szálátmérô és a szakítószilárdság közötti összefüggés meghatározása igen nehéz.
Egyes kísérleti eredmények a fenti adatokkal szemben más összefüggést mutatnak. Az azonban megállapítható, hogy a gyapjú szakítószilárdsága 1500-2100 kg/cm2 között változik. Megállapítható továbbá, hogy nedvesség hatására a gyapjú szakító szilárdsága 10-20 %-kal csökken.
A gyapjú egyike a legkisebb szakítószilárdságú szálasanyagoknak, amit azonban nagyfokú nyújthatósága ellensúlyoz. Végeredményben megállapítható, hogy a felhasználás szempontjából a gyapjú szilárdsága kisebb jelentôségû, széleskörû felhasználást egyéb kiváló fizikai tulajdonságainak elsôsorban rugalmasságának, és nyújthatóságának köszönheti.

A gyapjúszál nyúlása


A gyapjúszál nagymértékben (20-50 %-ig) nyújtható szakadás nélkül. Nagy nyúlása molekuláris szerkezetével magyarázható. A gyapjú keratinját alkotó polipeptid-láncok hajtogatott vagy csavarodott alakúak (-keratin) és ezek a nyújtás következtében kiegyenesedve ( -keratin) lehetôvé teszik a szálak láncelcsúszás vagy szakadás nélküli nagyfokú nyúlását.

A gyapjúszál rugalmassága


Az ismert szálasanyagok között a gyapjú a legrugalmasabb. Ha erô hatására alakját, méreteit megváltoztatja, az erôhatás megszûntével eredeti alakját igyekszik visszanyerni. Az eredeti alakba visszatérés ideje egyrészt az alakváltozás nagyságától, másrészt a gyapjúminta rugalmasságától függ.
A megnyújtott gyapjúszál nyúlása a terhelés megszûnte után részben azonnal, részben kis idô múlva tûnik el. Ha a terhelés rövid ideig tart, mégy 30 %-os nyúlás esetén sem lép fel maradó alakváltozás, a nyúlás teljes egészében eltûnik.
A pehelyszôrök általában rugalmasabbak mint a felszôrök, a halott és hamis szálak rugalmassága kicsi.
A rugalmasság a gyapjú igen értékes tulajdonsága. A gyapjú elemi szál 20 ezerszer hajlítható törés nélkül. A gyapjúból készült áruk kiugranak, tehát nem gyûrôdnek és a használatban is megtartják gyártási vastagságukat, és rögzített formájukat, továbbá jó hôszigetelô képességüket.
A rugalmasság a gyapjú jó nemezelhetôségét is biztosítja azáltal, hogy a szálakban megmaradó rugalmas erôk a nemezben szoros kapcsolatot eredményeznek.

A gyapjúszál íveltsége


A gyapjúszálak többé-kevésbé íveltek. Az ívelôdések alakja és száma általában a gyapjú finomságával változik; a finomabb gyapjúszálak íveltsége sûrûbb és az ívelôdések alakja határozottabb, durva szálon az ívelések száma kisebb, alakjuk pedig laposabb.
Az ívelôdések száma általában a gyapjú finomságával arányosan nô, így a hosszegységre esô ívelôdések ismeretében a gyapjú közelítôleg minôsíthetô. (Pl. a 20-22 finomgyapjúnál kb. 7-9, a 26-28 gyapjúszálnál 5-7 ív esik egy cm-re).
Az íveltség a gyapjúszálak lényeges tulajdonsága; a fonhatóságot a nemezelhetôséget, a gyapjúfonalak fedôképességét, a gyapjúszövetek melegtartóképességét erôsen befolyásolja, és a gyapjúszövetek meleg tapintását biztosítja, közrejátszik a szab abszorbeálásban és a zaj csökkentésében.

A gyapjú fajsúlya


A gyapjú a legkönnyebb textilnyersanyagok egyike. A bélüreg nélküli szálak fajsúlya általában azonos, míg a bélüreges szálak fajsúlya az elôbbieknél kisebb.
A gyapjú fajsúlya 1,30-1,33 g/cm3 érték között változik.

A gyapjú nedvességfelvétele


A gyapjú az ismert szálas anyagok közül a legjobb nedvszívó képességû. A gyapjú elég lassan nedvesedik és szárad, az új környezetnek megfelelô gyakorlati egyensúlyi állapot bekövetkezéséhez 4-5 óra szükséges.
A gyapjú jó nedvszívó képessége mellett jellegzetes tulajdonsága, ami ruházati célokra való felhasználásban kedvezô. Ezt a képességét már a bibliai idôszakban ismerték. A Bírák Könyvében írják. "Íme egy fürt gyapjút teszek a szérûbe,... És úgy lôn. Mert mikor másnap reggel felkelt és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból egy tele csésze vizet". (6.37-38)
A gyapjú kereskedelmi súlyát 105-110 C-ú kondicionálással határozzák meg. Ennél magasabb hômérséklet alkalmazása veszélyes, mert a gyapjú vegyi károsodást szenvedhet.

A gyapjú kihozatala


A gyapjú a juhfajtától és tenyésztési körülményektôl függôen több-kevesebb szennyezôdést tartalmaz. A gyapjú szennyezett volta szabad szemmel, illetve tapintással is érzékelhetô. A gyapjúban háromféle szennyezést is találunk: természetes, felvett és rávitt szennyezésfajtákat.
A természetes szennyezôdés a faggyúmirigyek által termelt zsír, valamint a verejtékmirigyek által termelt verejtékanyag. E két váladék összevegyülve alkotja a gyapjúzsírt. Finom gyapjas juhokon a gyapjúzsír sûrû és mennyisége nagyobb, míg s durvább gyapjas juhokon a zsír mennyisége kevesebb és kevésbé sûrû.
A felvett szennyezés a növekedés során a gyapjúhoz tapadt tisztátlanság. Ezek lehetnek ásványi (por, homok, föld) és növényi (takarmány, bogáncs, ágak stb.) szennyezôdések és a fekália. Az ásványi szennyezôdések mennyisége legeltetési viszonyoktól és a gyapjúzsír mennyiségétôl függ. Több zsír több port, homokot tud lekötni. A növényi szennyezôdés mennyisége a legeltetési és istállózási viszonyok függvénye. Elsôsorban a gondatlan kezelés következményeként jelentkezik. Rávitt szennyezôdés a különbözô jelzôfestékek és a betegségek ellen használt kenôcsök. Ezek közül különösen veszélyesek azok, amelyek a gyapjú mosásakor nem oldódnak, tehát a gyapjúról történô eltávolításuk körülményes vagy lehetetlen.
Már említettük, hogy a gyapjú finomságával szennyezôdéstartalma növekszik. Ennek egyik oka az, hogy a finomabb gyapjat adó fajták bundája zsírosabb, a másik pedig, hogy a sûrûnövésû finom szálak nagyobb felülete több szennyezôdést köt meg.
A különbözô szennyezôdéstartalmak összege a mosási veszteség. A gyapjú tiszta súlyának és a szennyes bunda súlyának viszonyát (százalékban kifejezve) kihozatalnak vagy rendement-nak nevezzük. A magyar gyapjú átlagos rendementje 35-35 %.
Gyakorlott vásárlók sok éves tapasztalat után egy-két százalékos pontossággal meg tudják ítélni a zsíros gyapjú rendement-ját.

A gyapjú optikai tulajdonságai


A gyapjú színe. A gyapjú természetes színe festése szempontjából jelentôs. A feldolgozás számára legkedvezôbb a fehér színû gyapjú, amely minden színre és árnyalatra színezhetô.
A nemesített gyapjúfajták általában fehére, de néha visszaütésképpen szürke és fekete állatok is akadnak. A nemesített fajták egyedeinek legfeljebb 3-5 %-a színes.
A parlagi fajták nagyobbrészt színes gyapjasok. Az egységesen színezett bundán kívül tarka vagy foltos színezôdés (tûzdeltség) is elôfordulhat.
A fehér színû, a magyar merinó pedig túlnyomó részben sárgás. A magyar gyapjú sárgás szint az istállózás, illetve az istállóban lévô ammóniagôzök okozzák. Hátránya, hogy a sárgás színezôdés miatt pasztell színekre nem festhetô.
A gyapjú fényét elsôsorban pikkelyes szerkezete, másodsorban hullámossága befolyásolja. Minél nagyobbak a pikkelyek és minél kisebb mértékû az átfedés, a szálak annál jobban tükrözik vissza a fényt, tehát annál fényesebbek. Hasonlóan fényesebbnek tûnnek az íveletlen, vagy laposan ívelt szálak is.
Az egyes gyapjúféleségek fénye között igen nagyok a különbségek. Megkülönböztetünk ezüstfényû, selyemfényû és üvegfényû gyapjút.

A gyapjú hôszigetelése


A gyapjúáru jó hôszigetelô tulajdonsága elsôsorban szálai hullámosságának és rugalmasságának következménye.
A hullámosság biztosítja a gyártmányok laza szerkezetét, tehát lehetôvé teszi, hogy a gyapjúszálak között jól szigetelô levegôzárványok keletkezzenek. Ezek a levezárványok biztosítják a jó hôszigetelô képességet. A hôvezetôképesség 0,037 W/mk, így hôszigetelése jobb mint a kôzetgyapoté és vetekszik a polisztirol hab hôvezetôképességével.
A rugalmasság befolyása a hôszigetelô tulajdonságokra annyiban jelentôs, hogy a gyapjúárak (takarók, szövetek stb.) a használatban is megtartják eredeti (gyártási) vastagságukat. Igen lényeges továbbá az átnedvesedett gyapjúszövet rossz hôátadása, amelynek következtében alig okoz hômérséklet-változást a testfelületen. Sôt a szálak duzzadása miatt légáteresztôképessége csökken. A skót juhászok takarójuk nedvesítésével védekeznek az szél ellen.
A gyapjú további jó tulajdonsága, hogy nagy vízfelvevô-képessége megvédi az emberi testet a hirtelen hômérséklet-változásoktól. A hôfok gyors emelkedésekor elôször a gyapjú nedvességet ad le - ami hôelvonással jár - és így saját hôfoka csak lassan kezd emelkedni. Nedvesség felvétele közben pedig adszorpciós hôt fejleszt.

A gyapjú elektromos tulajdonságai


A gyapjú igen rossz elektromos vezetô és a feldolgozás folyamán ige könnyen feltöltôdik sztatikus elektromossággal.
A gyapjú dielektromos állandója: 4,2.

Folytatás