GIDRÁN

Származása

A fajta eredete 1816-ig nyúlik vissza, amikor a fajtaalapító arab mént, Gidran Senior-t Fechtig báró megvásárolta. A sárga mén 6 törzsmén ivadékot adott, amelyek közül Gidran II. nevű fia Mezőhegyesen vegyes (arab, moldvai, erdélyi, magyar, mecklenburgi) kancaanyagot fedezett. 1840 után a származás szerinti csoportosításkor derült ki, hogy a mezőhegyesi sárga színű ménes főként Gidran származású. Ezt követően lett tudatos gyakorlat a Mezőhegyesen alkalmazott vonaltenyésztés. A törzs, a vonal 1885-ben lett hivatalosan fajtává minősítve. A fajtakialakítás és fajtafenntartás során szisztematikusan használták az arab mének mellett az angol telivéreket is. Ebből adódóan a gidrán fajtát angló-arab populációnak tekinthetjük. 1849 és 1920 között 100 körüli létszámban stabilizálódott.
1920 után a fajta hányatott sorsot élt. Előbb 74 kanca hadizsákmányként Romániába került, további 11 elkallódott. A megmaradt 13 egyedből 1944-re újból 90 kancára fejlesztették az állományt, de a II. világháború miatt beálló veszteségek miatt csupán 28 kanca maradt meg. Ezt követően a lótenyésztésünkre jellemző állapotok ezt a fajtát is határozottan sújtották.

Külleme

Erőteljes szervezetű, többnyire nagy rámájú, inkább hátas típusú fajta. Könnyű, elegáns kocsilóként is használható. Feje az anglo-arabokra jellemzően nemes, szikár, inkább egyenes profilvonalú. Nyaka középmagasan illesztett, hosszú, jól ívelt, esetleg középhosszú. Marja hosszú, magas kifejezett baltavágással. Többnyire jól izmolt. Az angol telivér kedvező maralakulása kifejezésre jut. Háta, ágyéka középhosszú, feszes, széles, jól izmolt. Az angol telivér génhányadtól függően a mellkas többé vagy kevésbé mély, de mindig terjedelmes. A lapockája dőlt, jól izmolt, terjedelmes, elég hosszú.
Az arab hatása ellenére a jelenlegi populációnk feltűnően erős csontú. Az erőteljes szervezet kifejezésre jut a tömegességben is. E tekintetben a Gidran IV., Gidran VIII. törzsméneknek pozitív szerepük volt. Nagy tömegű, rámás egyedei is nemességet mutatnak.
Tenyésztésénél a küllemi korrektségre törekednek. Ennek ellenére szabálytalan lábállású egyedek előfordulhatnak a populációban.
Bottal mért marmagassága	155-168 cm 

Szalaggal mért marmagassága	163-175 cm 

Övmérete			180-200 cm 

Szárkörmérete			 20- 23 cm 

Kizárólag sárga színű.

Felhasználása, értékmérő tulajdonságai

Többhasznú melegvérű fajta. Hobby és sportlónak egyaránt kitűnő. Eredményes egyedei voltak és vannak a fogat és a díjugrató sportágakban. Létszámadatait figyelembe véve az egyik legeredményesebb fajtánk a lovassportok területén. Szigorú szelekció folyik a lovagolhatóság körébe tartozó értékmérő tulajdonságaira.

A fajta jelenlegi helyzete, várható szerepe

A nyilvántartások szerint 21 tulajdonos kezén 102 kanca áll tenyésztésben. Az állomány 42 %-a 8 eredeti mezőhegyesi kancacsaládra vezethető vissza. Ebből kettő csak 1-1 kancával képviselteti magát, 1 család eredete bizonytalan. Az eredetileg kialakult 15 kancacsaládból 6 pótolhatatlanul elveszett. A jelenlegi gidránjaink többsége népies eredetű, de határozottan gidrán genetikai hátterű.
Magyarországon kívül Bulgária és Románia rendelkezik kisebb populációval. A romániai gidránok 5 eredeti mezőhegyesi és 1 bábolnai kancacsaládra vezethetők vissza. 1989-től több radautzi gidrán kanca és 3 mén került Magyarországra.
A fajta ma fontos genetikai érték Magyarországon. Az egyes kancacsaládok 20-25 generációs tenyésztési múlttal rendelkeznek és amiatt is kitüntetett szerepe van klasszikus kancacsaládok megőrzésének.

Nagyobb tenyészetei

PANNON Agrártudományi Egyetem, Kaposvár (Marócpuszta)
Vörös József, Zalaszentlászló
Debreceni Agrártudományi Egyetem
Admirális Kft., Szeged

Fajtafenntartója

Kisbéri-félvér Lótenyésztő Országos Egyesület, Budapest, Keleti K. u. 24.

A fajta legjobb ismerői közül néhányan

Dr. Pataki Balázs, Vörös József, Hecker Walter, Dr. Bodó Imre, Barkócziné Dr. Dragon Judit, Hans Brabenetz