KA-HYB HIBRIDSERTÉS

Származás:

A hazai hibridsertések elsõ és mai napig legjelentõsebb képviselõje a KA-HYB. Nemesítése Anker Alfonz irányításával 1962-ben kezdõdött a Kaposvári Mezõgazdasági Fõiskolán.

A Ka-hyb-32 1968-ban már a külföldi hibridekkel (Hypor és Sykes) fajtaösszehasonlító vizsgálatokban vett részt.

A Ka-hyb-32 négy vonalra alapozott diszkontinues hibrid volt, amely 1970-ben Államilag elõzetesen elismert, 1972-ben pedig Államilal elismert fajtaminõsítést nyert el. 1980-ban az Országos Mezõgazdasági Fajtaminõsítõ Tanács elfogadta a Ka-hyb nemesítésében 1968-tól kipróbált folytatható hibridizációs módszer alkalmazását.

Az anyai populáció elõállítása, a kocasüldõ utánpótlás kiválasztása az árutermelõ üzemekben történik. Ennek a módszernek a bevezetése nagy könnyebbséget jelent a vágósertést elõállító üzemeknek, és emiatt is vált a tenyésztõk körében olyan kedveltté a Ka-hyb sertés tenyésztése.

Az apavonalak elõállítása a GENO-KAHYB Kft. közvetlen tevékenysége. A Ka-hyb apavonal-csoportjain belül az egyes alvonalakat a vonaltenyésztés módszerével állítják elõ. A vonalalapítók elsõsorban additív tulajdonságokban kiváló teljesítményeit rokontenyésztéssel rögzítik. A geneológiailag hasonló vonalak összevonásával a Ka-hyb hibridben öt apavonal-csoport áll rendelkezésre. Az apavonalak egyedeit rotációs keresztezéssel használják fel a hibridsertés szaporításában.

KA-HYB "A" VONALCSOPORT

Törzstenyészetek

Eredet:

Nagy fehér hússertés jellegû vonalcsoport. A vonalcsoporton belül a II/c alvonal angol nagy fehér, a II/d alvonal holland nagy fehér, a II/e alvonal NSZK nagy fehér hússertés, a II/f alvonal pedig amerikai eredetû.

Küllem:

Szõrzetük fehér színû, bõrük halvány rózsaszín. A fej a törzzsel arányos, a fülek közepesen nagyok és felállóak. A mellkas dongás, mély. A törzs hosszú, izmolt, rámás. A far hosszú, széles. A comb és a lapocka izmolt. Csontozatuk erõs.

Szelekciós szempontok:

A vonalcsoport egyedei kiemelten szelektáltak a növekedésre, a takarmányhasznosításra és a húsminõségre.

KA-HYB "B" VONALCSOPORT

Törzstenyészetek

Eredet:

Bacon típusú, lapály jellegû vonalcsoport. A vonalcsoporton belül a IV/b és IV/c alvonalak svéd lapály, a X. alvonal dán lapály, a XI. alvonal angol lapálysertés eredetû, a XIII. alvonal pedig szintetikus.

Küllem:

A vonalcsoportba tartó sertések szõrzete fehér színû, bõrük pigmentmentes. A fej középhosszú, könnyû, a fülek tõben megtörtek. A nyak hosszú. A mellkas kissé lapos és nem túl mély. A törzs hosszú, izmolt. A comb és a lapocka mérsékelten izmolt. A végtagok hosszúak, csontozatuk finom.

Szelekciós szempontok:

A vonalcsoport nemesítési célja az izmoltság növelése, a hosszabb far és a nagyobb ráma elérése

KA-HYB "C" VONALCSOPORT

Törzstenyészetek

Eredet:

Négysonkás típusú, a belga lapálysertés fajtára alapozott vonalcsoport.

Küllem:

Bõrük pigmentmentes, szõrzetük fehér színû. A fej középhosszú, a törzzsel arányos méretû. A fülektõben megtörtek, elõrelógóak. A mellkas mély, dongás. A törzs középhosszú, kiválóan izmolt. A hát széles, gyakran barázdált, vonala egyenes. A sonkák feltûnõen nagyok, teltek, a lapockák jól izmoltak. A végtagok közepesen hosszúak.

Szelekciós szempontok:

A tenyésztésében nagymértékû szelekció folyik a nagyobb rámára és a szilárdabb szervezetre.

KA-HYB "D" VONALCSOPORT

Törzstenyészetek

Eredet:

All round lapálysertés vonalcsoport. Az elnevezésen a fajtacsoport legértékesebb jellemzõje, a sokoldalú hasznosítás értendõ. A vonalcsoporton belül a LIII. alvonal NSZK és NDK lapály, az I/d alvonal holland lapálysertés eredetû.

Küllem:

Szõrzete fehér, bõre pigmentmentes. A fej a törzzsel arányos, közepes nagyságú. A fülek elõrelógóak, közepesen nagyok. A nyak hosszú, jól izmolt. A mellkas hosszú és közepes mélységû. A törzs hosszú, széles, jól izmolt. A sonkák és lapockák jól izmoltak a csontozat finom.

Szelekciós szempontok:

A szelekció elsõsorban a nagyobb növekedési erélyre és a vágottárú kiváló minõségének rögzítésére irányul.

KA-HYB "E" VONALCSOPORT

Törzstenyészetek

Eredet:

Robosztus típusú vonalcsoport. Az ide tartozó alvonalak közül a XLIX/b alvonal hampshire, az L. lacombe, az LV. pedig duroc eredetû.

Küllem:

A hampshire génalapú vonalakban mind a fehér övet viselõ, fekete színû, mind a fehér színû, de hampshire típusú sertések megtalálhatók.

Az orrhát nyújtott, egyenes vonalú, a fülek közepesnél kisebbek, felállók. A nyak rövid, széles, jól izmolt, a mellkas mély. A hát vonalal jellegzetesen ívelt. A far közepesen csapott, de a combok jól izmoltak és teltek. a csontozat erõs, a végtag csontjai vastagok.

A lacombe eredetû vonalba tartozó sertések szõrzete fehér színû, bõrük enyhén rózsaszínû, pigmentmentes. Fejük a törzzsel arányos, a fülek elõrelógóak. A nyak rövid, a törzs középhosszú, széles. A mellkas mély, dongás, izmoltsága közepes. Végtagjaik erõs csontúak, masszívak.

A duroc eredetû vonalba tartozó sertések szõrtakarója sûrû, síma lefutású. Színe a sötét cseresznyepirostól a sárgás világosvörösig terjed. A fej rövid, széles. Az orrhát enyhén homorú. A fül rövid, és elülsõ harmadában megtört, lelógó. A nyak rövid, jól izmolt. A váll erõsen izmolt. A hát széles, ívelt, feszes. A far izmolt, széles és csapott. Sonkái nagyok. A has kicsi, felhúzott. Végtagjai szilárdak. Csontozata vastag. A fajta nyugodt, néha flegmatikus magatartású. Stressztûrõ-képessége egyedülálló a fajták között.

Szelekciós szempontok:

A vonalcsoport nemesítése során a növekedési erély, a szervezeti szilárdság és a húsminõség súlypontozott.