MAGYAR LAPÁLY SERTÉS

Származás:

A magyar lapálysertés kialakítása a fajta célparamétereinek meghatározásával az 1970-es évek végén történt. A hazánkban korábban tenyésztett 7 intenzív nyugat-európai lapályfajta teljesítményellenõrzése és szelekciója következtében a svéd-, a holland- és az NDK lapály legjobb eredményt mutató két törzstenyészet 640 kocája képezte a magyar lapály alapját. Eredetét tekintve 75 %-ban svéd-, 12,5-12,5 %-ban pedig holland-, és NDK lapály genetikai hátterû a fajta.

Küllemi leírás:

A magyar lapálysertés szõre fehér, fényes, közepesen finom szálú és sima lefutású. Bõre halványrózsaszín és pigmentmentes. Egy-két kisebb pigmentfolt és a csókaszem nem kizáró ok. Feje a törzzsel arányos és középhosszú. A profilvonal egyenes. Fülei lelógóak és középhosszúak. A nyak középhosszú és mérsékelten izmolt. A mellkas mély, dongás. A törzs hosszú, a hát feszes. A far hosszú, széles, jól izmolt. A comb telt és csánkra húzódó. A végtagok ízületei tiszták, a csontozat szilárd. A csecsek száma 7-7, illetve 8-8. Jól alkalmazkodó, de a tartással szemben igényes fajta. Nem stresszérzékeny. Tenyésztésbe vehetõ 8-9 hónapos korban.

Felhasználás:

A keresztezésekben és a hibridizációban a fehér hús-sertés kocaállománnyal az anyai F1 kocaállomány létrehozása.

Tenyésztés:

Fajtatiszta tenyésztése és nemesítése a törzstenyészetekben folyik. A szaporító üzemekben a fehér hús-sertéssel keresztezve az F1 kocaállomány, azaz a végterméket szûlõ kocapopuláció létrehozása történik. Keresztezésekben önálló anyai partnerként csak az átlagosnál jobb tartási- és takarmányozási körülmények között célszerû alkalmazni.Terminál fajtaként csak speciális igény esetén pl. bacon elõállításnál kerülhet sorra.