HUNGAHIB HIBRIDSERTÉS

Származás:

A Hungahib hibridsertés kinemesítését a Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felkérésére az Állattenyésztési Kutatóintézet végezte. A kísérletek 1967-ben kezdõdtek. A keresztezési és hibridizációs kísérletbe vont fajták: svéd nagy fehér, holland lapály, pietrain, belga lapály, hampshire.

Az egyes fajtákban meghatározott szempontok szerinti szigorú szelekciót követõen a homogenitás növelése, majd az egyes állományok, illetve vonalak kombinációs tesztje zárta a nemesítõ munkát.

A kísérleti munka 5 évig tartott és 152 keresztezés vizsgálatára terjedt ki. 1972-ben 4 keresztezési kombinációt választottak ki, amelyek megfeleltek a célul kitûzött követelményeknek.

A Hungahib hibridsertés elõállítása kétszeres keresztezésen alapul, három- illetve négy vonalra épített és lezárt konstrukció.

A Hungahib-39 és a Hungahib-50 négyvonalas, míg a Hungahib-45 és a Hungahib-315 elnevezésû konstrukciók háromvonalas hibridek voltak.

A Hungahib-39-es hibrid 1974-ben, a Hungahib-50-es konstrukció pedig 1976-ban nyert elõzetesen elismert fajtafokozatot. 1980 és 1981-ben Államilag elismert fokozatot kapott a két hibridkonstrukció, míg a Hungahib-45 és Hungahib-315-ös hibrideket nem minõsítették.

A Hungahib-39 és -50-es hibridsertés elõállításakor a magyar fehér hússertés és a holland lapály F1 kocaállomány a hibrid anyai partnere. A 39-es konstrukcióban a pietrain x hampshire F1, az 50-esben pedig a belga lapály x hampshire F1 kan a hibrid apai partnere.

A Hungahib hibridek fenntartásához és elõállításához öt fajtába tartozó tenyészvonal-csoport áll rendelkezésre, amelyeket a keresztezési sémákban A-, B-, C-, D- és E- tenyészvonal megjelöléssel illetnek.

A HUNGAHIB "A" és "B" vonalú sertések

Hungahib-A vonalcsoport

Nagy fehér hússertés tenyészvonal. Szõrzete fehér, bõre rózsaszín, pigmentmentes. A fej arányos a törzzsel, közepes nagyságú, a fülek felállóak. A mellkas mély, dongás, a hát egyenes vagy enyhén ívelt. A törzs hosszú, rámás, izmolt. A csontozat erõs. A tenyészvonal egyedei kiemelten szelektáltak szervezeti szilárdságra és szaporaságra.

Hungahib-B vonalcsoport

Holland lapály tenyészvonal. A szõrzet fehér, a testet egyenletesen takaró, a bõr pigmentmentes. A fej közepes nagyságú, a fülek elõrelógóak, közepesen nagyok. A törzs hosszú, széles, jól izmolt. A combok és a lapockák jól izmoltak. A csontozat közepesen finom. A tenyészvonal szervezeti szilárdságra, szaporaságra és hízékonyságra szelektált.

A HUNGAHIB "C", "D" és "E" vonalú sertések

Hungahib-C vonalcsoport

Pietrain tenyészvonal. Színe szürkés-piszkosfehér, körülhatárolt fekete vagy vöröses foltokkal. Kis rámájú, rövid és hengeres felépítésû. Feje könnyû, rövid. Füle rövid, széles és felálló. Háta igen széles, lapockája és combja különösen izmolt. Fara enyhén lejtõs és barázdált. Végtagjai finomak. Elsõsorban vágóértékre és hízékonyságra szelektálják.

Hungahib-D vonalcsoport

Hampshire tenyészvonal. Szõre fekete, vállán fehér övvel, ami lehúzódik az elsõ lábakra. Feje közepesen hosszú, kúp alakú, durva, egyenes profilvonallal. Fülei kicsik és felállók. A törzse rövid, a háta ívelt, a fara csapott. A lapocka jól izmolt, a comb mélyre húzódó, de nem túl széles. Csontszerkezete szilárd. Tenyésztésében kiemelt szelekció folyik a vágóértékre és a szervezeti szilárdságra.

Hungahib-E vonalcsoport

Belga lapály tenyészvonal. Bõre pigmentmentes, szõre fehér színû, finom, a testet egyenletesen takaró. A fej közepesen hosszú, a fülek tõben megtörtek, elõrelógóak. A törzs közepes hosszúságú, hengeres, erõsen izmolt. A hát széles, egyenes, sok esetben barázdált. A sonkák és a lapockák feltûnõen nagyok, teltek és jól izmoltak. A végtagok közepesen hosszúak. Hízékonyságra és vágóértékre tenyésztik.

A felsorolt tenyészvonalak fenntartása, nemesítése és az F1 hibrid szülõpopuláció elõállítása is a megfelelõ fajtába tartozó törzstenyészetekben történik.