ÖVES SERTÉS
Származás:
A hazánkban tenyésztett öves sertések
az angelni és a sváb-holli sertések kombinációs
keresztezésével jöttek létre. Nemesítése
során felhasználták az angol wessex saddlebacket,
majd dán és holland fajtákat. A XIX. században
a sváb-holli sertést berkshire, windsor és
essex fajtákkal is keresztezték.
Küllemi leírás:
A sertés fehér övet visel. Elõfordul,
hogy az egész törzs fehér, de a fej és
a far ilyenkor is fekete. A fej megnyúlt, orra hosszú.
Fülei tõben törtek és lelógóak.
Törzse rövid, háta ívelt, fara csapott.
Lapockája és fara mérsékelten izmolt.
Csontozata erõs. Szervezeti szilárdsága kiváló.
Nyugodt vérrmérsékletû, jó
alkalmazkodó képességû fajta. Lassú
fejlõdésû. 10 hónapos korban vehetõ
tenyésztésbe.
Felhasználás:
A zsírsertések korában - a cornwallhoz hasonlóan
- relatíve jelentõs volt a hústermelõ-képessége,
ezért kedvelt keresztezési partner volt. Nagyobb
szerepet mégis ott kapott, amikor a második világháborút
követõen egészen a 70-es évek végéig
a fajta kiváló alkalmazkodó- és legelõkészségét,
valamint jó anyai tulajdonságainak (szaporaság
és nevelõképesség) kihasználására
félintenzív körülmények között
nagyfehér kanokkal keresztezték.
Tenyésztés:
Kiváló szaporaságát fajtatisztán
is kamatoztatta. Hústermelõ képességét
és a vágottárú minõségét
csak keresztezéssel lehetett javítani. Természetszerû
tartási körülmények között anyai
partnerként keresztezve intenzív fajtákkal
olcsóbbá teheti a vágósertés
elõállítást.
Jelenlegi helyzet:
A cornwallhoz hasonlóan kiszorult a köztenyésztésbõl
és 1982-ben törzskönyvi ellenõrzését
is megszüntették. Biogazdálkodásban,
legeltetéses állattartásben anyai partnerként
esetleg lehet szerepe.