A faj nemzetközi általános helyzete

A világ sertésállománya 1994. évi adatok szerint 873 millió darab. Ezzel a létszámmal a szarvasmarhától 400, a juhtól 170 millió db-bal marad el. A legnagyobb létszámú sertést 400,7 milliót Kínában tartják, ami az összes állomány 47 %-a. Legintenzívebb a sertéstenyésztés viszont az Európai Unió országaiban.

Az USA-ban 57 millió db (6,5 %), míg Brazíliában 30,5 millió (3,5 %) sertést tartanak. Az Európai Unió (12) országaiban 114,5 millió (13,1 %), a kelet-európai országokban és a FÁK országokban együtt 105 millió (12 %) a világ sertésállományából való részesedés.

A világ hústermelésébõl 40,3 % a sertéshús, 28,8 % a szarvasmarha és 25,1 % a baromfihús aránya. A fejlett európai országokban a termeléshez hasonlóan a sertéshús-fogyasztás aránya is 40,5 %.

Szélsõségesen kiemelkedõ Dánia sertéstenyésztése és hústermelése. Az évente elõállított mintegy 20 millió db vágósertéssel a hazai hústermelésbõl 79,5 %-kal részesedik, amelynek háromnegyed részét exportálják. Dániában így is a világon a legtöbb sertéshúst fogyasztják, 65 kg-ot, ami az összes húsfogyasztásunk 60 %-a.

A világ sertés- és baromfihús termelése az összes hústermelésbõl 65,4 %-kal részesedik. A kérõdzõk (szarvasmarha, juh, kecske, bivaly) által termelt húsmennyiség aránya az elmúlt 4 évtizedben nem növekedett, annak ellenére sem, hogy az abrakfogyasztók az ember konkurensei a táplálkozásban.

A világon félezerre tehetõ a sertésfajták száma, amibõl Kínában több mint 300 található.

A sertés rendkívül képlékeny, könnyen formálható, szelektálható állatfaj. A kifejlettkori testtömeg 20-30 kg-tól 300-400 kg-ig terjed. A szaporaság 4-6-tól 18-20-ig változik fialásonként. Az ivarérés 2-3 hótól 12 hónapig terjedhet. A színhús termelés aránya fajtánként 30-60 %, míg a fehéráru aránya 20-50 % között is változhat 100 kg élõtömegû sertések esetén.

A többszáz sertésfajta ellenére a helyi fajták szerepe - Kínát leszámítva - nem meghatározó. Európában és Amerikában az intenzív vágósertés-elõállításban akár keresztezett, akár hibridsertés esetén ma öt "világfajta" az uralkodó. Ezek a nagyfehér, a lapály, a duroc, a pietrain és a hampshire. A nagyfehér és a lapály keresztezésbõl származó F1 kocákra fajtatisztán, de még inkább keresztezve használják az ún. terminál kanokat.

A következõ 10-20 évben a világ sertéstenyésztésében alapvetõ változás nem várható. Meghatározó feladat marad viszont a stresszmentesítés, az SPF állományok elterjesztése, a RCT- és a Spiral Tomografh tesztek segítségével kiszelektált "csúcs" egyedektõl mesterséges termékenyítéssel évente több ezer vagy tízezer egyöntetû és kiváló teljesítményû utód nyerése.

A faj hazai általános helyzete, jelentõsége, várható tendenciái

A sertéstenyésztés a magyar mezõgazdaságban meghatározó ágazata volt, amit igazol, hogy az elõállított termék 1/5 részét adta. Bár a sertéslétszám (5 millió db), és vele együtt a sertéshús fogyasztás (27 kg/fõ) is mintegy 60 %-ára csökkent a 10 évvel elõttinek, a jelentõsége arányaiban nem változik.

A sertéstartó nagyüzemek száma is megfelezõdött (500 db). A sertéstartással és hízlalással foglalkozó kistermelõk száma viszont még mindig közel fél millió. Az általuk tartott sertések száma 5-10 hízó vagy 1-2 koca/"gazdaság". Ekkora létszámú és ilyen kisméretû egységet nem lehet integrálni, azaz tenyészállattal, takarmánnyal és szaktanáccsal úgy ellátni, hogy egyöntetû és jó húsminõségû terméket állítsanak elõ. Erre a jelenlegi sertéstartók közül csak a 40-50 koca szaporítására és 1000 sertés hízlalására képes 1-2 %-nyi (3-4000 fõ) vállalkozó lehet képes. A kistermelõk által tartott kocák közül mintegy 120-150 ezer db nem megfelelõ minõség miatt cserére szorul.

A tenyészkan vásárlás mellett széleskörben kell alkalmazni a sertés mesterséges termékenyítését mind a szaporító, mind a végtermék elõállító farmokon. Javítani kell a tartási és takarmányozási feltételeket.

Csak a minõség szerint differenciált átvételi árak bevezetése, és következetes alkalmazása hozhat jelentõs minõségjavulást a vágósertés elõállításban. A nyugat-európai vágósertés minõsége átlagosan 56-57 % színhústartalommal, míg a magyarországi átlag 46-47 %-kal jellemezhetõ. Jelenleg a sertésállományunk 5 %-át kitevõ törzsállomány átlag minõsége sem éri el a nyugat-európai színvonalat. Lemaradásunk a vágósertés minõségében az Európai Unió tagországoktól kb. annyi, mint a magyar sertés törzstenyészetek és a kistermelõk vágósertésének átlagminõsége közötti különbség.

Óriási tõkeigénye és a befektetett pénz lassú forgási sebessége miatt (1-1,5 év) a sertéstartó farmok specializációja javasolható. Nevezetesen szaporító, malacnevelõ és hízlaló egységek elkülönítésével kisebb tõkelekötés, gyorsabb megtérülés és idegen munka alkalmazása nélkül mûködhet a sertésfarm. A nyugati farmokon ezzel ellentétes tendencia érvényesül, ami nálunk 10-15 év múlva fog bekövetkezni.