A csontok fejlődése és a csontosodás

A csont az embrionális kötőszövetből direkt vagy indirekt úton fejlődik.

A direkt fejlődésű csontnál a kötőszövetben magában csontképző, osteoblast sejtek közreműködésével alapállomány jön létre, amelybe mészsók rakódnak le. Azokat a helyeket, ahol a csontképző sejtek kis csoportokban megkezdik működésüket, csontosodási pontoknak nevezzük. Főleg a felületeken keletkeznek így csontok közvetlenül a kötőszövetből (pl.: a koponyatető csontjai), ezért ezeket kötőszöveti vagy fedő-csontoknak nevezzük.

 

Az indirekt csontosodás esetében a csontot fejlődése helyén porc előzi meg. A kötőszövetből előbb porclemez fejlődik és ennek helyén alakul ki a csont. A porcban, valamint annak felületén csontosodási pontokból indítják a csontképző sejtek tevékenységüket. A porc belsejében induló csontosodást enchondrális csontosodásnak, a porc felületén induló folyamatot perichondrálisnak nevezzük. A rövid csontok fejlődésére inkább a felületi csontosodás jellemző, a hosszú csontokban a két forma együtt figyelhető meg.

Újszülöttben a „csontváz" nagyrészt még porcból áll. A csontfejlődés az ivarérettség elérése után ér véget, s ezzel befejeződik a test növekedése. Végtagokon a csontok teste csontosodik először, majd a csontvégek következnek. Így a test felől indult csontosodás és a csontvégi csontosodási folyamat határán sokáig porcsáv, majd porccsík található. A porccsík a csont hosszanti növekedésének befejeződéséig megmarad .

 

Csontképző sejtek nemcsak a csontban, hanem a csonthártya ún. mély rétegében is vannak. Sérülés esetén a csontszövet pótlása ezek segítségével történik. A sérült csontszövet előbb csontbontó sejtek, oszteoklasztok közreműködésével felszívódik, hogy helyet adhasson az újonnan termelt csontszövetnek.

 

Az egymással összefüggő csontok (porcok, szalagok, ízületek) a természetes csontvázat alkotják. A csontváz tagolt részeinek összessége azonban nem fogja át a test összes csontját. Vannak az állati szervezetnek a csontváztól független, ún. szabad csontja is, amelyek lágy szervekbe vannak beágyazva (pl.: a marha szívében található csontok, a marha szutyak-, a sertés ormánycsontja, a húsevők péniszcsontja).