A fehérje-anyagcsere hormonális szabályozása

Az élet kezdeti szakaszán, a növekedés és a fejlődés ideje alatt a szervezet N-mérlege pozitív, azaz a fehérjebeépülés dominál. Kifejlett állatban viszonylagos N-egyensúly áll fenn, amely időszakban a vehemépítés, a tejtermelés vagy az egyéb állati termék (tojás, gyapjú stb.) előállításához szükséges N-beépülés. Az öregedéssel, a szervezet leépülésével a N-mérleg negatív irányba tolódik el.

A szervezetben folyó fehérjebeépülési és -lebontási folyamatokat hormonok szabályozzák.

Az inzulin, a növekedési hormon, valamint az androgének anabolikus hatásúak, fokozzák az aminosavaknak a beépülését. Az utóbbiak hatása leginkább a vázizomzatra korlátozódik. A tiroxin megfelelő szénhidrát-és zsírellátás mellett ugyancsak anabolikus, fokozza a fehérjeszintézist. Éhező állatban azonban a tiroxin fehérjemobilizáló hatású.

Katabolitikus hatásúak a glükokortikoidok, amelyek fokozzák az extrahepatikus szövetekben történőfehérjebontást. A hormonok hatásukat részben az aminosavak transzportjára fejtik ki. Így az inzulin és az STH csökkentik a plazma szabadaminosav-tartalmát, fokozzák az aminosavaknak a membránon át történő transzportját. A glukagon szintén fokozza az aminosavak transzportját, hatása mégsem anabolikus, mert az aminosavaknak cukorrá való átépülését serkenti.