A felszívódás helye és a felszívódott molekulák elszállításának útjai

A tápanyagok felszívódása az emésztőcső különböző szakaszaiban eltérő mértékű. Nem szívódnak fel takarmányból származó tápanyagok a szájüregből és a nyelőcsőből; csak néhány gyógyszer képes a száj nyálkahártyáján keresztül is felszívódni. Fiziológiás körülmények között az együregű gyomorból ugyancsak jelentéktelen a felszívódás. Bár a víz felszívódhat a gyomor különböző részeiből kétséges, hogy szokványos körülmények között a víz olyan hosszú időt töltene a gyomorban, amely lehetőséget adna innen a szervezet vízszükségletének érdemleges biztosítására. A szervetlen sók nem szívódnak fel a gyomorból jelentősebb mennyiségben, csak az etilalkohol és bizonyos gyógyszerek átjutásáról van ismeretünk.

A kérődzők előgyomraiból viszont számottevő mennyiségű tápanyag szívódik fel és jut a szervezet közti anyagcseréjébe. A bendőből kerül a szervezetbe a mikrobás fermentáció termékeinek jelentős része is.

A monogastrikus háziállatokban és a madarakban a vékonybél képezi a felszívódás főhelyét. A vitaminok, az ásványi anyagok és az emésztés végtermékei nagyrészt a vékonybél elülsőfeléből, a B12 vitamin, az epesavak és a víz ugyanakkor inkább a hátulsó szakaszából szívódnak fel.

A húsevőkben és az emberben a remese kezdeti szakaszának kivételével - ahol jelentős mennyiségűvíz és elektrolit szívódik fel - a vastagbél kisebb szerepet játszik az abszorpcióban. Ezzel ellentétben a növényevők vastagbele jól alkalmazkodott a felszívódáshoz, különösen a poliszacharidok fermentációjából származó rövid szénláncú zsírsavak (illó zsírsavak) hasznosulásához. A bakteriális fehérje ugyanakkor e szakaszban nem értékesül, mivel az felszívódásra alkalmas aminosavakra e szakaszban már nem bomlik le. A vastagbélben történő abszorpciónak, különösen a monogastricus növényevőkben, így pl. a lóban és a nyúlban van kiemelkedő jelentősége, mivel a mikrobás fermentáció fő helyét ez a szakasz alkotja.

A vékonybélben folyó felszívódást a bélbolyhok segítik elő. A bélbolyhokat borító epithelsejtek lumen felé néző csúcsát sejtenként kb. 1700-2000 mikroboholy szegélyezi, ami a felületet 35-40-szeresére növeli. Ezek a mikrobolyhok egy olyan barriert (határt, gátat) alkotnak, amelyen a felszívódó anyagoknak keresztül kell haladni ahhoz, hogy bekerüljenek az epithelsejtbe.

Az epithelsejt béllumen felé tekintő csúcsa egy bolyhos szerkezetű mukopoliszacharid réteget képez, amely fehérjéket képes abszorbeálni. A hasnyálmirigy enzimei ugyancsak kötődhetnek ehhez a felülethez, ahol közvetlenül a felszívódást megelőzően kifejthetik tápanyagbontó tevékenységüket. Az epithelsejt lumen felé tekintő csúcsához egy viszonylag zavartalan (kevésbé keveredő), 100-400 pm vastagságú vízréteg is kapcsolódik. Az oldott anyagoknak ezen a vízrétegen diffúzióval kell keresztüljutni ahhoz, hogy felszívódjanak. A mikrobolyhokon belül diszacharidázok, alkalikus foszfatáz, adenozin trifoszfatáz és feltehetően más hidrolázok találhatók. A membránmatrix lipoid jellegű anyagokat és barrier fehérjéket is tartalmaz, amelyek jelentős szerepet játszanak a transzportfolyamatokban.

A bélbolyhok a felszívódási folyamatok közben ritmikus (pumpáló) összehúzódásokat és ingamozgást végeznek, amelyek függetlenek a szomszédos bélboholy működésétől. A pumpáló mozgások alatt gyorsan megrövidülnek, majd sokkal lassabban meghosszabbodnak, amely elősegíti a centrális nyirokcsatorna tartalmának tovahaladását.

Az emésztőcsőben felszívódó anyagok két úton, vagy a nyirok-, vagy a vérkeringésen keresztül kerülhetnek (transzportálódhatnak) a szervezet más egységeibe. A vékonybél vér-és nyirokkeringése igen fejlett, amely előfeltétele ezen szakasz felszívódásban betöltött fontos szerepének. A nyálkahártya nyirokkapillárisai, beleértve a bélboholy nyirokereit is, a submucosa nagyobb nyirokereibe torkollnak, amely erek a későbbiekben a bélfodri nyirokcsomók gazdag nyirokerein keresztül a fő nyirokér kezdeti, tágult szakaszába ömlenek. Ez utóbbi ér a mellvezetéken keresztül, a bélcsőből felszívódott tápanyagokat a szív előtt, az elülső üresvénán keresztül a vénás keringésbe juttatja. A bélcsatornából történőfelszívódást követően, a nyirokkeringésen keresztül transzportálódnak, főként a fehérjék (elsősorban az immunglobulinok az élet első 24 órájában), valamint a lipoproteinek, elsősorban a kilomikronok, amelyek a zsíremésztés termékeinek (monogliceridek, hosszú szénláncú zsírsavak, lizofoszfolipidek, koleszterin és más zsíroldható anyagok) felszívódását követően képződnek a bélepithelsejtekben.

A bél nyálkahártyájában lévő kapillárisok, beleértve a bélbolyhokét is, nagyobb vénákat alkotva a bélfodri vénán keresztül a v. portaeba ömlenek. Ez utóbbi ér a felszívódott anyagokat a májba juttatja, ahol a portalis vér keveredik a májartérián keresztül ide szállított artériás vérrel. A májból a májvéna vezeti el az artériás és a portalis vért, amely a hátulsó üresvénába torkollik. A bélben történő felszívódást követően az előzőekben vázolt vénás úton főként a víz, a szervetlen sók, a rövid szénláncú (illó) zsírsavak és a glicerin transzportálódnak. A gyors vérkeringés (kb. 600-szor gyorsabb, mint a nyirokkeringés) ezen vízoldható, kis molekulájú vegyületek hatékony felszívódását teszi lehetővé.