A gerincvelő felépítése és működése

A gerincvelő a központi idegrendszer legősibb része, működése elválaszthatatlan az agyvelő működésétől. Az agyvelő nyúltvelői része után következik, a csigolyaívek alkotta gerinccsatornában húzódik, s az ágyéki szakaszon fonalszerű nyúlványban végződik. Az agyvelőhöz hasonlóan három burok veszi körül, a lágy agyvelőburok, ami a gerincvelő felszínén tapad, vékony, erekben gazdag, a pókhálóburok, és a rostos szerkezetű kemény agyvelőburok. Központi csatornájában folyadék van (agy-gerincvelői folyadék, liquor).  

A gerincvelő szelvényezett felépítésű, nyaki, háti, ágyéki és keresztszelvényekből áll.

A gerincvelőt kívül idegpályákból álló fehérállomány, belül H alakú, nagyobbrészt idegsejttestekből álló szürkeállomány alkotja, a szürkeállomány tengelyében a gerincvelő középponti csatornája (canalis centralis) halad, amelyet ependima bélel (14. ábra). A csatorna cranialisan a negyedik agyvelőkamrába folytatódik, caudalis vak vége tág, benne agy-gerincvelői folyadék van.

14. ábra: A gerincvelő harántmetszéslapja (Forrás : Húsvéth, 2000)

1. gerincvelő középponti csatornája, 2. dorsalis érző szarv, 3. ventralis mozgató szarv, 4. érző gyökér, 5. mozgató gyökér, 6. somatoszensoros (érző) magvak, 7. somatomotoros (mozgató) magvak, 8. oldalsó (vegetatív) magvak, 9. dorsalis érző pályák, 10. lateralis érző pályák, 11. lateralis mozgató pályák, 12. ventralis mozgató pályák

A szürkeállomány hátulsó szarvában és központi részén a különböző idegpályákat képező idegsejtek közötti kapcsolatot létrehozó, ún. asszociációs sejtek, a melső szarvában mozgatósejtek vannak, amelyek a vázizmok mozgatását szabályozzák.

A Bell-Magendie - féle szabály szerint: Minden csigalyaközti lyukon a gerincvelőbe dorsalisan érző rostok kötege lép be, ventrálisan mozgató rostok kötege lép ki.

Az oldalsó szarvában levő központi vegetatív sejtek axonjai a környéki idegrendszerben levő vegetatív dúcokban átkapcsolódnak a mozgatósejthez, ezek a belső szervek izomzatát, valamint mirigyeinek működését szabályozzák. A fehérállomány egy részét képező felszálló pályák a környéki idegrendszer ingerületeit továbbítják az agyvelőhöz; a leszálló pályák az agyi ingereket juttatják el a különböző szervekhez.

A gerincvelőből két gyökérrel lépnek ki a gerincvelőidegek (31 pár), hátulsó érző- és elülső mozgatógyökérrel. Az érző gyökér érző impulzusokat (érintés, helyzet, fájdalom, hő) szállít a testrészekből a gerincvelőbe, a motoros gyök a gerincvelőből az izmokhoz viszi az ingerületet.

A gerincvelőben érzősejtek nincsenek, az érzőidegek sejttestjei a csigolyaközötti dúcokban vannak. A gerincvelő legfontosabb feladata a reflexműködés. A vázizomreflexek a testhelyzet megtartásának és a védekezésnek eszközei.

A reflex a különféle ingerekre bekövetkező idegrendszeri alapműködés. Anatómiai alapja a reflexív, melynek részei:

1.       Ingerfelvevő végkészülék vagy receptor (külső vagy belső ingereket felveszi és ingerületté alakítja)

2.       Érző vagy afferens neuronok (az ingerületet a központi idegrendszer meghatározott területére vezeti)

3.       Reflexközpont (agyvelőben vagy gerincvelőben található, kialakul az ingerületnek megfelelő válasz és átkapcsolódik a végrehajtó neuronra)

4.       Efferens vagy centrifugális ideg (az ingerületet a végrehajtó szervekhez - izmokhoz, mirigyekhez - vezeti)

5.       Effektor szerv vagy végkészülék (az ingerület kiváltja a végrehajtó szerv működését)

A reflexközpontok sokasága alkotja a központi idegrendszert.

A reflexek csoportosítása

1.      A reflexközpontok alapján (ahol a kapcsolósejtek beiktatódnak a reflextevékenységbe):

-         gerincvelői reflex

-         agyvelői reflex

2.      Az élettani folyamatok szabályozását tekintve:

-         pozitív (meghatározott működést indít meg, pl. izommozgatás, mirigyszekréció)

-         negatív reflex (a már folyamatban lévő működést gátolja)

3.      A reflexfolyamatok megindulásának helye szerint:

-         felületi reflex (a bőrt ért ingerekre)

-         mély reflexek (a bőr alatti rétegeket ért ingerekre)

4.      A reflexválasz kiváltódási és az ingerület kiindulási helye szerint:

-         saját reflex (pl. térdkalács)

-         idegen reflex (a válasz nem abban a szervben jön létre, ahol az ingerület keletkezett)

5.      A reflexfolyamat hatóterülete szerint:

-         szomatikus (a test a külső környezethez alkalmazkodik; effektor szervei a harántcsíkolt izmok)

-         vegetatív (effektor szerve lehet sima izom, szívizom, vagy mirigy)

A szomatikus és vegetatív reflexek együttese a komplex autonom reflex.

6.      Öröklött vagy tanult reflexek

-  Feltétlen reflex (veleszületett, öröklött, állandó)

-  Feltételes (tanult; Pavlovi reflexek)