A hallás és egyensúlyozás szerve

A hallás és egyensúlyozás szerve (organum vestibulocochleare) összetett, kettős érzékszerv, egyfelől a hallás, másfelől az egyensúlyozás szolgálatában áll. A halántékcsont külső felületén és a sziklacsontban helyeződik el.

A hallás szerve három részből áll: külső-, középső- és belső fülből. Az egyensúlyózás szerve a belső fülben található.

A külső fül

A hangrezgés összegyűjtésére és a dobhártyához vezetésére szolgáló, tölcsér (hallócső) alakú szerv. Háziállatokban (az emberrel ellentétben) mozgékony. Az állatok ugyanis fejük elfordítása nélkül, csupán a fülük fordításával képesek a hang irányába orientálódni. A külső fül a fülkagylóból és a külső hallójáratból áll.

A háziállatok fülkagylója fajok szerint eltérően alakult; általában kicsi, hegyes, egyenes, fel- vagy oldalt álló, illetve nagy és lelógó. A fülkagyló izmai a fülkagylót könnyen, gyorsan és sok irányba képesek mozgatni. A fülkagyló vázát két rugalmas rostos porc, a fülkagyló porca és a pajzsporc adja. A belső felületének bőréből vastag védőszőrök és tapintószőrök emelkednek ki, amelyek védik a külső hallójáratot a szennyeződésektől. A hallójárat közelében csupán vékony szőrzet található. Itt és a járat bőrében nagyszámú módosult faggyúmirigyet, fülzsírmirigyeket találunk. A külső hallójárat a dobhártyáig terjed.

A dobhártya (membrana tympani) a külső és a középső fül között kifeszülő, rugalmatlan, gyöngyszerűen fénylő, vékony hártya.

A középső fül

A halántékcsont dobűri részében helyeződő, nyálkahártyával bélelt, levegővel telt üregből, a külső és a belső fül közötti dobüregből, valamint a dobhártyát a belső füllel összekötő hallási csontocskákból áll. Kapcsolódik hozzá a fülkürt és lóban a légzacskó. A dobüreg kétoldalt lapított, keskeny, résszerű üreg, mely a fülkürt útján a garatüreggel közlekedik. A hallási csontocskák: a kalapács, az üllő és a kengyel, a dobhártyától az ovális ablakig terjedő csontláncolat, amelyben a csontokat két ízület és szalagok kapcsolják egymáshoz. A dobhártya rezgéseit közvetítik az ovális ablakon át a belső fülbe.

A fülkürt (tuba auditiva Eustachii) a dobüreget a garatüreggel összeköti, ezáltal a dobüreg a külvilággal közlekedik, s a légnyomást a dobhártya mindkét oldalán kiegyenlíti.

A belső fül

A sziklacsontban helyeződő, egymással közlekedő, csontos falú, csonthártyával bélelt üregekben és járatokban, a csontos labirintusban (csontos tömkelegben) foglal helyet. Ezen belül található a hártyás falú szerv, amit hártyás labirintusnak (hártyás tömkelegnek) neveznek. A hártyás labirintus folyadékban, perilimfa, úszik. A hártyás labirintust folyadék, endolimfa, tölti ki; falában a hallás és egyensúlyozás végkészülékei, receptor szervei foglalnak helyet.

A csontos labirintus három részből áll: a tornác, a félkörös ívjáratok, a csiga.

A tornác (vestibulum) gömb alakú üreg, melynek medialis falán beemelkedő alacsony léc csiga felőli öblöt (sacculi), és egy ívjáratok felé eső öblöt (utriculi), különít el egymástól.

A félkörös ívjáratok, amelyek közelében levő átlyuggatott területen a hártyás labirintusból eredő idegek lépnek ki, a tornácba nyílnak. Résein át a perilimfa a szubarachnoideális folyadékkal közlekedik. A medialis falán levő kerek lyukhoz a kengyel talpa illeszkedik. A csontos ívjáratok félkör alakú, szűk csatornák, a tornác caudodorsalis felületén tágulattal, nyílnak.

A csiga (cochlea) az éticsiga házához hasonló; tengelye körül spirálisan csavarodó, a vége felé elvékonyodó cső. A csiga üregének spirális, lemez alatti rekesze a dobűri lépcső, afölötti része pedig a tornáclépcső.

A hártyás labirintus vékony, kötőszövetes falú, üreges szerv. Fala vékony, érdús, lemezekbe rendeződött kötőszövetből (basalis membrán) és egyrétegű hámból áll. A hám helyenként specifikusan differenciált érzéki hám, a hallás és egyensúlyozás végkészüléke.

Részei: a tömlőcske, a zsákocska, a hártyás ívjáratok, a csigajárat.

A tömlőcske (utriculus), a zsákocskánál (sacculus) nagyobb, tojásdad alakú. A zsákocska kicsi és kerek; a kettőt egymással szűk járat köti össze. Mindkettő a tornácban helyeződik.

A három hártyás ívjárat a csontos ívjárat domború felületéhez simul, a járatok ampullaszerű tágulattal a tömlőcskébe szájadzanak.

A Corti-féle szerv (21. ábra) (organum spirale) a hallás tulajdonképpeni receptor szerve. Spirális szalag alakú; hámja pillér- és támasztósejtekből (érzéki hámsejtek vagy szőrsejtek) áll, amelyek az alapmembránon (membrana basilaris) ülnek. A belső pillérsejteket egy, a külsőket 3-5 sor érzéki hámsejt határolja, amelyeket kívülről támasztósejtek öveznek.

21. ábra: A Corti -féle szerv (Forrás: Internet, I1)

Az érzéki hámsejtek fölé az ún. Corti-féle hártya, membrana tectoria, nyúlik be. A hártya a labium vestibularéról ered, és a szőrsejtek külső sora fölött szabad szélben végződik; nedvdús, kocsonyaszerű, hámsejtkutikulából származik, vázát vékony fibrillumok hálózata adja.

A hang érzékelése

A hallás folyamatának adekvát ingere a hang, ami valamely gáz, folyadék, szilárd anyag hullámszerűen sűrűsödő, majd ritkuló tovaterjedő rezgése. A változás (rezgés) frenkvenciáját Hertz-ben lehet megadni. A külső hallójáratban vezetett hanghullámok frekvenciájuknak megfelelő rezgést keltenek a dobhártyán. Ennek elmozdulásai kitérítik a hallási csontocskákat, majd a hanghullámok a kengyel talpának rezgései révén átterjednek a perilimfára. A perilimfa folyadékrezgései a dobűri lépcső csúcsáig terjedő, az artériás pulzushoz hasonló hullámokat keltenek. E hullámok a tornáclépcsőben folytatódnak, majd a csiga csúcsáról átterjed az endolimfát tartalmazó csigajáratra is. A hangrezgés hatására a két merev lemez, az alaphártya (membrana basilaris) és a tetőlemez (membrana tectoria) között eltolódás keletkezik, ami a hallószőröket elhajlítja. A szőrsejtekben ezáltal keletkezett ingerületet a bipoláris idegsejtek periferikus szakasza veszi át, és centrális velőhüvelyes nyúlványaihoz továbbítja. A centripetális rostok (felvéve a vestibularis készülékből származókat is) nervus vestibulochlearis-sá (VIII. agyideg) egyesülnek, és a nyúltvelőbe jutnak. Ott részben kereszteződnek, majd a talamuszon át az agykéreg halántéklebenyi területére futnak.

Az egyensúlyozás készüléke és működése

A belső fülben lévő tornácból csontos járatok indulnak ki, a tömlőcske, a zsákocska és a háromfélkörös ívjárat, mindháromba idegek lépnek be. Az idegek a két előbbi macula statica-nak, ill. az ampullákban a lécnek (crista) nevezett receptor területen végződnek. A macula támaszósejtjei között érzékhámsejtek ülnek. Ezek nyúlványai az egészet borító kocsonyás rétegbe nyúlnak. A réteget mészkristályok (statolith) vékony rétege fedi. Az ampullában egy ugyancsak kocsonyás anyagból álló cupula az, amelybe az érző szőrök benyúlnak.

A fej vagy a test mozgása miatt, az endolimfa tehetetlensége folytán különböző mértékben elhajlítja az ampullákban lévő cupulákat. Ez a szőrsejtekben ingerületi állapotot kelt a maculákban a le, fel, ill. az előre, hátra irányú mozgások révén változik a statolith réteg által okozott terhelés, ami ingerületet vált ki a kocsonyás rétegbe ágyazott szőrsejtekben.

Az érzéksejtek ingerületét a bipoláris ganglionsejtek veszik fel és n.vestibulocochlearis (VIII) részeként előbb a nyúltvelőbe térnek. Innen a kötegek (tractus) többfelé vezetnek, így a kisagyvelő lebenyébe, a szemmozgatató idegek ducaihoz, a gerincvelői mozgatóidegek magjaihoz és az agykéreghez fut be a test egyensúlyi helyzetéről impulzus. Mindez együtt az állás- és mozgás koordinációhoz, valamint a szemmozgások beállításához is ad információt.