A szénhidrátok raktározása, glikogenezis

A glükóz ismétlődő egység az „állati keményítő", másképpen nevezve a glikogén szintézise során, amely a szénhidrátok fő raktározási formája a szervezetben. A glükózból történő glikogénképzést glikogenezisnek, míg az azzal ellentétes folyamatot glikogenolízisnek nevezzük (32. ábra).

32. ábra: A glikogenezis és glikogenolízis (Forrás: Gergátz-Vitinger, 2006)

 

A galaktózzal együtt ugyanakkor a glükóz egy diszacharidot, a laktózt vagy tejcukrot alkotja, amely a laktáló tejmirigy terméke.

A glikogén mennyisége növekedhet, ha a glükózfelvétel fokozódik, ugyanakkor csökkenhet, ha a glikogenolítikus folyamatok kerülnek előtérbe. A glikogénraktározás két legfontosabb szerve a máj és a vázizomzat. A glikogén koncentáricója a májban nagyobb, mint az izomban, ennek ellenére a vázizomban jóval több glikogén raktározódik, mivel össztömege is jelentősen nagyobb.

A glikogén a sejtek citoszomáiban van jelen granulumok formájában, amelyek átmérője 100-400 A ° közötti.

A raktározott glikogén egyrészt a vér glükózszintjének szabályozásában játszik szerepet, másrészt glükózraktárt képez az izomműködéshez. A májban folyó glikogénraktározás szabályozásában elsősorban az inzulin, a glükagon és az adrenalin vesz részt. Míg az inzulin a glikogenezist serkenti, s ezen keresztül csökkenti a vér glükózkoncentrációját (hypoglykaemiás hatás), addig a glükagon és az adrenalin a glikogenolízist támogatja, s így növeli a vér glükózszintjét (hiperglykaemiás hatás).