Az emésztőkészülék feladata és felosztása

Az állatok szervezetük fenntartásához, az anyagcseréjükhöz, a növekedéshez és a termeléshez szervetlen és szerves anyagokat igényelnek. Ezeket az anyagokat a táplálkozás során takarmány formájában veszik fel. A takarmányban lévő tápanyagok zöme azonban olyan nagy molekulájú vegyület, amelyeket a szervezet közvetlenül nem képes hasznosítani. Szükséges, hogy a takarmányból felvett összetett vegyületek olyan kis molekulájú anyagokká bomoljanak le , amelyek felszívódhatnak, ezt követően pedig bekapcsolódhatnak az állatok közbülső (közti) anyagcseréjének reakcióiba. A takarmányból felvett nagyobb tápanyag-molekulák bontását eredményező folyamat az emésztés, amely az állatok emésztőrendszerében megy végbe.

A takarmány nagyobb egységeinek bontása fizikai, kémiai vagy mikrobiológiai úton történhet. A fizikai feltárás a takarmány durvább részeinek aprítását és az egyes tápanyagok oldását jelenti, szerepe főleg előkészítő jellegű. A kémiai feltárás során a takarmány összetett vegyületei az emésztőcsőhöz tartozó mirigyek által termelt váladékok enzimei, illetve a takarmánnyal bejutott enzimek segítségével kisebb molekulákká esnek szét. Ha a tápanyagok bontásában szerepet játszó enzimeket az emésztőcső különböző szakaszaiban élő mikroszervezetek termelik, mikrobiológiai feltárásról beszélünk. Ennek a folyamatnak elsősorban olyan növényi eredetű tápanyagok (rostok) feltárásában van jelentősége, amelyek bontására a magasabb rendű állati szervezet nem képes. A táplálék felvételét, feldolgozását, a szervezet számára szükséges anyagok felszívását, valamint a fel nem használt anyagok kiürítését az emésztőkészülék végzi.

Az emésztőkészülék a szájnyílással kezdődő és a végbélnyílással végződő hosszú csőből (emésztőcső) és a cső mentén elhelyezkedő járulékos mirigyekből (nyálmirigyek, máj, hasnyálmirigy) áll. Az emésztő készüléket anatómiai felosztását a 6. táblázat tartalmazza.

6.Táblázat: Az emésztőkészülék felosztása (Saját forrás)

Emésztő csatorna

Járulékos mirigyek
Elõbél
Középbél
Utóbél

Nyálmirigyek

Emésztő mirigyek

Szájüreg

Epésbél

Vakbél

Fültőmirigy

Máj

Garatüreg

Éhbél

Remesebél

Áll alatti nyálmirigy

Hasnyálmirigy

Nyelőcső

Csípőbél

Végbél

Nyelv alatti nyálmirigy


Gyomor





Az emlős háziállatok emésztőcsöve akár morfológiai, akár funkcionális szempontból jelentősebb eltéréseket mutat, mint más szervek esetében ez tapasztalható. Ezek a jelentős különbségek elsősorban az eltérő táplálkozási viszonyokkal függnek össze. A házi emlősállatokat a táplálkozás módja szerint húsevőkre, növényevőkre, illetve mindenevőkre csoportosítjuk. Az emésztés különbözőségét tekintve két alaptípusnak a húsevőket és a növényevőket tekinthetjük, míg a mindenevőket a két előző típus kombinációjaként foghatjuk fel. Az egyszerű gyomrú húsevők alkalomszerűen, naponta egyszer-kétszer, általában nagy energiatartalmú táplálékot fogyasztanak, a táplálékfelvételek között hosszabb időszakok telnek el. Ennek megfelelően az emésztőcsőhöz kapcsolódó legtöbb mirigy is időszakosan működik, az emésztőkészülék egyszerű, a bél pedig viszonylag rövid. Ha a húsevőket (macska, kutya) a nekik megfelelő természetes táplálékkal etetjük, szinte teljes egészében a vékonybél emésztőfolyamatai szolgáltatják az életfolyamatokhoz szükséges tápanyagokat. A vastagbélnek a táplálékok lebontásában és felszívódásában jelentéktelen szerepe van.

Az állati eredetűekkel szemben a növényi táplálékok azonos tömegben kisebb energiatartalommal rendelkeznek. Így, ha a növényevő állatok energiaszükségletüket biztosítani akarják, nagyobb mennyiségű táplálékot kell elfogyasztaniuk, mint a húsevőknek. Egy természetes körülmények között (legelőn) tartott kérődző például naponta 8 órát táplálkozik, emellett még csaknem ugyanennyi időt tölt kérődzéssel. Ez a táplálkozási mód így lényegében együtt jár az emésztőtraktus mirigyeinek folyamatos szekréciójával és az emésztőkészülék izomzatának állandó működésével. A növényi eredetű takarmányok energiatartalmának jelentős részét alkotják olyan összetett vegyületek (rostok), amelyek bontására a magasabb rendű állati szervezet enzimrendszere nem alkalmas. Az emlősök emésztőcsövében élő mikroszervezetek ugyanakkor rendelkeznek ezekkel, így a növényi rostok az előgyomrokban, valamint a vastagbélben a mikrobás enzimek segítségével olyan kis molekulájú anyagokká alakulhatnak, amelyeket a gazdaszervezet energiaforrásként hasznosítani tud. Minthogy ez a mikrobás bontás (fermentáció) hosszabb időt vesz igénybe, a növényevőállatok emésztőkészülékében olyan tágas szakaszok találhatók, ahol az elfogyasztott takarmányból álló tartalom hosszabb időt tölthet. Kérődzők esetében ez a szakasz az előgyomrokra (bendő, recés, százrétű), valamint a vastagbélre, lóban pedig a vakbélre és a remesebélre korlátozódik. Ennek eredményeként a kérődzők hatalmas előgyomorral rendelkeznek, lóban viszont a vakbél és a remesebél befogadóképessége jelentősebb. Növényevőkben a táplálék megemésztésének és felszívódásának biztosítéka a hosszú bélcső is.

Az emésztőkészülék szerkezetét és működését tekintve a sertés, mint mindenevő, a növényevők és a húsevők között helyezkedik el. Ennek megfelelően jól alkalmazkodik akár a növényi, akár az állati eredetű takarmányok emésztéséhez.

Mivel az emésztőkészülék üregét a külvilág betüremkedéseként is szokták emlegetni, könnyen elfogadható, hogy nyálkahártyája valamiféle védőgát szerepet játszik, meggátolja a takarmányban található toxikus anyagok, valamint káros mikrobák szervezetbe kerülését. Ezenkívül az emésztőcső falában lévő speciális sejtek, sejtcsoportosulások a szervezet legnagyobb belsőelválasztású tevékenységét végzik, más szóval az apparátus termeli a legnagyobb mennyiségű hormont.