Az endokrin rendszer fogalma; a hormonok jellemzése, osztályozása

Az egyes élettani jelenségek irányítása, a belső egyensúly (homeosztázis) fenntartása a szervezet szabályozó készüléke segítségével történik. Az érzékszervek, külső és belső receptorok felfogják a szervezetben és környezetében végbemenő változásokat. Az ezekre történő idegrendszeri (neurális) válaszadás gyors (reflexek), az endokrin rendszer hormonális reakciói lassúbbak, de hosszabban tartók. Általában a szabályzás idegi és hormonális úton egyaránt történik, ezért ezt neurohormonális szabályozásnak nevezzük.

Élettanilag az endokrin rendszer olyan mirigyek szervrendszere, amelyek mindegyike a szervezet működését szabályozó hormontípust választ ki közvetlenül a véráramba. A hormonális belső elválasztású mirigyek rendszere, a külső elválasztású mirigyek rendszerével szemben, nem rendelkezik kivezető csövekkel. Elnevezése a görög: endo=belső és crinis= elválasztás szavakból származik. Az endokrin rendszer is információs jelet közvetít, az idegrendszerhez hasonlóan, de az idegrendszer által közvetített információk mindkét irányba igen gyorsak és hatásaik hamar lecsengenek. A hormonok (kémiai jeltovábbítók) viszont a vérkeringésbe vagy szövet közötti folyadékba kerülve viszonylag hosszú idő alatt érnek el a célszervekhez, ugyanakkor hatásuk is hosszú ideig (néhány órától akár hetekig) tart. Az idegrendszer és a hormonális rendszer nem különíthető el élesen egymástól. Egyrészt a hormonális rendszer is az idegrendszer kontrollja alatt áll (hypothalamus, vagy még közvetlenebbül mutatja ezt a mellékvesék velőállományának direkt preganglionáris beidegzése), másrészt az idegrendszer kapcsolatai is kémiai jelátvivő anyagokon neurotranszmittereken keresztül valósul meg. A neurotranszmitterek között pedig hormonként is szereplő anyagok is vannak pl. adrenalin, szerotonin. Az emlős szervezet működéseit szabályozó két nagy rendszer összefüggései és összehangoltsága tulajdonképpen szükségszerű.

Az endokrin szervek rendszere kémiai anyagokon, hormonokon keresztül fejti ki hatását. Az eredeti görög név serkentő anyagot jelent, de azóta kiderült, hogy vannak hormonok, amelyek éppen gátolnak bizonyos folyamatokat.

A hormonok jellemzői:

- Sejtanyagcsere terméke.

- Szöveti nedvkeringés, illetve a vérkeringés útján jut el a célsejtekhez.

- A célsejtek anyag és energiaforgalmában az enzimműködés megváltoztatása révén serkentő vagy gátló hatású.

- Kis mennyiségben is hatékony.

- Általában nem fajspecifikus.

- Hatása lassabban alakul ki, de tovább tart, mint az idegrendszeri.

- Közvetett hatású, hírvivőként szerepel, vagyis nem vesz részt az általa előidézett reakcióban.

- Csak specifikus szövetekre hat (receptor).

A hormonok osztályozása:

1. Termelődésük helye szerint:

- Neurohormonok

- Mirigyhormonok (glanduláris)

- Szöveti hormonok (aglanduláris)

2. Hatásuk szerint:

- Só- és vízháztartást szabályzó

- Vércukorszint szabályzó

- Tejtermelést szabályzó

- ....stb.

3. Kémiai szerkezetük alapján:

- Fehérje hormonok (pl. inzulin, növekedési hormon)

- Peptidhormonok, aminosav származékok. Oligopeptidek (pl. az ún. neuroszekrétumok: GnRH stb.) polipeptidek (pl. agyalapi mirigy hormonjai, inzulin stb.)

- Aminosavak transzformációjából keletkezők (pl. pajzsmirigy hormonjai, adrenalin stb.)

- Szteroid hormonok (szexuálszteroidok: ösztrogének, androgének, mellékvesekéreg mineralo- és glükokortikoidjai)

A peptidhormonok folyamatosan termelődnek, a sejt lizoszómáiban tárolja őket, és valamilyen üríttető jelre jutnak ki a lizoszómából, illetve a sejtből. Ez az üríttető jel lehet valamilyen hormon, anyagcsere termék, vagy a központi idegrendszer parancsa. Az ürítés mindig szakaszos.

A szteroid hormonok „ütem-szerűen" termelődnek a sejtben, s rögtön a vérpályába jutnak. A vérpályában nagyobb részük ún. kötő-globulinokhoz (binding-protein, BP) kapcsolódik, kisebb részük szabadon marad. A kötött és a szabad szteroid hormonok közt egyensúlyi állapot van. Csak a szabadon lévő hormonok aktívak.

A köztiagy bizonyos területein (hipotalamuszban) lévő ún. kissejtes és nagysejtes magok idegsejtjei képesek hormonokat elválasztani. Itt neuroszekréció történik. A magokban termelődő hormonok oligopeptidek, viszonylag kevés aminosavból állnak, és a sejt axonnyúlványa mentén jutnak el olyan területre, ahol kis vénák vagy tároló sejtek veszik fel őket. A célsejtekhez a vér segítségével jutnak, ezek vagy egy belsőelválasztású mirigy mirigyhámsejtjei vagy egyéb, leginkább izomsejtek, illetve összehúzódásra képes más sejtek.

A fehérje-és peptidhormonok a vérben szabadon szállítódnak, a szteroidok és a kisebb molekulájú egyéb hormonok a vér-albuminokhoz vagy globulinokhoz kötötten, kisebb részük szabad hormon.