Az izomrendszer felosztása, az izmok működése

Az izomtan (myologia ) az izmokkal (musculi) foglalkozik, amelyek összességükben az izomrendszert alkotják. Legjellegzetesebb sajátosságuk az összehúzódási képesség (contractilitas), a rugalmasság (elasticitas), az ingerlékenység (irritabilitas) és az idegszövetnél valamivel kisebb mértékű ingerületvezetés (conductivitas).

Az izmok a mozgás aktív szervei, összehúzódva a mozgás passzív szerveit, a csontokat, mint egy- vagy kétkarú emelő mozgatják, az ízületeket működtetik. Az izmok ezenkívül viselik a test súlyának egy részét is, fenntartják az egyensúlyi helyzetet, a nagy testüregek falát képezik, és segítik egyes belső szervek működését (hasprés, légzés), végül meghatározzák a test idomainak alakját, nagyságát és körvonalait is. Az izmok a test tömegének nagy részét (36-45%-át) alkotják; számuk mintegy 200-250. Nagyobbrészt párosak, néhány izom páratlan. Az izomszövet morfológiai és funkcionális szempontból sima-, harántcsíkolt- és szívizomra osztható. A simaizomszövet a csöves szervek (bél, erek) falak kialakításában vesz részt, a szívizom pedig a szív falat alkotja. Mindkettőre automóm működés jellemző.

A mozgásban a harántcsíkolt izom játszik szerepet a továbbiakban ennek felépítéséről és működéséről lesz szó. Az izmok összehúzódásra képes, aktív része az izomhas, harántcsíkos izomrostokból álló izomszövet, amely akarattól függően működik; passzív része az ín (tendo) kevésbé rugalmas, kollagénrostokból épül fel. Az izomsejtek több cm hosszúra nyúlt finom hengeres képződmények, amelyeket egy hüvely izolátorként vesz körül. A sejthártya alatt az izomsejt magvai vannak beágyazva (sokmagvú óriássejt). A sejthártyán belüli alapállományban izomrostocskák rendeződnek egymás mellett, innen az izomsejt másik neve: izomrost. Az izom és ezen belül az izomrost térbeli szerkezete a 23. ábrán látható.

23. ábra: Az izom szerkezete (Forrás: Internet: I1)

Az izomrostokat finom kötőszövet veszi körül, amelyben erek és idegek térnek az izomsejthez. Több izomsejt kötőszöveti egybekapcsolásából finom izomköteg létesül. Az izomkötegek közti laza kötőszövet az izmot körülfogó kötőszöveti burokkal áll kapcsolatban. A nagyobb számú izom vagy izomcsoport közös takaróját pólyának nevezzük. A sejthártyán belüli alapállományban lévő izomrostocskák (miofibrillumok) a sejt keresztmetszetében vagy egyenletesen elosztva találhatók, vagy csoportokba rendeződnek.

Az izomrostocskák (myofilamentumok) ingerek hatására hossztengelyük irányában összehúzódásra képesek. Jó bontású fénymikroszkóppal vizsgálva a rostocskák lefutásában egyszeres fénytörésű, izotróp és kétszeres fénytörésű, anizotróp szakaszokat látunk. Mivel az egymás mellett lévő rostocskákban az egyszeres és kétszeres fénytörésű szakaszok egymáshoz igazodva helyezkednek el, a mikroszkópos metszetekben haránt irányú csíkoltságot látunk. Az izotróp részeket egy vékony kettős fénytörésű lemez osztja ketté (Krause-féle vonal, vagy Z csík - (Zwischenscheibe)). Az izom működési (kontraktilis) alapegysége a szarkomer, amelyet oldalról a Z-csíkok határolnak.

 

Az izmokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Alak szerint megkülönböztetünk orsó alakú, hengeres, szalagszerű vagy legyezőszerűen kiterült, széles vagy keskeny, egy vagy kéthasú, illetve sokbahasadt, egy-, két-, három- vagy négyfejű; gyűrű-, fésű-, körte-, delta-, rombusz-, trapéz alakú, illetve négyszögletes; karcsú vagy tömérdek; fűrész-, szíj-, nyelv alakú; egyszer vagy kétszer tollazott; egyenes vagy ferde lefutású izmot. Ezen kívül vannak még rövid és hosszú, felületes vagy mély helyeződésű, illetve rejtett fekvésű izmok.

Élettani működés szerint beszélünk hajlító-, nyújtó-, közelítő-, távolító-, borintó-, hanyintó-, emelő-, levonó-, tágító-, összehúzó izmokról. A csontvázizmokat testtájak szerint szokás csoportosítani: a fej-, a törzs-, és a végtagok izmairól beszélünk. A vázizmokon kívül a test egyes részein a bőr alatti izomlemezeket bőrizmoknak hívjuk.

 

Az izmok működés közben többirányú kitérést is végezhetnek egyidőben. Ilyenkor az egyiket főműködésnek, a többit az izom mellék működésének nevezzük. Az ellentétes működésű izom csoportot antagonista, az azonos működést támogató izomcsoportot szinergista izomcsoportnak mondjuk.