Fontosabb mennyiségi tulajdonságok öröklődése

Az előző fejezetben tárgyalt minőségi tulajdonságok - klasszikus mendeli jellegek - egymástól jól eltérő fenotípusos kategóriákba sorolhatók. Az állaton vagy megjelennek, vagy hiányoznak, s egyetlen vagy kevés gén ellenőrzése alatt állnak. A környezet módosító hatása csekély, a genikus hatásokat nem fedi el.

A mennyiségi tulajdonságok mérhetők, számokban jól kifejezhetők. Kialakulásukat rendszerint sok (10 vagy 100 esetleg több) gén irányítja, olyan kis mennyiségekkel hozzájárulva a fenotípushoz, hogy egyedi hatásukat a mendeli módszerrel feltárni és kinyomozni nem lehet. Ezek az un. poligén génhatások, a baromfi termelőképességére vonatkozó tulajdonságok. Az egyes értékmérőknek többnyire kicsiny genetikai és széles környezeti komponensük van. Számos gyakorlati példa bizonyítja, hogy a két tényező kölcsönhatása (interakciója) is gyakran kifejezésre jut.

A termelési tulajdonságokat általában additív génhatás határozza meg, az öröklésmenetük főleg intermedier típusú. Az additíven öröklődő hatások mellett azonban dominancia és episztatikus hatások fellépésével is számolni kell.

Minél összetettebb a génhatás, annál nehezebb a fenotípusból a genotípust becsülni. Ebből adódik, hogy a kvantitatív tulajdonságok öröklődésének a biztonsága nem nagy. Ennek ismerete azért fontos, mert lehetővé teszi az utódpopuláció, az ivadékgeneráció fenotípusának megtervezését.

Az örökölhetőségi érték (h2) kifejezi, hogy a populáció fenotípusos varianciájából mekkora hányad a genetikai variancia. A jellegek örökítésében csak az additív genetikai variancia komponensének van érdemleges szerepe.

A h2 nem a populáció minden egyedére érvényes, hanem egy olyan közelítő érték, amellyel az adott tulajdonság átöröklésére a populáció átlagában számolhatunk.

A populáció-genetikai szemlélet alapján, amennyiben a baromfi gazdaságilag jelentős tulajdonságának h2 értéke 0,4 alatti, úgy fenotípusos szelekcióval csak kismértékben javíthatjuk azt.

Ha a tulajdonság h2 értéke 0,6 fölötti, akkor már a fenotípus illetve a származás alapján is eredményesen szelektálhatunk. Az 1-et közelítő h2 azt jelenti, hogy az egyedek fenotípusát döntően az additív genetikai értékük, tenyészértékük határozza meg.

A különféle munkákban található h2 értékeket elsősorban jelzőszámokként kell értékelni, amelyek egy-egy értékmérő tulajdonság öröklődésének mértékét jelzik. Mindig korlátozott érvényűek, csak meghatározott populációra és adott környezeti viszonyokra vonatkoznak.

A baromfiak különböző értékmérő tulajdonságainak h2 értékeit az alábbi összeállítás adja meg.

 

Értékmérő tulajdonság

h2 érték

tojás darabszám

0,2-0,3

tojástermelés intenzitása

0,3-0,5

perzisztencia

0,1-0,2

hosszúszünetek hiánya

0,1-0,2

tojás súlya

0,4-0,7

tojás alakja

0,3-0,4

tojás index

0,5-0,6

tojás fajsúlya

0,3-0,5

tojáshéj színe

0,4-0,6

héjvastagság

0,2-0,3

héjszilárdság

0,5-0,6

héjszöveti szerkezet

0,2-0,3

héjdeformációk

0,3-0,4

tojásfehérje magasság

0,2-0,25

tojásfehérje minőség (Hough-egység)

0,38

tojásfehérje tömege

0,27

tojássárga színe

0,1-0,2

tojássárgája tömege

0,3-0,4

tojássárgája nagysága

0,38

kétszikű tojás

0,3-0,4

rendellenes ovuláció

0,4-0,5

szaporaságot befolyásoló tényezők
(termékenység, keltethetőség, vitalitás)

0,05-0,25

viszonylagos testméretek

0,2-0,5

Amint láttuk, a baromfi gazdasági értéke is a tulajdonságok egész sorától függ. A tenyészkiválasztás során nemcsak a szelektálandó tulajdonság az érdekes, hanem ugyanúgy érdekes a tulajdonsággal összefüggésben lévő más értékmérő is. A szelekciós előrehaladás az egymásra ható értékmérők közötti korreláció erősségétől is függ. A korrelációk leggyakrabban nemcsak két tulajdonság között érvényesülnek, hanem több tulajdonság között van összefüggés. Minthogy a legtöbb kvantitatív tulajdonságra sok gén hat és ezeknek a géneknek egyik része mindkét tulajdonságot azonos irányban, másik része ellentétesen befolyásolja, előfordulhat, hogy a korreláció nem mutatható ki.

Mint ismeretes, fenotípusos és genetikai korreláció között teszünk különbséget. A fenotípusos korreláció két tulajdonság fenotípusos értékei közötti összefüggést jelenti. A genetikai korreláció azt fejezi ki, hogy a szülőpopuláció két tulajdonságának kapcsolata az ivadékpopulációban miként jelentkezik. Emiatt a genetikai korrelációk megbízhatóbban tájékoztatnak a szelekció hatékonyságáról. A genetikai korreláció a tágabb értelmű öröklődhetőséghez hasonlóan több komponensből tevődik össze. Korrelációk állhatnak fenn additív, domináns és episztatikus hatások között. A két utóbbinak alapját génkombinációk képezik, amelyek a redukciós osztódás során szétesnek, ezért a diminanciahatások és kölcsönhatások közötti korrelációk a tenyészkiválasztás eredményességében nem játszanak szerepet. Döntő a két (több) tulajdonság additív hatásai közötti korreláció.

A baromfi egyes értékmérő tulajdonságai közötti genetikai összefüggések ma már nemcsak a populációk adott generációjában becsült genetikai korrelációk alapján, hanem sok generációra kiterjedő szelekciós kísérletekből is ismertek.

A baromfi fontosabb értékmérő tulajdonságai közötti genetikai korrelációkat az alábbiakban adjuk meg.

Értékmérők

rg

tojásszám: tojás tömeg

- 0,16; - 0,5

tojásszám: testsúly

- 0,2; - 0,6

tojásszám: kelési %

- 0,2; + 0,3

tojásszám: rezisztencia

- 0,3; + 0,1

tojásszám: tojástermelés intenzitás

+ 0,2; + 0,4

tojásszám: vér globulin tartalma

+ 0,3; + 0,4

tojásszám: takarmányértékesítés

- 0,5; 0,2

tojásszám: késői ivarérés

- 0,3

tojástömeg: testtömeg

0,27; 0,36

tojástömeg: késői ivarérés

0,35; 0,40

tojástömeg: héjszilárdság

- 0,4; + 0,1

tojástömeg: takarmányértékesítés

- 0,6; 0,2

tojástömeg: kelési %

- 0,2; - 0,6

tojástömeg: sárgája aránya

- 0,3; - 0,35

tojástömeg: sárgája tömege

+ 0,6; + 0,8

életkor: fehérje minőség

+ 0,17; + 21

életkor: tojástömeg

- 0,13; - 0,2

 

Értékmérők

rg

életkor: teljes tojástermelés

- 0,55

túl korai ivarérés: perzisztencia, állóképesség

- 0,3

ivarérés: testsúly

+ 0,06

állóképesség: vedlési időtartam

- 0,4; - 0,5

tojástermelés intenzitása: hosszúszünetek

- 0,4; - 0,6

héjvastagság: keltethetőség

+ 0,70

héjvastagság: héjarány

+ 0,90

héjszilárdság: héjarány

+ 0,85

héjszilárdság: deformációk

+ 0,70

fehérje magasság: fehérje index

+ 0,85

tojás koleszterin tartalma: fajsúly

+ 0,25

tojás koleszterin tartalma: sárgája tömege

- 0,15

tojás koleszterin tartalma: hough-egység

+ 0,07

élősúly: grillfertig súly

+ 0,94

élősúly: mellizom tömege

+ 0,81

mellszélesség: grillfertig súly

+ 0,73

élősúly: mellszélesség

+ 0,45

 
A genetikai korrelációk főleg a tyúkfajra kimunkáltak, de általános tapasztalat, hogy a többi baromfifajra is jól alkalmazhatók. Mindegyikre érvényes, hogy a szélsőségesen hústípusú populációk reprodukciós képessége messze elmarad a kis vagy középnagytestű állományokétól.
A magas h2 értékű tulajdonságok többnyire erősebb genetikai korrelációban állnak egymással, mint az alacsony h2 értékűek.