Keltetésre alkalmas tojások, keltetésre előkészítés

A baromfi szaporodási képessége a nőivarú állatok termelékenységére is alapozódik, ami a keltetésre alkalmas tojásokban jut kifejezésre. A faj szaporodása akkor sikeres, ha meghatározott körülmények hatására a termékeny tojásból életképes ivadék lesz. Ahhoz, hogy az élet csíráját magában hordozó tojásból életképes baromfi keljen, a tenyésztojásnak számos követelményt szükséges kielégítenie.

A tenyésztojás szabályos alakú, ép, sima, tiszta héjú, a fajra, fajtára, hibridre jellemző nagyságú és alakú, egyszikű tojás. Betegségtől mentes állománytól származik, amelyet hiteles állatorvosi igazolás szavatol.

Az állatorvosi vizsgálat kiterjed a baromfitífuszra, a baromfi kolerára, baromfi pestisre, baromfi himlőre. Kacsánál, lúdnál bővül még az ornitózis, paratífusz, pulykáknál a leukózis, a mikoplazmózis mentességre, vagyis a heveny fertőző betegségek többségére.

Alkalmatlan keltetésre az egyenetlen felszínű (görcsös, rücskös) hibás héjszerkezetű, vastaghéjú, deformált, kétszikű tojás.

Nem minősül tenyésztojásnak a szabálytalan helyeződésű, a mozgó vagy átszakadt légkamrájú tojás. Nem lehet a tenyésztojás állománya vérgyűrűs, vérfoltos, idegen anyagot tartalmazó, szakadt jégzsinórú, héjhoz tapadó vagy szétfolyó sárgájú, zavaros állományú tojás.

A tenyésztojást átvilágítással ellenőrzik.

1. kép: Tenyésztojás átvilágítása

Nem tekinthető tenyésztojásnak a szabványon kívüli tömegű sem, mert az optimális nagyság esetén van leginkább biztosítva a tojás egyes alkotórészeinek helyes aránya és ezek biokémiai egyensúlya.

A tenyésztojás optimális tömege és héjszíne az alábbi:

tyúk

- tojófajták (hibridek) 55-65 g fehér vagy barna színű

- hústípusú fajták (hibridek) 55-70 g barna vagy krém színű

- kettőshasznosítású fajták 55-65 g barna, krém, fehér színű

gyöngytyúk 35-50 g barna, világos pettyekkel

pulyka 70-80 g fehér, szeplős színű

kacsa 70-100 g fehér színű

liba 140-200 g fehér színű

2. kép: Pulyka tenyésztojás

A tojás nagyságát a takarmányozás, a tojó kora, a tojószervek anatómiai felépítése is befolyásolja. Az apró tojások genetikailag dominánsan öröklődnek. Abnormálisan apró, szik nélküli tojások olyankor keletkeznek, amikor a petevezető falára idegen anyagok (alvadt vér, megszilárdult fehérje darabka, visszamaradt sárgája testecske) ingerként hatnak és a kiváltódott reflex eredményeként az idegen részecske köré fehérje rakódik, majd héj képződik.

A nagy tojást tojó egyedek ivarszervének megbetegedése a rendszertelen petefészek-működés miatt gyakori. A tojás tömegének változása főleg fehérjetöbbletből adódik, és ez a fehérjetöbblet gyakorol káros hatást a keltethetőségre.

Megfelelő kelési eredmény csak azoktól a tojásoktól várható, amelyek alakja szabályos. A kisebb torzulással járó tojásalakot a petevezető működésében beálló zavarok idézik elő. Ezekben az esetekben a petevezető fala egyenlőtlenül és nem az egész tojásra azonos nyomással hat és a tojás ennek következtében deformálódik (megnyúlt, csavarodott, gömbölyű).

A tojás alakjának megbízható, pontos jellemzésére a tojásindex szolgál. A tojásindexet a hossz-, és a kereszttengely aránya adja meg.

A tenyésztojás keltetésre alkalmas alakját kifejező index értékhatárok az alábbiak:

tyúktojás 1,23-1,40

gyöngytyúktojás 1,25-1,36

pulykatojás 1,32-1,60

kacsatojás 1,30-1,45

lúdtojás 1,36-1,60

A tojás a megtojást követően a fészekanyaggal érintkezik elsőként. A szennyezett, nedves fészekanyag, a piszkos, foltos tojások számát gyarapítja. Fontos, hogy a tojás a fészekben ne hírtelen hűljön le azért, hogy a kívánatos sejtosztódás még végbemenjen és a lehűléssel együttjáró vákuum ne hírtelen hasson. A lehűlés késleltetése a tojás összehúzódását is lassítja és így időt ad a héjra tapadt mikroorganizmusok elpusztítására.

A tenyésztojásokat két óránként, de napjában legalább négyszer gyűjteni kell. Gyűjtést követően 6-10 óra hosszat maradjon a tojás 20-27 ºC-os hőmérsékleten. Ezalatt az idő alatt elvégezhető az osztályozás, tisztítás, víziszárnyasoknál a mosás, fertőtlenítés, esetleges tálcázás. Itt lehetséges formalingázos fertőtlenítés is.

Ezután kerülhet a tojás a tojásraktárba. A tojásraktár mindenkori hőmérsékletét a tárolás ideje határozza meg.

3-4 napig tárolt tojást 16-18 ºC-on

5-6 napig tárolt tojást 15-16 ºC-on

8-10 napig tárolt tojást 12-15 ºC-on

10 naptól hosszabb ideig tárolt tojást 8-10 ºC-ban kell tartani.

A tárolás másik fontos feltétele a relatív páratartalom. A tojás már a keltetés megkezdéséig is folyamatosan veszít (tömegéből) nedvességtartalmából, ami káros a keltethetőségre. Ezért kerülendő és helytelen a tojástárolóban az erős légmozgás. A relatív páratartalmat a tárolótérben általában növelni kell, amivel a száradást a minimumra lehet csökkenteni. A tojásokat a tálcán tompa végével (a légkamrával) felfelé kell tárolni! Hosszú idejű tárolásnál javasolt a fordítva tárolás.

A tojásraktárban a tojásokat forgatni nem kell, amennyiben 7 napnál rövidebb idejű tárolásról van szó.

Általános tapasztalat, hogy a 4. napi tárolást követően minden nappal 30 perccel nő a kelési idő és 2-4 %-kal romlik a kelési eredmény.

A tojás kiszáradásának, apadásának jó kifejezője a tenyésztojás légkamrája. A légkamra kívánatos magassága:

tyúktojásnál 5 mm

gyöngytyúktojásnál 4 mm

pulykatojásnál 6 mm

kacsatojásnál 6 mm

lúdtojásnál 6 mm

A tojás öregedésével fokozatosan, alig észrevehető változások mennek végbe. A kisebb tojás nagyobb felülete miatt jobban apad. A tárolás alatt a fehérjéből víz kerül a sárgájába, növeli annak térfogatát. A szikhártya elvékonyodik, elveszti rugalmasságát. Az ilyen tojássárgája kiöntve jobban szétterül (fehérje és sárgája index a tojás frissességének kifejezésére szolgál).

A tárolás ideje, a keltethetőség meghosszabbítható a tojások periódikus felmelegítésével. Ez a természetben megfigyelt jelenségre épül. A baromfi ősök 20-25 nap alatt rakják le tojásaikat, miközben a már megtojtakat újra melegítik. Ilyen hosszú tárolással sem csökken a keltethetőség, sőt az ivadékok egyszerre kelnek ki. Ez feltehetően a periódikus felmelegítéssel magyarázható, ami egy optimális gasztrula nagyság eléréséhez közelíti a csírakorongot.

A tojásraktárból kiszedett tojásokat a gépbe kerülés előtt elő kell melegíteni, mert a csírakorongot nem szabad hírtelen, átmenet nélküli hőmérsékletváltozásnak kitenni.

A tojásokat 4-6 órára az előkeltető terembe helyezik, ahol annak 22-24 ºC-os melegét lassan felveszik. Az előmelegítés mértéke függ a tárolási idő hosszától is.

7 nap alatti tárolásnál gépbe rakást megelőzően 8 órával 20-25 ºC-on.

7 napon túli tárolásnál 12 óra előmelegítés indokolt 20-25 ºC-on.

Előmelegítés nélkül egyenlőtlenül és elhúzódóan fűthető fel a keltetőgép és vontatott, egyenlőtlen lesz a kelés.

Éves átlagban megengedhető legnagyobb terméketlenség:

tyúktojásnál 10 % alatt

gyöngytyúktojásnál 15-26 % között

húshibrideknél 15 % alatt

pulykatojásnál 20 % alatt

kacsatojásnál 15 % alatt

lúdtojásnál 18 % alatt

A tojáshéj tisztaságának megőrzése a jó kelés érdekében elengedhetetlen. A nagyon szennyes tojásokat nem lehet keltetni, az enyhén vagy közepesen szennyezetteket tisztítás nélkül gépbe rakni tilos! A piszkos tojás az egész keltetőgép fertőzésének forrása lehet. A tisztítás a következő veszéllyel jár: eltávolítja a kutikula jelentős részét, amivel utat nyit a mikroorganizmusok behatolásának.

Ha mosás során nem gondoskodnak a gyakori vízcseréről a tojás kórokozóktól való mentesítése kérdéses lesz.

A mosást különös gonddal kell végezni. Az összegyűjtést követően a legrövidebb időn belül mosni kell a tojást és addig legalább 18 ºC-on kell tartani.

A mosóvíz hőmérséklete 40-43 ºC kell legyen. Az öblítővíz 43-46 ºC-os és 200 ppm szabad klórt tartalmazzon. A hőmérsékletet és a mosószer koncentrációját állandó szinten kell tartani. A tojás a mosóvízben rövid ideig (max. 3 percig) maradhat.

Fertőtlenítésre jódtartalmú vegyszereket (iosan, incosan, wescodyne) használnak 0,5-2 %-os töménységben. Ezek a gombákra alig hatnak.

A szaporítás fázisában a fertőzésektől mentes egészséges ivadék előállítása a cél. A keltető higiéniai állapotától függ, hogy ez bekövetkezik-e vagy sem. A jó keltetői higiéniának több feltétele van. Ezek közül kiemelkedő:

- a fertőző anyagok keltetőbe kerülésének megakadályozása;

- a keltető tisztítása és fertőtlenítése;

- a higiéniai állapot rendszeres ellenőrzése.

A keltető higiéniai szempontból 3 fő részre tagolódik:

- tojásátvevő, osztályzó helyiség;

- előkeltető terem;

- bújtató terem és kiszolgáló helyiségei.

A jó keltetői higiénia nem a fertőtlenítésen múlik, de a fertőtlenítések mellőzése megnehezíti az eredményes keltetést.

A keltetőben használt fertőtlenítőszerektől elvárjuk, hogy

- valamennyi mikroorganizmusra hatásos legyen;

- rövid idő alatt inaktiválja a kórokozókat, ami különösen a tojáshéj fertőtlenítésénél lényeges;

- az embrióra ne legyen toxikus;

- szerves anyag mérsékelt jelenlétében is fejtse ki csíraölő hatását;

- a semlegesítéssel szemben ellenállást fejtsen ki;

- ne legyen korrodáló és szennyező;

- vízben jól oldódjék;

- réseken, repedéseken is behatoljon;

- emberre, állatra ne legyen káros, mérgező;

- viszonylag olcsó legyen.

A fertőtlenítőszerek hatékonysága függ a koncentrációjuktól, a hatás idejétől, az oldat hőmérsékletétől, a kémhatástól, a közeg fehérjetartalmától, a mikrobák számától és fajától.

A fertőtlenítés nem pótolja a tisztítást, szerves anyag jelenlétében ugyanis csökken a hatásossága. A különböző vegyszerek mikroorganizmusokra kifejtett hatása eltérő, így a keltetőn belüli fertőtlenítésre is más és más területeken használhatók. Megkülönböztetünk baktericid, viricid és fungicid (baktérium-, vírus- és gombaölő) hatást. Általában kevés vegyületnek van meg mindhárom jellege. A keltetőben fertőtlenítésre leggyakrabban használt vegyszereket, azok tulajdonságait és felhasználásuk helyeit a 9. és a 10. táblázat foglalja össze.

9. táblázat A leggyakoribb fertőtlenítőszerek néhány jellemző tulajdonsága


Tulajdonság


Klór


Jód


Fenol

Quaterner-ammónium


Formal-


tartalmú vegyszerek

származékok

bázisú készítmények

dehid

Baktericid

+

+

+

+

+

Bakteriosztatikus

-

-

+

+

+

Fungicid

-

+

+

+

+

Virucid

±

+

+

±

+

Toxikus

+

-

+

+

+

Hatás szerves anyag jelenlétében


++++


++


+


+++


+

A jelmagyarázatot lásd a 10. táblázatnál

10. táblázat A keltetői fertőtlenítőszerek felhasználásának területei


Tulajdonság


Klór


Jód


Fenol

Quaterner-ammónium


Formal-


tartalmú vegyszerek

származékok

bázisú készítmények

dehid

Tojásfertőtlenítés

+

+

+

+

+

Keltetőberendezési
tárgyak


+


+


+


+


+

Vízfertőtlenítés

+

+

-

+

-

Személyfertőtlenítés

+

+

-

+

-

Padozat

-

-

+

+

+

Lábfertőtlenítés

-

-

+

+

-

Termek

±

+

±

+

+

Jelmagyarázat a 9. és 10. táblázathoz:

+ pozitív tulajdonság, egyúttal a hatásosság mértéke

- hatástalan, nem használható

± korlátozott aktivitás

A legszélesebb körben még napjainkban is a formaldehid használatos. Hatékony 10 %-os vizes oldatban is, de elsősorban gáz formájában szerepel a keltetőfertőtlenítésben. A formaldehid 40 %-os oldatként (formalin) vagy mint paraformaldehid por (91 % formaldehidtartalommal) ismert. A formaldehidgáz melegítés hatására keletkezik. Erre legjobb módszer a kálium-permanganáttal való egyesítés. A két anyag heves reakciója habzó, fröccsenő hatás mellett nagy hőt fejleszt.

A tenyésztojások fertőtlenítésére kiterjedten használják a formalingázos kezelést.

Általában háromszor gázosítunk:

- tojásgyűjtést követően azonnal, lehetőleg a tojásrakást követő 1-2 órán belül (főleg a tyúkfélék esetében);

- a keltetőben a tojások átvételekor, mielőtt azok keltetőbe kerülnének;

- harmadszor akkor gázosítunk, ha betegség vagy a keltetői higiénia indokolja, időpontja is ehhez igazodik az előkeltetés megkezdése előtt, az előkeltetés alatt vagy a bújtatóban.

A víziszárnyasok esetében a tojásmosás miatt ez a fertőtlenítési mód nehezen iktatható be a tojáskezelés folyamatába. A tojásgyűjtést közvetlenül követő gázosítás a tojáshéjon lévő mikroorganizmusok mintegy 95-99 %-át elpusztítja. A keltetőben az átvételkor a tenyésztojásokat speciális gázosítóhelyiségben vagy szekrényben fertőtlenítjük. Az előkeltető gépben akkor lehet szükség formalingázos kezelésre, ha pl. a záptojások aránya erősen megemelkedik. A formaldehidgáz azonban mérgező a fejlődő embrióra, ezért vigyázni kell arra, hogy a gázosítás ne a kritikus embriófejlődési szakaszok idejére essék. A keltetés 24. és 96. órája között tehát tilos gázosítani!

A kelés befejeztével a bújtatóteret kétszer gázosítjuk: a csibék kiszedése után közvetlenül és a gép tisztítását és nedves fertőtlenítését követően még egyszer. A szállító járművek gázosítására ajánlott ötszörös koncentrációt a megfelelő hőmérséklet és páratartalom hiánya indokolja.