A borsó rendszertana és alaktana

A borsó (Pisum sativum L.) a hüvelyesek (Leguminosae) rendjébe, a pillangósvirágúak ((Fabaceae = Papilionaceae) családjába tartozik. Egyéves növény. A mezei borsót (Pisum arvense) lehet a kerti borsó (Pisum sativum) közvetlen ősének tekinteni, de a régi feljegyzések nem tesznek közöttük különbséget, így pontosan elkülöníteni nem lehet őket. A mezei borsó virága virágszirmonként változó színű, magja sem egyszínű. A szántóföldön először szálastakarmányként, majd később magterméséért is termesztették. A kerti borsó virága egyszínű, nagyrészt fehér, a mag alakja változatos.

A borsókat alaktanuk és a termesztés célja alapján a következő csoportokba sorolhatjuk:

Kifejtő borsó (Pisum sativum L. convar. vulgare): Magja a biológiai érettség állapotában sima, gömbölyű, az érés idején gyorsan lisztesedik, cukortartalma gyorsan alakul át keményítővé, ezért kevésbé ízletes. A mag héja könnyen elválik, alkalmas hántolásra. A hántolt borsó két fél maggá válik szét, magszíne zöld vagy sárga. A környezeti feltételek és a termesztéstechnológia iránt kevésbé igényes. Hasznosítása nagyrészt takarmány szárazborsóként történik.

Velőborsó (Pisum sativum L. convar. medullare): Nagyobb a cukortartalma, ez a cukortartalom éréskor lassabban alakul át keményítővé. Fehérjetartalma is magasabb, ezért ízletesebb. Lassabban adja le éréskor a mag a nedvességtartalmát, hosszabb ideig megtartja zsengeségét, frissességét, hosszabb ideig takarítható be jó minőségben. Érés után a mag héja töppedt, ráncos. A héj összenőtt a mag belső állományával, a velőborsó nem hántolható. Igényesebb a környezeti feltételek és a termesztéstechnológia iránt. Konzervipari és hűtőipari célra termeszthető.

Cukorborsó (Pisum sativum L. convar. saccharatum): Legmagasabb cukortartalma mellett az a jellegzetessége, hogy a hüvely nem tartalmaz pergamenszerű hártyát, ezért a hüvelye is fogyasztható (a zöldbabhoz hasonlóan). A világon kisebb területen folyik a cukorborsó termesztése (kb. 5 %). Felhasználása főzelékként, valamint zöldség-köretként történik.

Viktória-típusú borsó: A legmagasabbra növő borsók tartoznak ebbe a csoportba, a növénymagasság meghaladhatja a 100 cm-t is. A szár állóképességét az erőteljes kacsképződés, az egymás melletti növények összefonódása biztosítja.

• A leafless vagy afila típusú borsók esetében a levelek teljesen hiányoznak, kaccsá módosultak.

Alaktana: A borsó hypogaeikus csírázású növény, csírázáskor a sziklevelek a talajban maradnak, és táplálják a csíranövényt. Orsó alakú főgyökere 80-140 cm mélységbe hatol le, de szélsőségesen száraz, aszályos években akár 200 cm mélységből is képes a vizet felvenni. Az oldalgyökerek dúsan behálózzák a talaj 60-80 cm-es rétegét. A borsó gyökerén nitrogén-gyűjtő baktériumok (Rhizobium leguminosarium) élnek, ezek a levegő nitrogénjét megkötve fedezik a növény nitrogén szükségletét.

A borsó hajtásrendszerének magassága fajtától függően változó, 30-150 cm. Kapaszkodó szára gyakran elágazik, hengeres alakú, fajtától függően viaszbevonat található rajta.

Levelei szórt állásban helyezkednek el, párosan szárnyasan összetettek. A pálhalevelek általában nagyobbak a lomleveleknél, szív alakúak. A csúcson elhelyezkedő 1-4 levélkepár levélkaccsá módosul, nagy szerepe van a levélkacsnak a szár állóképességének növelésében. 

Pillangós virágzata laza fürt, egy-két, néha több virággal. Tipikus pillangós virágja van. A virág színe fajtától függően a fehértől a lilásvörös színig változik. A 10 porzóból 9 összenőtt, 1 áll szabadon. A borsó öntermékenyülő, gyakran már a virág nyílása előtt termékenyül. Kisebb-nagyobb mértékű idegen megporzás is előfordulhat, ez függ az évjárattól, ill. a fajtától.

A borsó virágzása időjárástól és fajtától függően 10-30 napig tart. Meleg, száraz időjárás meggyorsítja a virágzás ütemét, hűvös, nyirkos időjárás esetén pedig lassúvá, vontatottá válik a borsó virágzása, mindkét esetben csökken a termés nagysága. A virágzás optimális hőmérséklete 15-18 oC.

Hüvelytermése 5-15 cm hosszúságú, hosszabb-rövidebb kocsányon párosával helyezkednek el a száron. A hüvely alakja igen változatos lehet a hasi és háti varratok eltérő növekedési üteme következtében: sarló, kard, tompa, csúcsos csőr alakú. A cukorborsó hüvelyének falából hiányzik a szilárdítást biztosító pergamenszerű hártya, a hüvely fala behorpad, rásimul a benne lévő magvakra, kiadva a magok formáját, a hüvelye fogyaszthatóvá válik.

A hüvelyben 5-11 db mag található. A kifejtőborsó magja kerek, sima, gömbölyű, a maghéj könnyen eltávolítható, a velőborsó magja nyomott szögletes, ráncos felületű, a maghéj nem távolítható el. Legtöbb hüvelyes növényünkhöz hasonlóan a borsónak nincs nyugalmi időszaka, a biológiai érés elérése után azonnal képes csírázni. Éréskori csapadékos időjárás következtében, ha a szár megdől, és a hüvelyek a földet érik, akár a hüvelyben is kicsírázik.