A napraforgó rendszertana és alaktana

Rendszertana: A napraforgó (Helianthus annuus L.) a Fészkesek (Asteracae /Compositae/) családjába tartozik, a termesztett kultúrnapraforgó mellett díszfajokkal és évelő fajokkal is találkozhatunk.

Alaktana: A napraforgó egyéves, lágyszárú növény, erőteljes főgyökérrendszerrel rendelkezik. Az orsó alakú főgyökere 2-3 m (akár 4-5 m) mélységbe is lehatol. A főgyökér teljes hosszában képződő oldalgyökerek jól behálózzák a talajt. A gyökérnyak közelében lévő oldalgyökerekből hajszálgyökerek fejlődnek, ezeket a felszíni talajrétegekben elhelyezkedő hajszálgyökereket eső- vagy harmatgyökereknek is nevezik.

A napraforgó szára felálló, egyenes, általában nem ágazik el, a fejlődés kezdetén dudvaszerű, később elfásodik. A szár serteszőrökkel borított, magassága 120-250 cm közötti, a nagy olajtartalmú hibridek jellemzően alacsonyabbak.

 

Szárán 25-30 db levél képződik, az alsó 2-3 pár levél szembeálló, a felső levelek szórt állásban helyezkednek el, szív alakúak, a végén elkeskenyedőek, serteszőrrel fedettek. A levéllemez 5-35 cm hosszúságú, 5-40 cm szélességű, az 1 ha területre eső levélterület 2,5-3,0 ha.

A napraforgónak összetett, fészkes virágzata van, tányérnak nevezzük. 10-40 cm átmérőjű, nagysága fajtánként eltérő, a termesztéstechnológia nagymértékben befolyásolhatja. A tányér 30-70 db, két sorban, a virágzat szélén elhelyezkedő, 6-10 cm hosszú és 2-3 cm széles nyelves (meddő) és 600-1200 db csöves (kétivarú, fertilis), a tányér közepétől kezdődően körkörösen elhelyezkedő összetett virágból áll. A nyelves virágok sárga színűek, feladatuk a rovarok csalogatása.

Először a tányér szélén elhelyezkedő meddő nyelves virágok nyílnak, ezután kezdenek virágozni a csöves virágok, a tányér szélétől kezdődően annak közepe felé haladva, egy tányér virágzása 8-10 napig is elhúzódhat. A csapadékos, hűvös időjárás kedvezőtlenül hat a megtermékenyülésre, csökken a virágok száma, a tányér közepén 2-5 cm átmérőjű körben a szemek nem termékenyülnek meg, a kaszatok léhák maradnak.

A napraforgónak egymagvú kaszattermése van (terméshéjból és magból áll), egyes fajták héjában ún. fitomelán-réteg van, az ilyen napraforgó védett a napraforgó moly kártételétől. A kaszatok színe általában fekete, sötétbarna, vagy fekete-fehér csíkos.