A rozs rendszertana, alaktana és egyedfejlődése

Rendszertana

A rozs a búzához hasonlóan a Pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozik, ezen belül a rozsfélék (Secale) nemzetségébe. Tudományos neve Secale cereale.

Alaktana

A pázsitfűfélékre jellemzően bojtos gyökérzete van. Az elsődleges csíraeredetű valódi gyökér a növény tápanyag- és vízfelvétele szempontjából kicsi jelentőségű, fejletlen. Másodlagos gyökérzete igen fejlett. Teljes egészében hajtáseredetű, ún. csomógyökerekből áll, amelyek a talajban lévő bokrosodási csomókból fejlődnek. A rozs kiváló alkalmazkodóképességét a nagy tömegű, jól fejlett másodlagos gyökérzetének köszönheti. Gyökérzete a gabonafélék között a legerősebb, a teljes hossza elérheti a 80 km-t.

Hajtásrendszere a csíra rügyecskéjéből fejlődik. Szára jól fejlett csomókkal ízekre tagolt, a csomóknál tömör, egyébként belül üreges szalmaszár, színe kékeszöld, vastag viaszréteggel fedett. Magassága a 2 métert is elérheti, ezért viszonylag könnyen megdől.

A szalmaszár nem ágazik el, de a talajfelszínhez közeli csomókból bokrosodással mellékszárak fejlődnek. Előbb a főhajtás jelenik meg, majd a bokrosodás megindulásakor a mellékhajtások is eltörnek. A főhajtás mindig erőteljesebb. A hosszú szártagú, üreges szárból régen szívószálak, szalmafonatok készültek.

A levelek a szárcsomókból indulnak, így számuk a föld feletti nóduszok számával egyenlő. Három részre tagolódnak: a levélhüvelyre, a levéllemezre és a nyelvecskére. A levélhüvely módosult levélalap, amely körülöleli a szártagot, széleivel nem nő össze, nyitott. A levélhüvely és a levéllemez találkozásánál található a nyelvecske, mely szorosan a szárhoz tapad. Fontos szerepe van annak megakadályozásában, hogy a csapadék a levélhüvely és a szár közé szivárogjon.

A levéllemez lapos, hosszúkás, sokszor megcsavarodott, párhuzamos erezetű, hossza 12-22 cm lehet. A nyelvecske mellett a lemez vállán kétoldalt fülecske (auricula) található. Az árpa fülecskéi nagyok, a szárat körülveszik és egymást átfedik, a búzán összeérnek, a rozsnál igen kicsik, a zabon pedig egyáltalán nem alakulnak ki.

A búzához hasonlóan kalászvirágzata van (füzéres füzér), a kalásza tömött, 5-20 cm hosszú, enyhén bókoló, a keresztmetszete négyszögletes.

A kalászkák száma a 40-et is elérheti. Egy-egy kalászpadkán egy 2-3 virágú kalászka ül. E rendeződés miatt a rozs kalásza négyélű. A harmadik virág általában steril csak ritkán fejlődik benne termés. A virágpelyvái a kalászkapelyváknál jóval rövidebbek, szálkátlanok. A rozsszemet nem teljesen takarják a virágpelyvák, ezért a kalászban kilátszik a szem. A külső toklászok (kalászkapelyvák) hosszú szálkába keskenyednek. A bibe nagyméretű, tollas, kétágú. Kizárólag idegen megporzású, a virágport a szél szállítja, ezzel összefüggésben van jó alkalmazkodó- és ellenállóképessége. A szélbeporzás miatt, virágzáskor a nagyméretű portokok hosszan kilógnak a kalászból, sok virágport hullat.

A rozs termése szemtermés, a maghéj összenőtt a terméshéjjal. A búza termésénél karcsúbb, megnyúltabb, ráncos felületű, aszott. Ezerszemtömege 30-34 g.

A szem keményítőtartalma 78-85%, fehérjetartalma a búzáénál kevesebb, 10-12%. A szem vízzel kimosható sikért nem tartalmaz. Nyerszsírtartalma 1,7-1,9%, ásványianyag (hamu) tartalma 1,7-2%.

 

A rozsnak, a búzával ellentétben gyakorlatilag nincs magnyugalmi időszaka, érés után azonnal képes csírázni, ha nedvességet kap. Tárolásnál ügyelni kell a rozsszemek teljes kiszáradására.