Fajták, hibridek

A hibrid: két egymástól eltérő genotípusú fajta vagy vonal keresztezéséből származó utód.

Beltenyésztett vonal: általában 5-6 évig öntermékenyített állomány, melyek tulajdonságaikban homozigótává, kiegyenlítetté válnak, ugyanakkor csökkent vitalitásúak. Az egyre kisebb termetűvé váló, kevés termést hozó vonalak egy idő után nem romlanak tovább. Szisztematikus vizsgálatok segítségével kiválasztják a jobb beltenyésztett vonalakat.

Heterózishatás: genetikailag eltérő homozigóta szülők keresztezésével előállított F1 nemzedék átlagértéke valamely tulajdonságban meghaladja a szülők átlagát vagy a jobbik szülő teljesítményét.

A kukoricatermesztés elterjedésétől az 1950-es évekig a termesztésben szabad elvirágzású fajtákat használtak. A XIX. század közepéig főleg a sárga sima szemű, majd a századfordulótól a nagyobb termőképességű lófogú szabadelvirágzású fajtákat termesztették. Hazánkban az 1950-es években jelentek meg a fajtahibridek, majd 1960-tól megjelentek a beltenyésztéses hibridkukoricák, melyek teljesen felváltották az előző két csoportot.

Az első beltenyésztéses hibrideket Amerikában Schull és East (1918) állították elő. Hazánkban az első hibridkukoricák létrehozása Pap Endre nevéhez fűződik, aki 1937-ben kezdte meg hibridkukorica nemesítési programját, melynek eredményeképpen az '50-es évek elején előállította Martonvásáron az Mv 5 illetve Mv 1 hibrideket.

A hibridek előállítása

Beltenyésztéses hibridek: Beltenyésztett vonalak egyszeres vagy többszörös keresztezésével állítják elő. A kukorica idegentermékenyülő növény, ezért keresztezése viszonylag könnyű. A kukorica vetőmag előállítás ma nem más, mint irányított tömegkeresztezés.

A beltenyésztéses hibridek termése, a heterózis hatás következtében, 20-30 %-kal is meghaladhatja a szabad elvirágzású fajták termését. Hátrány, hogy a heterózis hatás csak az F1 nemzedékben érvényesül, ezért a hibridkukorica vetőmagot minden évben elő kell állítani.

A keresztezés típusa alapján a következő hibridkukoricákat különböztetjük meg:

Kétvonalas, vagy egyszeres keresztezésű hibrid (SC - single cross): két beltenyésztéses vonal keresztezése (AxB). Jellemzőjük a nagyfokú kiegyenlítettség és nagy heterózishatás, ezért a legnagyobb termőképességű és legintenzívebb hibridek. Hátrányuk, hogy a vetőmag előállítása drága (a gyenge termőképességű beltenyésztett vonalakon kevés vetőmag terem) (5. ábra).

 5. ábra A kétvonalas (SC) hibridek előállítása

Háromvonalas hibridek (TC - three way crosses): három beltenyésztett vonal ((AxB)xC) keresztezése, vagyis az egyik szülő, általában az anya, egyszeres keresztezésű hibrid, a másik szülő egy beltenyésztett vonal. Termőképessége és kiegyenlítettsége a kétvonalas hibridekét megközelíti, de az előállítható vetőmag mennyisége nagyobb (6. ábra).

 

6. ábra A háromvonalas hibridek előállítása

Négyvonalas hibridek (DC - double crosses): négy beltenyésztett vonal ((AxB)x(CxD)) keresztezésével állítják elő, azaz mindkét szülő kétvonalas hibrid (7. ábra). Jellemzőjük a jó alkalmazkodóképesség, de termőképességük kisebb. A vetőmagelőállítás a legolcsóbb, mert viszonylag nagy az előállított vetőmag mennyisége.
7. ábra A négyvonalas hibridek előállítása

Módosított hibridek (MSC - modified single cross): a vonalon belül testvérvonalak (sister line) keresztezésével ((A1xA2)xB) állítják elő a hibridkombinációkat. A két testvérvonal keresztezése az anya, az idegen vonal (B) az apa. A testvérvonalak génállományokat tekintve nagyon közel állnak egymáshoz, ezért nem tekinthetők külön vonalaknak. Az eltérések miatt azonban alacsony szintű heterózis hatás jelentkezik a testvérkeresztezés során, az anya termése egy kicsit nagyobb, így a vetőmag előállítása olcsóbb, mint a kétvonalas hibridek esetében.

 

8. ábra A módosított kétvonalas hibridek előállítása

Többvonalas hibridek (MC - multi crosses): négynél több beltenyésztett vonal felhasználásával állítják elő. Nagyon jó az alkalmazkodóképességük, azonban keveset teremnek. Jelenleg a hazai köztermesztésben szerepük elhanyagolható.

Fajtavonalas hibridkukorica: egy fajta és egy vagy több vonal keresztezésével állítják elő. Előállításuk nem számottevő.

Éréscsoportok

A kukorica hibrideket éréscsoportokba soroljuk. A tenyészidő hosszának meghatározására nemzetközi jelölést vezettek be, a FAO számot. A FAO szám 0-tól 999-ig terjedhet, Magyarországon a 200-599 FAO számú hibrideknek van jelentősége. A szuper korai (FAO 100-199) csoport termése kicsi, tőlünk északabbra termesztik, hazánkban gazdasági jelentősége elhanyagolható.

A FAO 500-as csoportnál hosszabb tenyészidejű hibridek Magyarországon nem érnek be. A 700-900 FAO számú hibridek csak meleg éghajlaton, például az USA-ban, Floridában vagy Louisiana államban, valamint Indiában, Afrikában termeszthetők.

Minden éréscsoportban adott amerikai hibrid tenyészideje jelenti a sztenderdet. Ezen hibridek tenyészideje általában 20-30 nappal is rövidebb az USA-ban (Magyarország, Tápiószeléhez viszonyítva).

A hibridek tenyészideje és termőképessége között pozitív korreláció van, a hosszabb tenyészidejű hibridek többet teremnek.

12. táblázat A különböző éréscsoportba tartozó hibridek tulajdonságai 

FAO-szám

éréscsoport

tenyészidő hossza (nap)

várható érési időpont

HU (oC)

100-199

szuperkorai

95-105

augusztus közepe

916-972

200-299

igen korai

130-140

augusztus vége-szeptember eleje

1028-1088

300-399

korai

140-150

szeptember második fele

1138-1194

400-499

középérésű

150-160

szeptember vége- október eleje

1250-1305

500-599

késői

160-170

október közepe-vége

1361-1417

600-

igen késői

170-180

október vége- november eleje

1472-1528

Magyarországon a korai és középérésű (FAO 300-400) hibridek vannak túlsúlyban. Az utóbbi években az igen korai csoport (FAO 200) aránya növekszik, míg a középérésűé csökken.. Ennek oka abban keresendő, hogy a száraz, aszályos évek gyakoriságának növekedésével a középérésű hibridek termelési kockázata nőtt. A vízellátás szempontjából kritikus időszak nagy valószínűséggel esik aszályos periódusra Magyarországon a FAO 400-as hibridek esetében.

Kukoricahibridek csoportosítási lehetőségei

A hibrideket csoportosíthatjuk a szemtípus alapján:

-         simaszemű

-         lófogú

-         pattogatni való

-         csemege

-         viasz

-         lisztes

-         átmeneti

-         felemás

A hibridek csoportosítása előállításuk szerint:

-         kétvonalas (SC) hibridek

-         háromvonalas (TC) hibridek

-         négyvonalas (DC) hibridek

-         módosított kétvonalas (MSC) hibridek

-         módosított háromvonalas (MTC) hibridek

A hibridek csoportosítása érésidő szerint:

-         igen korai érésű (FAO 200-299)

-         korai érésű (FAO 300-399)

-         középérésű (FAO 400-499)

-         késői érésű (FAO 500-599)