Rendszertana és alaktana

Rendszertana

A lucerna kétszikű növény, a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik.

A Medicago nemzetségbe tartozó fontosabb lucernafajok:

- Medicago sativa L.: közönséges, kék- vagy takarmánylucerna

- Medicago falcata L. x Medicago sativa L. (M. x varia Martyn): tarkavirágú lucerna)

- Medicago falcata L.: sárkerep lucerna

- Medicago lupulina L.: komlós lucerna

A legjelentősebb a közönséges kék- vagy takarmánylucerna és a tarkavirágú lucerna.

Alaktana

A lucerna évelő növény, a telepítést követően négy-öt évig tartható fenn gazdaságosan. Tavasszal vetve már a vetés évében virágzik. A második és harmadik évben adja a legtöbb termést, a következő években fokozatosan ritkul, és csökken a termése.

Gyökérzete orsó alakú, mélyre (2-4 m) hatoló főgyökérrendszer. Ennek tulajdonítható elsősorban a szárazságtűrő képessége. Az arra alkalmas talajtípusokon a talajvízből is fedezni képes a vízszükségletét Az oldalgyökerek többsége a talajfelszín közelében helyezkedik el. A tarkavirágú lucerna főgyökere nem hatol ilyen mélyre, de dúsabb oldalelágazást fejleszt.

A gyökérgümők már a fiatal gyökérágakban megjelennek, és a talaj minőségétől függően ritkábban vagy sűrűbben helyezkednek el. A savanyú pH-jú talajokon gyengül a gümőképződés, 5,0 pH-nál savanyúbb talajokon elpusztulnak a Rhizobium baktériumok.

A növény áttelelését és újrasarjadását, valamint bokrosodását a gyökértörzs vagy rizóma (rövid szártagú föld alatti szár) teszi lehetővé. Ez a szerv tápanyag raktározásra alkalmas, alleveleinek hónaljából törnek elő a föld feletti hajtások. Az idősebb lucernatövek erőteljes, elágazó rizómarendszert fejlesztenek. A rizóma csak akkor képes zavartalanul ellátni élettani feladatát, ha elegendő tartalék tápanyagot tud felhalmozni.

A kék- és tarkavirágú lucerna hajtásrendszerének tengelye a gyökértörzsből fejlődő, alapjánál többnyire elágazó dudvaszár. A hajtásrendszer ezért bokros jellegű. Egy növény 6-10 eltérő magasságú hajtást nevel. A lucerna szár felülete általában kopasz, belül üreges, 40-100 cm magas.

A lucernafajok lomblevele tenyeresen összetett hármas levél, amelynek levélkéi általában lándzsa alakúak. A hármas levél középső levélkéje hosszabb nyélen ül, így lehet megkülönböztetni könnyen a herefélék (trifolium) levelétől. A levél a hajtásrendszer fehérjében leggazdagabb része, ezért betakarításkor a levélveszteség csökkentésére kell törekedni.

A levél és a szár aránya (a száraz levélzet tömege és az egész hajtásrendszer szárazanyagának tömege közti arány) a fajta értékmérő tulajdonsága, a levélzet átlagos aránya kb. 40-50%. Ezt befolyásolja még a termesztés módja, a talaj minősége és az időjárási körülmények. Az első növedék szár-levél aránya kedvezőbb, mint a többi növedéké.

A lucerna virágai tömött fürtvirágzatot alkotnak, amelyben a virágok száma 8-25, a párta színe a kékvirágú fajtáknál a halványkéktől sötét ibolyaszínig terjedhet. A tarkavirágú fajták virágszíne rendszerint különböző kék illetve sárgásfehér árnyalatú lehet, a szín virágon belül is változhat.

A virágok jellegzetesen pillangós szerkezetűek. A porzók kétfalkásan helyezkednek el: kilenc porzószál csővé nőtt össze, ebben helyezkedik el a termő.

A beporzásban elsődleges szerepe van a méhalkatú rovarok tevékenységének. A mézelő méhek kevésbé alkalmasak a megtermékenyítésre, ezt a nagyobb testű poszméh és a szabóméh végzi eredményesen. Virágzáskor kedvező a száraz, meleg, napsütéses időjárás, mert a beporzó rovarok mozgása aktívabb, és az ivaroszlop felnyílása is könnyebb. 


A lucerna biológiai értelemben vett termése csigaszerűen csavarodott többmagvú hüvely, amely éretten sötétbarna, benne 2-8 vesealakú sárgás, vagy vörösbarna mag van. Ezermagtömege 1,6-2,7 g.