Származása, jelentősége, felhasználása

A kultúrlen egyik legrégebben termesztett növényünk, több mint 8000 évre tekint vissza termesztése. Vadon termő alakja nem ismert. Vavilov szerint a lennek két származási központja van: a kismagvú, túlnyomórészt rostlen fajtáké Délnyugat-Ázsia, a nagymagvú, zömmel olajlen fajtáké pedig Észak-Afrika és a Földközi-tenger melléke.

Az olajlennek két változatát termesztjük hazánkban, egyik az ipari, másik az étkezési célra használható típus.

Ipari felhasználásra a nagy jódszámú, száradó növényolaj alkalmas, aminek magas a telítetlen zsírsav tartalma (linol-, linolén- és olajsav). Az ipari lenolaj jódszáma 160 feletti. Nagy jódszámú lenolajat a kence-, a festék- és a lakkgyártás, valamint a textil-, a nyomda- és a gyógyszeripar használ.

Az olaj kinyerése után visszamaradó dara vagy magpogácsa, könnyen emészthető, fehérjében gazdag takarmány. Beteg vagy leromlott állatok kondícióját javítja. Szopós állatok elhullása csökkenthető etetésével.

Az ipari olajlen termesztését a szintetikus festékipar az elmúlt évtizedekben háttérbe szorította. Számos példa igazolja, hogy a szabadban a hő és a fagy hatásának kitett fém tárgyakat, hidakat stb. a korrózió ellen, valamint az építkezésnél felhasznált fát a korhadástól jóval hosszabb időre megvédik a lenolajból készült festékek, mint számos szintetikus készítmény. Az olajlen növényi rostban gazdag szárát a kárpitos ipar is használja.

Az élelmiszeriparban a sütőipar és a cukrászat használ kisebb jódszámú étkezési olajlen magot. Magjából diabetikus tápszerek készíthetők, pirítva pedig emésztést elősegítő hatása van.