Származása, jelentősége, felhasználása

A silócirok vagy cukorcirok a szemescirok közeli rokona. Afrika forró, száraz területeiről származik (Etiópia, Szudán). Ma a világ melegégövi területein széleskörűen elterjedt. Jellemzője a nagy zöldtermés, levélzete kifejezetten dús. A szemtermése kevesebb, a szára magasabb, sokkal lédúsabb, és a szárlé magas cukortartalmú. Elsősorban silózásra alkalmas, Európában ez a fő felhasználási területe. Zöldetetésre kevésbé használható magas kéksav tartalma miatt. Jelentős mennyiségű nem kristályosítható cukorszirup nyerhető belőle, ezért néhány országban (pl. USA) az ilyen célú termesztése is elterjedt.

Az USA-ban egyre nagyobb arányban használják biológiai úton lebomló csomagolóanyagok előállítására. Technikai szempontból kedvező tulajdonsága, hogy nem vezeti a statikus elektromosságot, így kiválóan alkalmas elektronikus eszközök csomagolására is. Zöldtömege jó termőhelyen elérheti a silókukoricáét, gyenge adottságú vagy szárazságra hajló területeken jóval meghaladhatja azt. A nyári nagy melegben gyorsan növő, nagy tömegű takarmányt ad, amikor a többi takarmánynövény a hőstressz miatt lassan fejlődik.

Tejelő tehenek takarmányában az ajánlások szerint ne haladja meg az 50 %-ot a silócirok-szilázs, egyéb kérődző állatok takarmányozására önmagában is alkalmas.

Vetésterülete a hetvenes években 3-4 ezer ha, a kilencvenes években 20 ezer ha körül alakult (KSH). Az országos termésátlag 32-35 t/ha között változik. Potenciális termése 80 t/ha.