Származása, jelentősége, felhasználása

Az árpa első termesztett formái i.e. 8000-7000 között jelentek meg, körülbelül a búzával egyidőben, a Közel-Keleten, Mezopotámiában, a mai Irak, Irán, Dél-Törökország, Jordánia területén. A kultúrárpa nagyon gyorsan elterjedt az új kőkorban a Közel-Keleten, átkerült Egyiptomba, illetve Törökországon és Görögországon keresztül eljutott Európába. Az árpát Európában először az Égei-tenger partvidékén termesztették. Az ősi forma kétsoros volt, a kultúrába vétel után alakult ki a hatsoros árpa. Az ókorból fenmaradt leletek tanúsága szerint abban az időben a legelterjedtebb termesztett gabonaféle az árpa volt. A rómaiak fontos tápláléknövényként termesztették.

Az árpa változatai, fajtái gyakorlatilag az egyenlítőtől a sarkkörig termeszthetők. A magashegységekben több ezer méter magasságig termesztik, például a Himalájában kb. 5000 méterig megtalálható.

Az árpa jelentősége

- Termőterülete mintegy 55-70 millió hektár a világon. A vetésterület nagysága szerint a gabonafélék között - a búza, a rizs és a kukorica után - a negyedik helyet foglalja el. A 80-as, 90-es évekhez képest kis mértékű visszaesés figyelhető meg a vetésterületét tekintve.

- A rövidnyarú északi tájakon fontos kenyérgabona; a déli, melegebb országokban főleg takarmánygabonaként hasznosítják.

- Az árpa jelentős a monogasztrikus állatok takarmányozásában, nagy a nyersrost- és vitamintartalma. Ízletessége, illetve a fehérje előnyös aminosav-összetétele miatt a sertés- és baromfitenyésztésben nélkülözhetetlen. Takarmányértéke a búzáét meghaladja. Lizintartalma magasabb, mint a búzáé.

- A kukorica és az őszi árpa takarmányként jól kiegészíti egymást. (például aminosav összetételben).

- Az őszi árpa jelentőségét növeli, hogy a búzánál rövidebb tenyészideje miatt, szárazabb viszonyok között is biztonságos termést ad.

- A talaj minőségére kevésbé érzékeny, mint a búza. Az intenzitás alacsonyabb fokán termesztve, a búzánál nagyobb termést képes adni, megfelelő szárszilárdságú fajták alkalmazása mellett.

- Gabonakoncentrált vetésforgókban a nyári munkacsúcsot (betakarítás) jobban széthúzza, a gabona előveteményekre kevésbé érzékeny, az őszi búza után is nagy termést ad.

Magyarországon az utóbbi években körülbelül 150-200 ezer hektáron termesztjük. Jelentős szerepe van a takarmányozásban, kisebb arányban étkezési és ipari célra is használjuk.