Származása, jelentősége, felhasználása

A termesztett rozs a búza és az árpa gyomnövényeként elterjedt vadrozsokból alakult ki. Viszonylag fiatal kultúrnövényünk, legelső írásos emléke Pliniustól származik. Őshazája Elő-Ázsiába tehető, ahol ma is előfordul több vad rozsfaj.

Széleskörű elterjedését rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönheti. Kiváló fagytűrőképessége alkalmassá teszi olyan éghajlati zónákban történő termesztésre is, ahol más gabona már nem vethető.

A rozsnak inkább az északi országokban volt hagyományosan jelentősége, bár ott is jelentősen csökkent a vetésterülete. Dél felé haladva egyre inkább az őszi búza, újabban a tritikálé veszi át a szerepét. A rozs vetésterületének csökkenése párhuzamosan zajlott a búza térhódításával, a növénytermesztés intenzívebbé válásával és az életszínvonal emelkedésével. A rozskenyér helyét gyorsan átvette a búzából készült jobb minőségű kenyér.

A világon több mint 7 millió hektáron termelnek rozsot, a vetésterület az utóbbi évtizedekben körülbelül harmadára csökkent.

Magyarországon csak őszi rozsot termesztünk, a tavaszi rozsnak gazdasági jelentősége nincs. A rozs, a búza mellett fontos kenyérgabona növény volt hazánkban. Az 1930-as években jellemző több mint 600 ezer hektárról mára 48-50 ezer hektárra csökkent a rozs vetésterülete.

A termesztett gabonáink közül a rozs termésátlaga emelkedett a legkisebb mértékben. A rozstermesztés színvonala a gabonafélék közül a legalacsonyabb. Ez több tényező együttes hatására alakult így:

- a rozsot általában a leggyengébb területeken termesztjük, ahol más gabonaféle nem vethető

- nagyon kicsi befektetéssel, extenzív viszonyok között termeljük

- a fajtaváltás lassú, a fajták genetikai előrehaladása kicsi

- kevesebb figyelmet, törődést kap a termesztés során

Legfontosabb rozstermő tájaink a Nyírség, a Duna-Tisza köze, a Dunántúlon Somogy, Zala és Veszprém megye, valamint Győr-Moson-Sopron megye kavicsos altalajú vidékei. A legjobb minőségű rozs a Nyírségben terem, a savanyú homoktalajokon.

A rozs a második legfontosabb kenyérgabonánk volt egészen a XX. század első feléig. Ezután, a növénytermesztés színvonalának emelkedésével visszaszorult a leggyengébb homoktalajokra. A rozs kenyérgabonakénti felhasználása lecsökkent, ma körülbelül 15-17%-át használjuk kenyérsütésre a megtermelt rozsnak. A hazai fogyasztás 2 kg/fő, jóval alatta marad a nyugat-európainak. A rozs legnagyobb részét takarmányozásra használjuk fel.

A magyarországi egészségmegőrzési programban a rozskenyér fogyasztásának kiemelt szerep jut. A rozskenyérben ugyanis 10-12% fel nem szívódó, emészthetetlen szénhidrát található, mely a zsírsavak és cukrok felszívódását is akadályozza. A rozs- és barnakenyerek nagy rosttartalmuknál fogva jelentős szerepet játszanak a diétás rosthiány okozta gyomor-bélrendszeri megbetegedések, valamint egyéb a rosthiánnyal összefüggő betegségek megelőzésében.