Származása, jelentősége, felhasználása

A zab viszonylag fiatal kultúrnövény, az elsődleges géncentruma valószínűleg Ázsiában van, a mai Afganisztán, Irán, Örményország területén. A rozshoz hasonlóan a búza és árpa gyomnövényeként terjedt, így jutott el Európába. Az ókorban a görögök és a rómaiak takarmányként termesztették.

Elsősorban a mérsékelt égöv északi részén termesztik, mivel kedveli a hűvös, csapadékos klímát.

A világon bekövetkező változások, melyek a zab termesztésének csökkenését okozták, Magyarországon is éreztették hatásukat, így hazánkban is csökkent a zab vetésterülete a XX. század második felében. A II. világháború utáni 120-150 ezer hektárról leesett a zabterület 35-40 ezer hektárra (1978-ban 27 ezer ha).

A zab takarmányértéke nagyon jó, kitűnő ízű és diétás hatású abraktakarmány. Nélkülözhetetlen a tenyészállatok takarmányozásában, jól hasznosuló fehérje-, keményítő- és zsírtartalma, nagy E és B1 vitamin tartalma miatt. Nagy nyersrost tartalma következtében energiatartalma a többi gabonaféle szemterméséhez képest kicsi.

A zabot emberi táplálkozás céljára és élelmiszeripari feldolgozásra is termesztik, rendkívül kedvező beltartalmi értékei miatt. Kiváló élelemnövény (liszt, zabpehely, dara, erőtápszer), különösen a csírázó zab tartalmaz sok E vitamint. Terméséből készített zabpehely és liszt fontos szerepet játszik a csecsemők és idős, beteg emberek élelmezésében. Ajánlják emésztőszervi megbetegedések esetén is, ami nyálkatartalmával, gyomorkímélő hatásával van összefüggésben.

Hazánkban nincsenek igazán hagyományai a zab élelmiszerként való hasznosításának mint például Németországban vagy Angliában, de az egészséges táplálkozás iránti igény növekedésével jelentősége egyre nagyobb.

A zab szalmája is értékes, a tavaszi árpa szalmájához hasonló értékű takarmányszalma.