Származása, jelentősége, felhasználása

A kukorica az amerikai kontinensről származik. Pontos származási helye, elsődleges géncentruma körül viták vannak a szakemberek körében. Egyes vélemények szerint az ősi Peruban volt a termesztésbe vonás elsődleges területe. A legtöbb szakember a mexikói származást fogadja el. Ennek a véleménynek a bizonyítékai például, hogy Mexikóváros alatti ásatásokban kb. 80 000 éves kukorica pollent találtak, tehát már ekkor jelen volt a területen, illetve a Tehuacanban talált kb. 7000 éves kukoricacsövek, melyek már a kukorica termesztésére utalnak. A két géncentrum közül az elsőség kérdése vitatott, abban viszont egyetértenek a kutatók, hogy a kukorica termesztése Peruból és Mexikóból kiindulva terjedt el Közép-Amerikában és Dél-Amerikában, majd északra haladva Észak-Amerikában is megjelent.

A kukorica vad, ősi formáját nem sikerült megtalálni. A kutatók egy része szerint a teozinte vagy a gammafű tekinthető ősének, mások véleménye szerint egy őskukorica létezhetett, ami kipusztult, és még nem sikerült megtalálni a maradványait. Egy primitív kukorica forma ma is megtalálható, a pelyvás kukorica, melynek csövén a szemeket külön-külön megnyúlt pelyvalevelek veszik körül.

Európába Kolumbusz közvetítésével került, 1493-ban, és nagyon gyorsan elterjedt, sok előnyös tulajdonsága, nagy termőképessége miatt. Hamar fontos emberi táplálék és takarmány lett.

Magyarországon 1590-ben már bizonyítottan termesztették, de valószínűleg már korábban ismerték és termelték. Feltehetően két irányból is eljutott hazánkba, egyrészt Itáliából, Dalmácián keresztül, másrészt Törökországból Erdélyen keresztül. Ez utóbbinak tulajdonítható a „törökbúza", tengerentúli származásának pedig a „tengeri" elnevezés.

A kukorica jelentősége

Amerika felfedezése után a kukorica rendkívül gyorsan elterjedt Európában és az egész világon. Mint nagy terméspotenciálú gabonanövény, minden kontinensen nagy jelentősége lett az állatok takarmányozásában és az emberek élelmezésében.

Hazánkban a kukorica a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növény. Már az 1920-as évek elejétől meghaladja a vetésterülete az egymillió hektárt. Az összes szántóterületből 26-27%-kal részesedik. Területi arány tekintetében csak az őszi búza közelíti meg, egy-két évben meg is előzte.

A termésátlagok a 60-as évek elejéig lassan növekedtek, 1965-től, a hibridek és a nagyadagú műtrágyázás, valamint a korszerűbb gépek hazai elterjedésével, húsz év alatt kétszeresére, háromszorosára nőtt az országos termésátlag.

A kiváló terméseredmények elérésében fontos szerepe volt Magyarország nyitott fajtapolitikájának. A világ valamennyi nemesítő cége minősíthette, és állami elismerés után értékesíthette nálunk a hibridjeit. Hazánkba így bekerültek a nagy terméspotenciállal rendelkező legmodernebb hibridek.

A kilencvenes években a műtrágya-használat meredek visszaesésének, illetve a gyakori technológiai hibák következtében csökkent a termesztés színvonala.

Felhasználása

A világ fejlődő országaiban nagyon jelentős a kukorica élelmezési célú termesztése. Közép- és Dél-Amerika, Afrika egyes országaiban, Indiában 75-80%-ot is elérhet a közvetlen emberi fogyasztás aránya, és a megtermelt kukoricának csak kis része kerül takarmányként felhasználásra.

Hazánkban legnagyobb arányban, közel 90%-ban takarmányozásra használjuk fel. Abraktakarmányként nagy mennyiségben hasznosítják a baromfi- és sertéstenyésztésben, de kiegészítő abrakként a kérődző állatok takarmányozásában is szerepet kap. A felhasznált abraktakarmány 65-70%-a kukorica. Magas keményítő-, és alacsony fehérjetartalma miatt elsősorban energiaforrásként szerepel az állatok étrendjében.

Az ipari feldolgozás mintegy 7%-ot tesz ki, ezen belül a keményítő, az invertcukor és alkohol előállítás jelentős.

A keményítő sok célra használható, a gyógyszeripar, a papíripar és az élelmiszeripar a legnagyobb felhasználók. Natív keményítőként, illetve különböző lebontási állapotú termék formájában használják fel.

Az invertcukor készítéséhez a csírátlanítás után megőrlik a kukoricát. Ezután enzimek segítségével lebontják a keményítőt, és folyékony, szőlőcukrot és gyümölcscukrot tartalmazó, nem kristályosítható cukorszirup jön létre. Az invertcukrot általánosan használja az édesipar, de kiválóan alkalmas gyümölcskonzervek, likőrök és üdítőitalok édesítésére is.

A csíraolaj koleszterinmentes, minősége az olívaolajéval vetekszik, kiváló étkezési olaj. A kukorica komplex feldolgozása során több mint 1000 féle terméket lehet előállítani, az enzimektől, vitaminoktól a műanyagipari alapanyagokig.

Közvetlen emberi fogyasztásra a megtermelt kukoricának körülbelül 3%-a kerül. Ilyen célú felhasználása gyorsan fejlődik. Megfelelő minőségű kukoricaőrleményből például különféle pelyheket készítenek, melyek reggeli fogyasztása széles körben elterjedt.

A melléktermékek hasznosítására is lehetőség van, például a szárból és a csutkából fűtésre alkalmas biobrikett készíthető. A keményítő és a kukoricarost a műanyagipar alapanyagaként is felhasználható. A természetben lebomló ún. „bio-műanyagok" gyártásában nagy jelentőségük van, várható az ilyen irányú alkalmazás növekedése.

 

4. ábra A kukorica felhasználása (Győri, 2002)

A kukorica szára alkalmas a kérődző állatok takarmányozására szárazon, esetleg nedvdúsabb anyaggal keverve történő silózás után. A vetőmagüzemekben összegyűlő csutka rostfeltárás után takarmányozásra használható.