Termesztési technológiája

Vetésváltás

A len az előveteménnyel szemben nagyon igényes. Hat-hét évnél korábban nem kerülhet a len ugyanarra a táblára. A lenuntság nem más, mint a gombás betegségek (lenfenésedés, lenragya, polisporás szárbarnulás és szártörés) nagymértékű felszaporodása.

A len előveteménye olyan növény legyen, amely nem gyomosítja a talajt, a talaj tápanyagait nem egyoldalúan használja ki, legyen idő a megfelelő talajelőkészítésre, és nitrogénnel ne gazdagítsa a talajt. A nagy vízfelhasználású növények nem előnyösek.

Kukorica után a gyomirtásra használt vegyszerek, különösen a triazin maradványai problémát okozhatnak. A len érzékeny a gyomirtószer maradványokra, és ilyen területen hiányosan kel.

Jó előveteményei:   kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa)

Közepes előveteményei: silókukorica, korai szemeskukorica (triazin!)

Rossz előveteményei:      maghüvelyesek (borsó, bab, szója), pillangós takarmánynövények (lucerna, vöröshere), cukorrépa, burgonya, napraforgó, repce, kukorica (kései betakarítású), cirokfélék

Önmaga után 6-7 évig nem vethető.

A len a legtöbb növénynek jó előveteménye, mellyel nincsenek közös betegségei.

Tápanyagellátás

A len tápanyagfelvétele a növény fejlődésének első szakaszában a legintenzívebb, ezért keléskor és szárbainduláskor a talajban elegendő mennyiségű és minőségű, könnyen felvehető tápanyagnak kell lennie. A len káliumigényes növény, az olajlennél a káliumhiány az olajtartalom csökkenését eredményezi, a rostlennél a rost minősége gyengébb lesz. A hiányos foszforellátottság a növény elágazásainak és a gubók számának csökkenését idézi elő, ami olajlennél különösen hátrányos.

Az olajlen fajlagos tápanyagigénye             A kijuttatandó trágyaadagok (hatóanyag):

       100 kg fő- és melléktermék képzéséhez:

N            4,0 kg/100 kg                              N                  80-90 kg/ha

P2O5       1,3 kg/100 kg                              P2O5             50-70 kg/ha

K2O        5,0 kg/100 kg                              K2O              70-100 kg/ha

CaO        1,8 kg/100 kg  

MgO       0,3 kg/100 kg  

A foszfor és kálium műtrágyákat ősszel juttatjuk ki, és az őszi talajmunkákkal bedolgozzuk a talajba. A len sekély gyökerezése miatt inkább a szántás után adjuk ki és az elmunkáláskor dolgozzuk be a talajba. A szükséges nitrogénadagot tavasszal adjuk ki, és a magágykészítés során a talajba dolgozzuk.

Talajelőkészítés

A len apró magja és lassú kezdeti fejlődése miatt kiváló minőségű, aprómorzsás, kertszerűen elmunkált magágyat igényel. Ennek alapja az őszi szántás. A szántást megelőzően a nyáron betakarított kalászos után tárcsával tarlóhántást végzünk, mely során a tarlómaradványokat tárcsával sekélyen bedolgozzuk és hengerrel lezárjuk. A hántott tarló ápolását tárcsa +gyűrűs hengerrel akkor végezzük, amikor a tarló kizöldült, de a gyomok még magot nem kötöttek. A következő művelet a szántás 22-26 cm mélyen. A szántást ősszel feltétlenül el kell munkálni. Igen jó eredménnyel használhatók a tavaszi talajelőkészítésben a kombinátorok, amelyek után a talaj csak kismértékben szárad ki és a talajt megfelelően tömörítik. A magágykészítéssel egy időben kerüljön a talajba a nitrogénműtrágya. A magágy legyen homogén, tömött és sima, hogy a sekély vetésmélységet egyenletesen tartani lehessen.

Vetés

A lent korán kell vetni, a sikeres termesztés feltétele a korai vetés. A kitavaszodástól függően március 15-30. között el kell vetni. Általában a március közepén vetett len adja a legnagyobb termést. A vetésidő 10 napos késése 50 %-os, 20 napos késése pedig 80-85 %-os terméscsökkenést okozhat. A túl korai vetés a visszatérő fagyok miatt károsodhat, ha pedig megkésünk a vetéssel, a bolhakár veszélye növekszik.

16. táblázat Az olajlen vetési útmutatója
 

 

Adatok

Megjegyzés

Vetésidő:

március 15-30.

 

Sortávolság:

24 cm

Esetleg 12 cm-re is vethető.

Vetésmélység:

2 cm

 

Csíraszám:

13-14 millió db/ha

Az önritkulás 15-20 % is lehet.

Ezermagtömege:

6-9 g

 

 

A vetés mélysége 2-3 cm legyen, mélyebbről a len nem képes kicsírázni. A sekélyen vetett mag kelése is eltarthat 1-4 hétig, a nedvességtől és talajhőmérséklettől függően. Az optimális növényszám eléréséhez hektáronként 13-14 millió csíra szükséges. Átlagos vetőmagminőséget feltételezve, 6-9 g ezermagtömeggel számolva ez hektáronként 80-120 kg vetőmagnak felel meg. Ma gabonavető gépekkel vetik, bár speciális lenvető gép is rendelkezésre áll.

Amennyiben a csíranövények kibújását a talaj cserepesedése akadályozza, könnyű hengerrel vagy küllős kapával járatva segíthetjük elő a kelését.

 

Növényvédelmi technológiája

A len betegségei

Lenfenésedés (Colletotrichum lini)

Mindenütt előfordul, ahol lentermesztéssel foglalkoznak. A len legsúlyosabb betegsége, az általa okozott közvetlen terméskiesés mértéke a 30 %-ot is elérheti, de közvetett kártételeként a lenrost minősége romlik, ami nagyobb gazdasági kárt okoz.

A betegség kártétele: A szárrész elvékonyodik, befűződik, a szikleveleken a levélszéltől kiinduló vörösesbarna, határozott szegélyű bemaródások jelennek meg, melyeket vöröses gombatelepek borítanak. A kifejlett növény szárán besüppedő, hosszúkás, vörösbarna foltok jelennek meg, amik erős fertőzés esetén megjelenhetnek a levélen, sőt a tokterméseken keresztül a magokon is.

Védekezési lehetőségek: Elsődleges fontosságú a fertőzésmentes vetőmag, illetve a vetőmagtételek szisztemikus gombaölőszerekkel való csávázása. Hasonlóan fontos a vetésváltás betartása és a fertőzött szármaradványok megsemmisítése.

 

Len szárbarnulása (Polyspora lini)

Közvetlen terméskiesés mértéke alacsony, de a rostlennél jelentős minőségi kárt okoz. Hazánkban ritkán lép fel járványos méretekben.

A betegség kártétele: A szikleveleken elmosódott szélű, vizenyős foltok jelennek meg, melyek később barna színűek lesznek. Amennyiben a szik alatti szárrész fertőződik, a növények csavarodnak, később a szár eltörik, mert a szártövön megkérgesedik. A betegség foltokban jelentkezik és könnyen összetéveszthető a vadtaposás kártételével. A kifejlett növények szárán, levelein és a tokokon szürkésbarna, sebhelyszerű foltok jelennek meg.

Védekezési lehetőségek: Fertőzésmentes vetőmag fogása és a fertőzött szármaradványok megsemmisítése. A 6-7 éves vetésváltás betartása elengedhetetlen. A korai időszakban a lenbolha elleni inszekticides védekezés is csökkentheti a betegség kártételét.

 

Lenpazmó (Septoria linicola)

A len ismert betegsége, elsősorban Európán kívül okoz nagy károkat.

A betegség kártétele: A fertőzött magok rosszul csíráznak, a kikelt növények elhalnak. A fejlett növények levelei összecsavarodnak, merevvé válnak és zsugorodnak, erre utal a betegség elnevezése is (a pazmo szó görcsöt jelent). A levelek ezek után lehullanak. A száron képződött foltok barnásszürkék, átölelik a szárat.

Védekezési lehetőségek: Fertőzésmentes vetőmagot kell használni, a felszívódó gombaölőszeres csávázás megfelelő hatékonyságú védekezési mód. A fertőzött szármaradványokat gondosan alá kell forgatni, a vetésváltást szigorúan be kell tartani. Korai fertőzés esetén gombaölőszeres állománykezelés válhat szükségessé.

 

Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f. sp. lini)

Az egyik legismertebb betegsége a lennek, szinte mindenütt előfordul. Elsősorban csíranövénypusztulásban jelentkezik.

A betegség kártétele: A fertőzött növények a táblán foltokban kipusztulnak. A fejlettebb növényeknél sokkszerű hervadást idéz elő, melynek következtében a növény szintén elpusztul. A szár belsejében az edénnyalábok barnán elszíneződnek.

Védekezési lehetőségek: Fertőzésmentes vetőmag vetése, felszívódó gombaölő szerekkel végzett csávázás. Fontos a vetésváltás, a lent 5-6 évig ne vessük ugyanabba a táblába. A betegséggel szemben ellenálló fajták termesztése.

 

Lenlisztharmat (Erysiphe cichoracearum)

Kozmopolita betegség az utóbbi években hazánkban is jelentősebb károkat okoz, elsősorban a megkésett vetésekben és a fogékony fajtáknál.

A betegség tünetei: Főként az alsó leveleken, ritkán a száron is megjelennek a kórokozó szürkésfehér micéliumai.

Védekezési lehetőségek: A korábbi vetés, ezáltal a korábbi betakarítás is a betegség kártételét csökkenti. A tápelemek közül a kálium a kórokozóval szembeni állóképességet növeli.

 

Lenrozsda (Melampsora lini)

A világon mindenütt előfordul, elsősorban a régóta lentermesztésre használt területeken gyakori. Megkésett vetésidő esetén kártétele ugrásszerűen növekszik.

A betegség tünetei: A leveleken apró sárga foltok jelennek meg, ezek később feltűnnek a száron, sőt a virágokon is. Később vörösesbarna majd rozsdabarna telepek láthatók.

Védekezési lehetőségek: Fungicides állománykezelés ritkán válik szükségessé. Fontos az árvakelések felszámolása, illetve a 2-3 éves vetésváltás betartása. A korai vetés megfelelő védettséget nyújthat a kórokozó súlyosabb károsításával szemben.

 

A len kártevői

A len gyökérzetét a polifág talajlakó kártevők kelés időszakában nagymértékben károsíthatják. A kelés után a fiatal növényt a vetési bagolylepke hernyója a mocskospajor is károsíthatja. Később a leveleket különböző bagolylepke hernyók, a len toktermését pedig bagolylepkék mellett a lentokmoly is károsíthatja.

 

Lenbolha (Aphthona euphorbiae)

Hazánkban mindenütt előfordul, ahol len termesztéssel foglalkoznak. Kártételének súlyossága száraz tavaszokon ugrásszerűen megnő.

Kárkép: A bogár már a sziklevélen apró gödröket rág, ezek a rágások az egész levélfelületet elboríthatják. Száraz időben az imágó a talajfelszín alatt a szik alatti szárrészt is átrághatja. Nyár közepén a zöld hajtásokat, és a már megjelent tokokat hámozgatja a kifejlett bogár.

Védekezési lehetőségek: A len optimális kezdeti fejlődésének biztosításával a fiatal növény hamar kinő a kártevő „foga alól". A szisztemikus rovarölőszerrel végzett csávázás védettséget ad a kezdeti fejlődési szakaszban a szívó és rágó kártevők ellen. A kártételi szint elérésekor állománykezelést kell végrehajtani gyomron keresztül ható rovarölőszerrel.

 

Lentripsz (Thrips lini)

Kizárólag a lenen él, hazánkban is elterjedt kártevő. Főként azokon a területeken okoz nagyobb kárt, ahol a lent többször önmaga után termesztették.

Kárkép: A fiatal növény hajtásvégei mereven felfelé állnak. A leveleken, a tripszekre jellemző ezüstös elszíneződés mutatkozik, mellette ürülékszemcsék láthatók. A levelek besodródnak, kisebbek lesznek. A növény a növekedésben visszamarad, a bimbók nem fejlődnek ki normálisan, a magtermés csökken.

Védekezési lehetőségek: Kerülni kell a len önmaga utáni termesztését. Amennyiben a lentripsz tömegesen megjelenik, abban az esetben szerves foszforsav-észter hatóanyagú rovarölőszerrel kell állománykezelést végezni.

 

A len gyomnövényei

A len gyomelnyomó képessége kifejezetten gyenge. A kezdeti időszakban elsősorban a T2-es életformába tartozó gyomok (pipacs, ragadós galaj, szikfű fajok) a későbbiekben a nyárutói disznóparéj, libatop-fajok, keserűfű-félék, parlagfű, kakaslábfű, illetve muharfajok késztetik versengésre a lent. Az egyszikűek közül a hélazab a legveszélyesebb. Az évelő gyomfajok közül a mezei aszat, az apró szulák és a tarackbúza jelentősek a lenben. Közvetett kárként a betakarítás minőségét jelentős mértékben rontják.

Betakarítása

Az olajlent teljes érésben kell aratni gabonakombájnnal. Érése az alföldi termőhelyeken július elejére-közepére esik. Betakarításkor az olajlen magjának nedvessége általában 15 % feletti. Kései betakarítás esetén a gyomosodás és az eső jelentenek kockázatot. Az erősebben megázott érett gubó nedvességet vesz fel, a magok vízleadása leáll, és a mag természetes fényéből veszít.

A kombájn dobját gumi verőlécekkel kell felszerelni, a dobkosarat nagyobb nyílásra kell állítani, és kisebb fordulatszámon kell járatni.

Csapadékos júniusban előfordulhat fokozott gyomosodás, ami miatt lombtalanító vegyszer használata elkerülhetetlen. A len magjának minőségét nem befolyásolja, a tokok a magvakat jól zárják.

A lenmagnak az aratás után 60-90 napig tart az utóérése. Ez idő alatt a magok anyagcseréje aktív, lélegeznek és oxigént vesznek fel, ezért fontos a megfelelő szellőztetés.

A száraz és napos időben betakarított olajlen magot a toktörmeléktől, szárrésztől, gyommagtól és egyéb idegen anyagoktól legkésőbb a betakarítást követő napon meg kell tisztítani, ez az előtisztítás. Végleges tisztítása vagy finomtisztítása elhalasztható az utóérés végéig is, de közben is elvégezhető. Lenmagnál ez az apró gyommagvak, lenmagtörmelék, apró talajrészecskék eltávolítását jelenti.

Magas olajtartalma miatt csak 9 %-os nedvességtartalomnál tárolható biztonságosan. Amennyiben szükséges, szárítása legfeljebb 30-40 °C-on történhet. A szárítás közben a megrepedezett, ráncos vagy érdes felületű magvaktól ún. plüssrostával lehet kitisztítani a termést.

A melléktermékként összegyűjtött szára különleges papír gyártására alkalmas, valamint a bútoriparban kárpitok készítéséhez használható.