Termesztési technológiája

Vetésváltás

A szója nem igényes az előveteménnyel szemben, amennyiben a kívánatos tulajdonságokkal rendelkező talajon termesztik (jó tápanyag- és vízgazdálkodású, könnyen felmelegedő talajok), a talajművelések időben és jó minőségben kerülnek elvégzésre, valamint tápanyagigénye kielégítésre kerül, egyaránt jó elővetemények számára a kalászos és a kapás növények is.

Az elővetemény megválasztása során az alábbi követelményeket kell figyelembe venni:

- Lehetőleg korán betakarításra kerülő növényt (pl. őszi búza) válasszunk, hogy elegendő idő maradjon a talajművelések elvégzésére a talaj biológiai beéredéséhez.

- Napraforgó nem lehet előveteménye a szójának a közös betegségek (fehérpenész) miatt, valamint a vegyszerekkel szemben rezisztens vagy toleráns gyomfajok fokozott felszaporodása miatt. A napraforgó egyébként is későn (szeptember) kerül betakarításra, viszonylag nagy mennyiségű szármaradványt hagy vissza a területen, és nagyrészt megegyeznek a gyomirtásra használatos herbicidek.

- A szója négy év múlva kerülhet vissza a területre (egyébként a betegségek fokozottan léphetnek fel, a nehezen irtható gyomnövények is felszaporodhatnak, valamint a gümőképződés is gátolt lehet).

- Rossz elővetemények a szója számára a takarmánycirkok és a cukorrépa (nagy vízigényük következtében kiszárítják a talajt, nem lesz elegendő a nedvesség az utánuk következő szója számára, valamint későn kerülnek betakarításra, így nem marad elegendő idő a talajművelések jó minőségben történő elvégzésére.

Fentieknek megfelelően legjobb előveteménye a szójának az őszi kalászosok: őszi búza, őszi árpa, valamint a silókukorica és az őszi káposztarepce.

Közepes előveteménynek ítélhető a kukorica és a burgonya (az Amerikai Egyesült Államokban rendszerint a szóját kukorica elővetemény után termesztik).

Magyarországon a gyakorlatban rendszerint két kalászos között (őszi búza - szója - őszi búza sorrend) vagy kukorica elővetemény után termesztik.

Tápanyagellátás

A szója számára szükséges műtrágya hatóanyagok meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy megfelelő termésnagyság eléréséhez a szója számára is kellő mennyiségben kell biztosítani a szükséges tápanyagokat, valamint azt, hogy a szója nitrogén-gyűjtő növény, tehát a gyökerein található gümőkben lévő nitrogén-gyűjtő baktériumok fedezik számára a szükséges nitrogén-mennyiség kb. 40 %-át a légköri nitrogén megkötésével. A tápanyag-mennyiségek kiszámításakor figyelembe kell venni a talaj tápanyag-szolgáltató képessége mellett az elérhető termésszintet is.

A szója fajlagos tápanyagigénye A kijuttatott trágyaadagok (hatóanyag):

100 kg fő- és melléktermék képzéséhez:

Nitrogén: 6 kg/100 kg 50-70 kg/ha

P2O5: 4 kg/100 kg 70-80 kg/ha

K2O: 4 kg/100 kg 80-100 kg/ha

CaO: 2,3 kg/100 kg

A foszfor- és kálium-műtrágyák kijuttatási ideje az őszi alaptalajművelés, a nitrogén műtrágyát - különösen jobb minőségű talajokon - elegendő tavasszal a magágykészítés előtt kiadni.

A szója fajlagos tápanyagigényéhez képest kevesebb nitrogént igényel a gyökérgümők nitrogén-kötése miatt. A fejlődés kezdeti szakaszában - amikor még kevés a nitrogéngyűjtő baktériumok egyedszáma, illetve még nem kezdik meg tevékenységüket - igényli a talaj könnyel felvehető nitrogén-készletét. Nagyobb nitrogén-mennyiség kijuttatása viszont csökkenti a gümők nitrogén-kötését.

A szója fajlagos foszfor-igénye magas, felvétele folyamatosan növekszik a tenyészidő végéig. A felvétel maximális mértékét a hüvelykötés - szemtelítődés időszakában éri el. A foszfor nehezen mozog a talajban, hosszabb időt vesz igénybe a feltáródása (átalakulása felvehető formába), ezért is javasolható a foszfor-műtrágya egy adagban történő őszi kijuttatása és az alaptalaj-műveléssel történő bedolgozása, így a téli félév során elegendő idő áll rendelkezésre a felvehető formába történő átalakuláshoz a téli csapadék hatására.

A szója kálium felvétele a vegetatív fázisban a legnagyobb, fokozatosan csökken mértéke a generatív fejlődési szakaszban, az érés idejére teljesen megszűnik felvétele, a magba is lényegesen kevesebb kálium épül be, mint foszfor. A kálium-műtrágya kijuttatási ideje szintén az őszi alaptalaj-művelés. Az optimális mennyiségű kálium növeli a növények vízháztartási tulajdonságát, aszálytűrését, csökkenti a fogékonyságot a betegségekkel szemben.

A szója terméstöbblettel reagál a mésztrágyázásra.

A mikroelemek közül a réz- és cinkhiány pótlásával szintén növelhető a termés nagysága és javítható a termés minősége.

A szervestrágya nagyon gyomosít, a szója tágabb sortávolsága miatt sem célszerű kijuttatása.

Szójaoltás

A szója oltása (a nitrogén-gyűjtő baktérium felvitele a vetőmagra) ott szükséges Magyarországon, ahol még nem termesztettek szóját, így ez a baktérium nem tudott elszaporodni a talajban. Azokon a területeken, ahol rendszeresen folyik szójatermesztés, és a baktériumok már elszaporodtak, elhagyható a szója oltása.

A szója oltását a vetőmag csávázását követően kell elvégezni, a Nitragin vagy Nitrofix baktérium-tenyészetet úgy kell felvinni a szója vetőmagjára, mintha ismételt csávázást végeznénk (10-15 dkg oltóanyag 100 kg vetőmag-mennyiségre, 0,4 l vízzel). Az oltás hatására a termésnagyság 15-50 %-kal, a zöldtermés 10-15 %-kal, a nyersfehérje tartalom 1-3 %-kal növekedhet.

Talajművelés

A szója igényli a talaj mélyművelését, valamint a jó minőségben elkészített magágyat. Korán lekerülő elővetemények (őszi búza) betakarítása után a tarlóhántást azonnal el kell végezni tárcsával és gyűrűshengerrel lezárni. Amennyiben az elővetemény betakarítása után a tarló bolygatatlan marad, a talaj kapillárisain keresztül nagy mennyiségű víz párolog el a talajból. A tarlóhántással megszüntetjük ezeket a kapillárisokat, a felső talajréteg tömörítésével pedig elősegítjük, hogy a talajból felfelé áramló nedvesség ezen a felső néhány cm-es tömör talajrétegen kicsapódjon, átnedvesítse a felső talajréteget, beindítva ezzel a talaj biológiai életét. A hántott tarló szükség szerinti ápolásával (tárcsázás mindig néhány cm-rel mélyebben, zárás hengerrel) a talaj egyre mélyebb rétegben történő beéredése mellett gyomirtást is végzünk, az átnedvesedett talaj csírázásra serkenti a gyomnövényeket, ezeket a tárcsával elpusztítjuk. A jó minőségben elvégzett tarlóhántás és ápolás után megfelelő nedvességi állapotú (kellően nyirkos) lesz a talaj az alaptalajművelés - szántás - elvégzéséhez.

A szántást 30-35 cm mélységben kell elvégezni, az időben végzett szántást le kell zárni, el kell munkálni még a tél beállta előtt (a szélsőségesen kötött, ill. laza, valamint erózióra hajlamos talajok kivételével). Energiatakarékossági okokból - ill. ha a mélyebb szántással nem kívánatos tulajdonságú talajrészeket hozna felszínre az eke - az alaptalaj-művelés sekélyebb szántás (18-22 cm) és lazítás (40-50 cm mélységben) kombinációjával is megoldható.

Későn lekerülő elővetemények (kukorica) betakarítása után a visszamaradó nagymennyiségű szármaradványt aprítás, zúzásszántást. után azonnal be kell keverni nehéztárcsával a talajba, és el kell végezni a

Az ősszel kellően elmunkált talajokon tavasszal jó minőségben tudjuk a magágyat előkészíteni, eszköze lehet az ásóborona, a kombinátor.

Vetés

A szója csírázásához 8-9 oC-os hőmérsékletet igényel a talaj felső 8-10 cm-es rétegében, de az optimális csírázási hőmérséklete ennél magasabb: az erőteljes, egyöntetű gyors kelésre 15-16 oC-os hőmérséklet mellett számíthatunk (8 oC-os talajhőmérséklet mellett 22 napot, 16 oC-os talajhőmérséklet esetén pedig 8 napot vesz igénybe a szója a csírázása). A mag a saját tömegének 60-80 %-át kitevő vizet vesz fel. A szója vetésének ideje április utolsó dekádja, nem szabad korán vetni az egyöntetű kelés, gyors fejlődés érdekében. Amennyiben a vetést követően tartós lehűlés következik be, a vetéstől kelésig tartó időszak jelentősen meghosszabbodhat, a talajban sokáig elfekvő magokat, ill. a fejletlen, legyengült növényeknél csírakori betegségek léphetnek fel, megnövekedhet a kipusztulás.

A szóját 45 cm-es sortávolságra kell vetni, a tőtávolság pedig 4-5 cm, így a rendelkezésre álló a tenyészterület megfelel a növény biológiai igényének.

Az alkalmazott vetésmélység 3-5 cm legyen, de a vetésmélység meghatározásánál a figyelembe kell venni a következőket:

- A szója epigeikus csírázású, ez azt jelenti, hogy felhozza sziklevelét a talajból, ezért nem szabad túl mélyen vetni. Mélyebb vetés esetén a kelés nagyon elhúzódik.

- A vetésmélységet befolyásolja a talaj nedvességi állapota is: kellően nedves, aprómorzsás szerkezetű talaj esetén elegendő a 3-4 cm-es, míg szárazabb talajállapot esetén 4-5 cm-es legyen a vetésmélység.

- Kötött talajon sekélyebben, míg lazább szerkezetű talaj esetén mélyebben történjen a vetés.

A szóját 450-550 ezer/ha csíraszámmal kell vetni, ezermagtömegtől függően 90-110 kg/ha a szükséges vetőmagmennyiség.

18. táblázat A szója vetési útmutatója
 

Megnevezés

Adatok

Megjegyzés

Vetési idő

Sortávolság, cm

Tőtávolság, cm

Vetésmélység, cm

Csíraszám, ezer/ha

Vetőmagmennyiség, kg/ha

IV. 20-30

45

4-5

3-5

450-550

90-110

Minimum 8-9 oC-os talajhőmérséklet

Epigeikus csirázású (felhozza a sziklevelet)

Növényvédelme

A szója betegségei

A szója vírusbetegségei

Szójamozaik (Soybean mosaic virus)

A szója legjelentősebb vírusbetegsége, súlyos esetben az általa okozott terméskiesés meghaladhatja az 50 %-ot is.

A betegség tünetei: A leveleken jellegzetes mozaikfoltok jelennek meg, később a levelek fodrosodnak, szélük a fonák felé görbül. A magok vontatottan érnek, rajtuk elszíneződés figyelhető meg.

Védekezési lehetőségek: A kórokozóval szemben léteznek rezisztens fajták. A vírusvektor levéltetvek elleni inszekticides védekezés csökkentheti a betegség kártételét.

A szója baktériumos betegségei

Baktériumos barna levélfoltosság (Pseudomonas syringae)

A szója legismertebb baktériumos betegsége, a világon mindenütt elterjedt.

A betegség tünetei: A leveleken eleinte áttetsző, vizenyős, később megbarnuló apró, levélerek által határolt foltok jelennek meg. A foltok közepe kiszárad, később világossárga udvar veszi körül. A foltok a fertőzés előrehaladtával megnagyobbodnak, melynek következtében a levél szakadozva elhal. A hüvelyen is megjelennek ezek a foltok, mely által a mag is fertőződik.

Védekezési lehetőségek: A fertőzött vetőmag használatát kerülni kell, ugyanakkor a fertőzött szármaradványokat meg kell semmisíteni. A betegség várható megjelenésének időszakában preventív kezelés eredményes lehet kontakt hatású réztartalmú készítményekkel.

A szója gombabetegségei

Szójaantraknózis (Colletotrichum glycines)

Mindenütt előfordul, ahol szójatermesztéssel foglalkoznak, elsősorban melegebb éghajlatú területeken okoz nagy károkat.

A betegség tünetei: A szisztemikusan fertőződött magok csírázási %-a jelentősen romlik. A kikelt csíranövény kidől. A tünetek leginkább a száron és a hüvelyen jelennek meg, ahol hosszúkás, barna foltok a növényi szövetekbe mélyen beágyazódnak.

Védekezési lehetőségek: Fontos az egészséges vetőmag, mert a csávázás kevésbé hatékony védekezési mód. Kerülni kell a szója 5 évnél korábbi önmaga utáni termesztését.

Szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica)

A legelterjedtebb szójabetegség, jelentősége az utóbbi időben csökken. Az általa okozott termésveszteség 10 % alatti.

A betegség tünetei: Eleinte az alsó levelek színén világossárga foltok alakulnak ki, a folt túloldalán lilás színű penészgyep jelenik meg. A fertőzött magból kikelt növény törpe, világossárga színű, a levéllemezek fonákján erőteljes penészgyep kialakulás figyelhető meg.

Védekezési lehetőségek: Fontos a betegséggel szemben ellenálló fajta választása. A szisztemikus fungicidekkel végzett vetőmagcsávázás megfelelő védettséget nyújt, a tünetek esetleges megjelenésekor kontakt réztartalmú vagy felszívódós fungiciddel kell védekezni.

Fehérpenészes szárrothadás (Sclerotinia sclerotiorum)

Polifág gombafaj, elsősorban csapadékos évjáratokban okozhat nagy károkat.

A betegség tünetei: A kelés időszakában a kórokozó csíranövény pusztulást okoz. Kifejlett növényeknél a szár alsó része fertőződik, melynek következtében sokkszerű hervadás, majd pusztulás lép fel. A beteg növényi részek felületén megjelenik a fehér színű, vattaszerű micélium szövedék, benne a fekete szkleróciumokkal.

Védekezési lehetőségek: A kórokozó elleni védekezést nehezíti, hogy polifág gombafaj révén hasonlóan károkat okoz más hüvelyesek mellett a napraforgón és a repcén is, így ezek ne legyenek előveteményei. A sűrű növényállomány és a nitrogénben dús talaj kedvez a kórokozó jelentősebb kártételének.

Hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina)

Az egyik legsúlyosabb szójabetegség, mindemellett a kórokozó többgazdanövényű.

A betegség tünetei: A csíranövények elpusztulnak. Másik jellegzetes tünet a virágzás időszakában fellépő gyors, sokkszerű hervadás, hasonlóan a fehérpenészes szárrothadáshoz. A különbség az, hogy az elpusztult növények szárának alsó része és a gyökerek szürkék, bennük fekete apró kavicsszerű mikroszkleróciumok képződnek.

Védekezési lehetőségek: A kórokozó elleni védekezést megnehezíti, hogy többtápnövényű, valamint hogy a talajban is kozmopolita gombafaj. Ezért fontos a megfelelő vetésváltás betartása és a talajok jó vízgazdálkodásának elősegítése.

Diaportés szárfoltosság és szárrák (Diaporthe phaseolorum var. sojae, D. phaseolorum var. caulivora)

Hazánkban is megtalálható változó mértékben - évjárattól függően - okoz kisebb nagyobb kárt.

A betegség tünetei: Kelés időszakában a szikleveleken, és a szik alatti szárrészen vörösesbarna foltok és sávok jelennek meg. Később száron és a hüvelyen barnás színű foltok láthatóak. A beteg magok zsugorodottak, ráncosak. A száron megjelenő nagyméretű, kissé besüppedő foltok feketére színeződnek, később lehámlanak, majd rákos sebek alakulnak ki.

Védekezési lehetőségek: A fertőzött növényi maradványokat meg kell semmisíteni, illetve egészséges vetőmag alkalmazása elengedhetetlen. Gombaölőszeres állománykezelésre hazánkban általában nincs szükség.

Szójafuzáriózis (Fusarium oxysporum)

A betegség a világon mindenütt elterjedt, sok országban a legfontosabb szójabetegség. Kártételének mértéke az 50 %-ot is meghaladhatja.

A betegség tünetei: A magfertőzés következtében a kelési százalék jelentősen csökken, a csírázó szójanövény gyökerei elhalnak. A sziklevélen barna, bemaródó foltok jelennek meg, később a növényeken sokkszerű hervadást okoz, mely a szállítónyalábok pusztulásából adódik. A szárat kettévágva barna edénnyalábgyűrűt láthatunk.

Védekezési lehetőségek: A szisztemikus fungiciddel végzett csávázás a csírapusztulás ellen megfelelő védettséget ad. Jó minőségű vetőágy készítésével a szója kezdeti fejlődése meggyorsítható, ezáltal kevésbé fogékony a csírakori fertőzéssel szemben.

A szója kártevői

A borsó kártevői közül a csipkézőbarkók a szója állományokban is érzékeny károkat okozhatnak. A talajlakó kártevők közül a drótférgek károsítása erőteljesebb lehet, mint a borsónál a későbbi vetés, így a melegebb talaj miatt. A szóján a lombrágó hernyók okozhatnak nagy kárt. A fajok közül gyakrabban fordul elő a gamma-bagolylepke (Autographa gamma) és a vándorló muszkamoly (Loxostege stictialis). Az atkáknak kiváló tápnövénye a szója, a szőrös száron gyakran megtelepednek különböző atkafajok. Az akácmoly (Etiella zinckenella) hernyói a magvakat károsítják.

A szója gyomnövényei

A szójavetések gyomnövényzete hasonlít a tavaszi kapásoknál tapasztalható gyomösszetételhez. Könnyen irthatóak szójavetésekben az egyszikű fajok (egyéves és évelő egyaránt), ezek közül a kakaslábfű (Echinocloa crus-galli) és a muhar-fajok (Setaria spp.) gyakoriak a szójában. Kiemelkedők a kétszikűek közül a libatop-fajok (Chenopodium spp.) és a disznóparéj-félék (Amaranthus spp.). Nehezen irthatóak azonban a melegigényes, mélyről is csírázó gyomok, mint a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a szerbtövisfajok (Xanthium spp.), a selyemmályva (Abutilon theophrasti), a csattanó maszlag (Datura stramonium), a keserűfűfajok (Polygonum spp.), és a kender (Cannabis sativa), valamint az árvakelésű napraforgó is (Helianthus annuus). Az évelő kétszikűek közül a mezei aszat (Cirsium arvense) okozhat problémát.

Betakarítása

A korai érésidejű fajták augusztus végén, szeptember elején, a Magyarországon termesztett középérésű fajták pedig szeptember közepén, végén érnek. A legtöbb fajta érés idejére lehullajtja leveleit.

Érés idejére a csúcsi fürtön képződött hüvelyekben a magvak teljesen kifejlődnek, fajtára jellemző színűek lesznek, a hüvelyek varrata ütésre pattanásszerűen szétnyílik, a mag nedvességtartalma 16-18 %. A szója betakarítását legkevesebb veszteséggel a magok 16-18 %-os nedvességtartalma mellett végezhetjük el. A túlérett szója csak veszteséggel és magsérülésekkel takarítható be.

Szükség esetén az érés meggyorsítása és a gyomok leszárítása érdekében különböző állományszárító vegyszereket juttathatunk ki. A szója lombtalanítását akkor kell elvégezni, ha a levélzet nagy része már lehullott, az alsó és a középső hüvelyek érettek, a csúcsi részen elhelyezkedő hüvelyekben pedig a magvak már kifejlődtek.

A szóját egymenetes gabonakombájnnal kell betakarítani. A kombájnt át kell alakítani a minél kevesebb betakarítási veszteség érdekében (flexilis adapter, a talajkopírozó szerkezet lehetővé teszi az alacsony vágási magasság betartását és a talajfelszín kisebb egyenetlenségeinek követését). A kombájn haladási sebessége ne haladja meg a 4-5 km/h-t, a cséplődob optimális fordulatszáma 550-600 legyen percenként. A dob és a kosár közötti hézagot be kell állítani a mag méretének megfelelően.

Betakarítás után az előtisztítás során el kell távolítani a hüvely- és szármaradványokat. A szóját a magas olajtartalma miatt 8-10 % szemnedvesség-tartalom mellett kell tárolni, magasabb nedvességtartalom mellett az olaj megromlik, avasodik. Amennyiben a mag nedvességtartalma ennél magasabb, szárítani szükséges.