Termesztési technológiája

Elővetemény

Az előveteményre nem igazán igényes, kedvező, ha korán lekerülő növény után, például kalászosok után kerül, mert ezek után kellő idő áll rendelkezésre a megfelelő talajelőkészítésre. Jó előveteményei az őszi búza és őszi árpa. Rossz előveteménye minden nagy vízigényű növény, valamint a lucerna és a kukorica. Önmaga után legfeljebb 2-3 évig termeszthető.

A silócirok elővetemény-értéke megfelelő műtrágyázás mellett a kukoricáéhoz hasonló. A tarlómaradvány C:N aránya kedvezőtlen, a pentozánhatás megelőzése érdekében N adagolása célszerű a maradványok leszántása előtt. Lehetőleg nagy vízigényű növényt ne vessünk utána.

Jó előveteményei: kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, tritikálé, rozs), repce, korai burgonya

Közepes előveteményei: kukorica, napraforgó

Rossz előveteményei: pillangós takarmánynövények (lucerna), cukorrépa, cirokfélék, minden nagy vízigényű növény

Talajelőkészítés

Talajelőkészítése hasonlóan történhet, mint a kukoricáé. Korai lekerülésű növény után a tarlóhántás és tarlóápolás elvégzése, vízmegőrző és gyomirtó hatása miatt fontos feladat. A talajmunkák során gondoskodni kell a vízbefogadó képesség javításáról, a nagy zöldtömeg felépítéséhez ugyanis sok vizet igényel. Későn lekerülő elővetemény után, a szármaradványok aprítását követően, őszi szántás végezhető.

A siló cirok meleg, kellően nedves, nagyon jó minőségű magágyat igényel a gyors, egyöntetű kelés érdekében. A kicsi magméret miatt különösen fontos a jó minőségű, ülepedett, sima felszínű, aprómorzsás magágy. A csíranövény a kisebb magméret következtében gyenge, kelés után, a járulékos gyökérzet kifejlődéséig lassan fejlődik.

Tápanyagellátás

A szója fajlagos tápanyagigénye         A kijuttatott trágyaadagok (hatóanyag):

100 kg fő- és melléktermék képzéséhez:

nitrogén (N) 0,31 kg/100 kg                      N 80-120 kg/ha

foszfor (P2O5) 0,14 kg/100 kg                   P2O5 60-90 kg/ha

kálium (K2O) 0,32 kg/100 kg                     K2O 70-120 kg/ha

mész (CaO) 0,15 kg/100 kg

magnézium (MgO) 0,05 kg/100 kg

A silócirok az óriási zöldtömeg előállításához nagy mennyiségű tápanyagot használ fel a talajból ezért ajánlott a talajvizsgálati eredmények alapján számítani a kijuttatandó tápanyag mennyiségét.

A foszfor és kálium műtrágyákat az őszi alapművelés előtt kell kijuttatni, a nitrogén műtrágyát tavasszal kapja, esetleg megosztható, 30 %-ban ősszel, az alapművelés előtt, 70 %-ban tavasszal a magágykészítés előtt kiadva.

Vetés

A silócirok melegebb talajt igényel a csírázáshoz mint a kukorica, általában a kukorica vetése után 1-2 héttel vethető. A vetés mélységében 12-16 °C szükséges a gyors keléshez, a vetésidő általában május első fele.

A vetőmag csíraképessége nem mindig megfelelő, sokszor csak 75 %-os, ezért vetés előtt ajánlatos ellenőrizni. A kivetendő magmennyiség meghatározásához mindenképpen vegyük figyelembe a csíraképességet. A sortávolság 50-60 cm. A vetés mélysége 3-4 cm, laza talajokon 5 cm is lehet. A csíraszám 200-300 ezer hektáronként.

A cukorcirok kelése kedvező körülmények között is vontatott, és a kikelt növény kezdetben nagyon lassan fejlődik.

19. táblázat A silócirok vetési útmutatója
 


Adatok

Megjegyzés

Vetésidő

május 1-15.


Talajhőmérséklet

12-16 °C


Sortávolság

50-60 cm


Vetésmélység

3-5 cm


Csíraszám

200-300 ezer db/ha

A csírázóképesség legalább 80 %-os legyen.

Ezerszemtömeg

28-33 g


Növényvédelmi technológiája

A cirok betegségei közül elsőként a fuzáriumos csírapusztulás (Fusarium oxysporum) jelentkezhet, elsősorban hűvös tavaszokon, amikor a kelés elhúzódik. Ellene felszívódó hatású gombaölő szerrel a vetőmagtételt csávázni kell. Későbbiekben a vírusbetegségek (főként a kukorica csíkos mozaik) okozhatnak károkat, amik a levelek jellegzetes mozaikosságában mutatkoznak meg. A vírussal szemben rezisztens fajták már a termelők rendelkezésére állnak. Gombabetegségek hazánkban nagy kárt nem okoznak. A kártevők közül a drótféreg kelés időszakában érzékeny károkat okozhat, a megtámadott csíranövény el is pusztulhat. Legcélszerűbb a vetéssel egymenetben granulátum formájú talajfertőtlenítőket kijuttatni. Kelés után a barkók karéjozásukkal okozhatnak nagy kárt, ellenük szükségessé válhat a vegyi védekezés. A tenyészidőszak folyamán a levéltetvek betelepülését is figyelni kell, szükség esetén vegyszeres védekezés válik szükségessé. A szemescirok érési időszakában a madarak (veréb, galamb) okozhatnak jelentősebb szemveszteséget.

A vegyszeres gyomirtást legcélszerűbb alapkezelésben elvégezni preemergensen, vetés után, kelés előtt. Így érhető el a leghatékonyabban a hosszan tartó gyommentesség és a legkisebb fitotoxikus hatás feltéve, hogy megfelelő bemosó csapadék hull. A magasra növő silócirok rendszerint elnyomja a később kikelő gyomokat, így ezek gyommentesen tartására általában elegendő a vegyszeres alapkezelés. Posztemergensen alkalmazhatók hagyományos hormonhatású herbicidek mellett újabb fejlesztésű vegyszerek is, és ezek kombinációi.

 

Betakarítása

Betakarítása viaszérett állapotban történik, járvaszecskázó géppel. A hajtás nedvességtartalma ekkor 65-70 %-os. A betakarítás után a tömörítésre minél hamarabb kerüljön sor, ugyanis a magas cukortartalom miatt a szecskán nagyon gyorsan elszaporodnak a cukorbontó, sav- és nyálkatermelő mikroorganizmusok.

Szakirodalmi adatok szerint jobban silózható, ha a lé egy részét (20-30 %) előzetesen kipréselik, vagy alacsonyabb nedvességtartalmú növénnyel keverik. Erjedése a cukortartalom következtében nagyon gyors, kiváló szilázs készíthető belőle.

A silócirokból készült szilázs szárazanyagának emészthetősége 52-65 %-os. Amennyiben nagyobb a szem aránya a szilázsban, javul az emészthetősége, mivel a szem emészthetősége 90 % körül van. A cirokból készült szilázsban kisebb a szem aránya és nagyobb a rosttartalom, mint a silókukorica esetében.

A fehérjetartalom közel azonos vagy kicsivel nagyobb a cirokból készült szilázsban (10-11 %), emészthetősége viszont rosszabb. Nyersrost tartalma 25-30 %, a keményítőértéke 430-450 g/kg. A magas cukortartalmú fajtákat zöld- vagy szárított takarmánynak nagyon kedvelik az állatok.

A cukor nagy része vagy teljes mennyisége átalakul az erjedés során, ezért a silózással megszűnik a ciroknak ez a kedvező tulajdonsága, az állatok általában valamivel kevesebbet esznek a silócirok-szilázsból, mint a kukoricaszilázsból.

A silócirok alkaloidát tartalmaz, mely különösen a fiatal növényekben van nagyobb mennyiségben jelen. A fiatal növényekben vagy a levágott hajtás tövéből előtörő sarjakban több mint duplája is lehet az alkaloida tartalom, az öreg levelekben mért értékhez képest. Általában megemelkedik a szintje valamilyen stressz hatására, például hosszan tartó szárazság vagy hidegstressz után is.

Az alkaloidából hidrolízissel hidrogén-cianid (HCN), más néven kéksav szabadul fel, ami igen mérgező. A silózás során, 2-3 hét alatt a ciánvegyületek elbomlanak, így a szilázs már kockázat nélkül etethető. A friss levelek ciántartalma bokrosodáskor 30-40 mg/100 g, viaszérésben 1 mg/100 g. Aszályos időszakban a silócirok hajlamos a nitrát felhalmozásra, ezért hosszabb száraz periódus utáni betakarításkor érdemes a nitrát tartalmat megvizsgálni, a későbbi mérgezési problémák elkerülése érdekében.