Termesztési technológiája

Vetésváltás

A burgonya nem igényes az előveteményekkel szemben, a növényi sorrendbe jól beilleszthető. A burgonya négy évente egyszer kerülhet vissza ugyanarra a területre, az ennél rövidebb várakozási idő terméscsökkenést okozhat (megnőhet a fuzáriumos hervadás, varasodás és Rhizoktóniás megbetegedés esélye). A négy évben egyszer történő termesztést a fonálféregek gyakoribb termesztés esetén várható felszaporodása is indokolja. A burgonya számára azok az elővetemények tekinthetőek kedvezőnek, amelyek korán betakarításra kerülnek, kevés az utánuk maradó szármaradvány mennyisége (így időben és jó minőségben lehet a talajműveléseket elvégezni), nem használják ki a talaj tápanyag- és vízkészletét, nincs közös betegség, kártevő. Mindezen követelményeknek megfelelően a burgonya számára elővetemény az őszi búza, őszi árpa, repce (homoktalajon a rozs). Közepes előveteményei a silókukorica és a csalamádé kukorica. Rossz előveteményei a talaj vízkészletét kihasználó takarmánycirok, a nagy víz- kálium-igényű cukorrépa, növényvédelmi szempontok miatt pedig a lucerna és borsó (fokozott fuzárium fertőzés). Nem kedvező előveteményként a sok tápanyagot visszahagyó növény sem (hüvelyesek, pillangósok), a tápanyagban túl gazdag talajon elhúzódik a burgonya érése, a vírusokkal szembeni természetes ellenállóképessége később alakul ki. Tilos burgonya előtt termeszteni az azonos családba (burgonyafélék: Solanaceae) tartozó más növényfajt (dohány, paradicsom, paprika, tojásgyümölcs).

A gyakorlatban a burgonyát két kalászos között termesztik.

Tápanyagellátás

A burgonya tápanyagigényes növény, csak akkor képes az elvárt nagyságú termés előállítására, ha a tenyészidő folyamán a mindenkori igényének megfelelően rendelkezésére áll a szükséges, könnyen felvehető tápanyag és víz. A kijuttatott tápanyagok mennyisége, egymáshoz viszonyított aránya, a hatóanyagok formája, a kijuttatás módja és ideje nemcsak a termés mennyiségét, hanem a gumó minőségét biológiai értékét és eltarthatóságát is befolyásolja.

A burgonya fajlagos tápanyagigénye                             javasolt trágyaadagok (hatóanyag):

100 kg fő- és melléktermék képzéséhez:

Nitrogén: 0,45-0,50 kg/100 kg                                           150-160 (200) kg/ha

P2O5: 0,20-0,23 kg/100 kg                                                 70-80 kg/ha

K2O: 0,80-1,00 kg/100 kg                                                  200-400 kg/ha

MgO: 0,10-0,15 kg/100 kg                         savanyú talajon: 60-80 kg/ha

A nitrogén műtrágyát két részletben megosztva (30 % ősszel, 70 % tavasszal) kell kijuttatni. A nitrogén mozgékony elem, könnyen lemosódik a talaj mélyebb rétegeibe, szennyezve a talajvizet, környezetet.

A foszfor és kálium műtrágyák kijuttatási ideje az ősz, egy adagban történik a P-műtrágya kiszórása. Homoktalajon a K-műtrágyát meg lehet osztani: 80 % ősszel, 20 % tavasszal.

A nitrogén a fehérjék igen fontos alkotórésze, nélkülözhetetlen szerepe van a növények növekedésében, fejlődésében, összességében a termés nagyságának kialakulásában. A helyesen kijuttatott nitrogén elősegíti a burgonya lombozatának korai és gyors kifejlődését, a sorok záródását. A hosszú ideig fotoszintetizáló növényállomány nagyobb mennyiségű szárazanyagot képez, növekszik a beépített és raktározott tápanyagok mennyisége, növekedik a termés nagysága.

A túlzott mennyiségű nitrogén késlelteti a gumókötést (különösen korai betakarítási cél esetén káros), a tenyészidő meghosszabbodik (későbbi betakarítás, vírusoknak való kitettség növekedik). Az egyoldalú és túlzott N-ellátás a betegségek iránti fogékonyság növelése mellett rontja a burgonya minőségét és eltarthatóságát is.

A foszfor kisebb termésnövelő hatással rendelkezik, mint a nitrogén, a gyökerek kezdeti fejlődésére, a gumók kialakulására és méreteloszlására, valamint eltarthatóságára gyakorol kedvező hatást. A foszfor hiánya esetén a növényállomány sötétzöld színű, a növények visszamaradnak a fejlődésben. A burgonya gyengébb gyökérzete következtében nehezebben tudja felvenni a foszfort, ezért a P-műtrágyát úgy kell kijuttatni, hogy a gyökérzónában elegendő mennyiségű könnyen felvehető foszfor álljon rendelkezésére.

A burgonya kálium-igényes növény. A káliumnak elsődleges szerepe van a szénhidrát anyagcserében. A káliummal jól ellátott burgonya ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben, javul a vízgazdálkodása. A kálium kis mértékben növeli a termés mennyiségét és minőségét is. A klór-tartalmú kálium-műtrágyák károsíthatják a burgonyát, csökkenthetik a termés nagyságát, javasolható a szulfát-tartalmú műtrágyák (K2SO4) kijuttatása. Az őszi mélyművelés előtt kijuttatott KCl-műtrágya (kálium-klorid) károsító hatása enyhébb.

A mikroelemek közül a bór (B), réz (Cu), cink (Zn), molibdén (Mo), és mangán (Mn) bár kis mennyiségben, de szükségesek a burgonya anyagcseréjéhez. Meszes homoktalajokon számolhatunk főleg a mangán-hiány kialakulásával, a tünetek először a burgonya csúcsi részén jelentkeznek.

Szervestrágyázás: A burgonya meghálálja az istállótrágyázást. Segíti a kedvező talajszerkezet kialakulását, főleg kötöttebb talajokon javul a talaj szellőzöttsége, tápanyag- és vízgazdálkodása, növekszik a talaj szervesanyag-tartalma, kedvezőbben alakul a talaj kémhatása. A nitrogénen, foszforon és káliumon kívül kalciumot, magnéziumot, különböző nyomelemeket, mikroelemeket és növekedést serkentő anyagokat is tartalmaz, ezáltal nő a talaj biológiai tevékenysége. Istállótrágya kijuttatásával növelhetjük a burgonya termésmennyiségét. Az istállótrágya szokásos adagja 20-35 t/ha.

Talajművelés

A burgonya laza szerkezetű, légjárható, 30-35 cm mélységig megmunkált, rögmentes ültetőágyat igényel, ez megkönnyíti az ültető- és betakarítógépek munkáját is. A burgonyának viszonylag gyenge, fejletlen a gyökérrendszere, ezért már a talaj felső rétegének kedvezőtlen állapota is jelentős terméscsökkenést okozhat. A tömörödött, kellően fel nem lazított talaj nemcsak a termés nagyságát csökkenti, hanem a gumók is deformálódhatnak, a héj parásodása is zavart szenvedhet, ami rontja az eltarthatóságot.

Korán letakaruló, kevés szármaradványt visszahagyó elővetemények (őszi búza) után az első talajmunka a tarlóhántás, amit hengerrel (általában gyűrűshenger) a talajnedvesség megőrzése érdekében zárni kell. A tarló ápolását szükség szerint két-háromszor szükséges elvégezni, még a gyomnövények virágzása előtt, fokozatosan növelve a mélységet.

Az alapművelés kétféleképpen végezhető. A burgonya igényli a mélyművelést ezért talajművelési rendszerének alapja az ősziszántás, ami 30-35 cm mélységű legyen lehetőség szerint. Amennyiben 40-50 cm középmély, ill. 60-70 cm mélylazítást is végzünk, úgy elegendő a 25-27 cm-es szántás. Az őszi szántást még az ősszel le kell zárni, ill. durván el kell munkálni (kivéve az erózióra hajlamos lejtős területeket).

A tavaszi talajmunkákat úgy kell végezni, hogy a talaj nedvességtartalmát megőrizzük, a talajt minél kevésbé mozgassuk meg (tavasszal tilos a tárcsa használata). A burgonya kb. 15 cm mélységű, rögmentes ültetőágyat igényel, ezt ásóboronával, kombinátorral tudjuk elkészíteni. Követelmény, hogy az ültetőágy 5 cm-nél nagyobb átmérőjű rögöket ne tartalmazzon, a 2-5 cm átmérőjű frakciók aránya is 5 % alatt legyen.

Ültetés

A sikeres burgonyatermesztés elengedhetetlen feltétele az egészséges, jó minőségű, nagy biológiai értékű vetőgumó. A burgonya ültetését akkor lehet elkezdeni, ha a talaj hőmérséklete a 10-12 cm-es mélységben eléri a 7-8 oC-ot. A burgonyát olyan mélyre szabad ültetni, hogy a gumó felső része éppen az eredeti talajfelszín alatt helyezkedjen el. Olyan talajokon, ahol nagyobb a kiszáradás veszélye, 2-3 cm-rel mélyebbre lehet ültetni a burgonyát, hogy elegendő nedvesség legyen a csirázáshoz. Az ültetőágy tömör alsó része és a burgonyagumó között maradni kell legalább 1-2 cm lazább talajrétegnek. A burgonya sortávolsága 75 cm. Egy hektár területre a kiültetendő gumószám áruburgonya termesztés esetén 50-55 ezer/ha, ez kb. 2,5-3,0 t/ha vetőgumó mennyiséget jelent.

A burgonya ültetése a régebbi hagyományos kapa utáni kézi, ill. eke utáni vagy barázdás ültetés után nagyüzemben gépi ültetőgépekkel történik.

Az automata ültetőgépnél egy végtelenített gumiszakaszra két kanálsor van felszerelve, a szalag belemerül a gumótartályba, minden kanálba egy-egy gumó kerül. Ismertebb automata ültetőgépek: Grimme, Hassia, Cruse, Cramer, EHO, Kverneland és Solve. Magyarországon ezek a kanalas ültetőgépek terjedtek el.

A félautomata ültetőgép az előcsíráztatott burgonya ültetésére alkalmas, az előhajtatásra használt rekeszekből egy forgó ültető tárcsára helyezik kézzel a gumókat, kézierő szükséglete ennek megfelelően magas.

A teljesen automata ültetőgép szintén előcsíráztatott burgonya ültetésére alkalmas, vízszintes elrendezésű elválasztó szalagággyal rendelkezik. Munkavégzésükkor a burgonyacsírák nem sérülnek, viszont igen drágák. Ismertebb géptípusok: Vicon-Kingplanter és Structural.

20. táblázat Az áruburgonya ültetési útmutatója
 

Megnevezés

Adatok

Megjegyzés

Ültetési idő:

Sortávolság (cm):

Tőtávolság (cm):

Ültetési mélység (cm):

Tőszám (ezer/ha):

Gumómennyiség (t/ha)

III. 25-IV. 20.

75

25-26

3-4

50-55

2,5-3,0

Talaj hőmérséklete érje el a 10-12 cm-es mélységben a 7-8 oC-ot

Bakhátkészítés

A burgonyát bakhátasan termesztjük, a gumóknak pontosan a bakhát középvonalában kell elhelyezkedniük, különben nem tudjuk elkerülni a későbbi taposási károkból, a bakhát kopásából eredő gumósérüléseket, a felszínre kerülés miatti gumózöldüléseket. Gépi ültetés esetén a takarótárcsák forgatásával készítjük el rögtön az ültetés után az elsődleges (primer) bakhátat, ez kb. 5 cm magasságban takarja el a burgonyagumót.

A másodlagos (szekunder) bakhát kialakítására akkor kerül sor, amikor a burgonya hajtása néhány cm-re megközelítette a bakhát tetejét, nem szabad megvárni, hogy a hajtások a felszínre kerüljenek. A bakhátnak olyan méretűnek és alakúnak kell lennie, hogy a gumók zavartalanul fejlődhessenek. Az újonnan képződött gumók nem kerülhetnek ki a bakhátból (különben megzöldülnek és fogyasztásra alkalmatlanná válnak). A túl korai bakhát-kialakítás késleltetheti a talaj felmelegedését, így a kelés lassul, főleg homoktalajon megnövekszik a rizoktóniás fertőzés fellépésének esélye.

A bakhátak készítése töltögető kapás töltögetővel, profillemezes mechanikus és talajmarós profillemezes töltögetőgépekkel végezhető.

 

Töltögetés

A burgonyatermesztés során nagyon fontos munkaművelet a töltögetés, ez elősegíti a gumókötést, valamint megakadályozza, hogy a burgonya szára túlzott mértékben elterüljön. Gyomírtó hatása sem elhanyagolandó, a két- háromszori töltögetéssel a vegyszeres növényvédelem költségeit és a környezetterhelést is csökkenthetjük. A burgonya töltögetését a növény 10-15 cm-es szármagasságánál célszerű elkezdeni, az utolsó töltögetést a bimbózás idejéig be kell fejezni - amíg a gépek a növénysorok között zavartalanul végezhetik munkájukat - a növények zavartalan fejlődése és a gumóképződés miatt.

 

Növényvédelme

A burgonya betegségei

A burgonya élettani betegségei

Gumózöldülés akkor fordul elő, ha a fejlődő burgonyagumó napfénnyel érintkezik, így abban klorofill képződik. Ezeket a gumókat étkezésre és takarmányozásra alkaloid tartalmuk miatt nem szabad felhasználni.

 

A burgonya vírusbetegségei

Burgonya levélsodródás (Potato leaf roll virus)

A burgonya egyik legsúlyosabb vírusbetegsége. A betegség következtében akár 80%-os termésveszteséggel is lehet számolni.

A betegség tünetei: A levelek kanalasodása (sodródása), törékennyé válása, klorotikus elszíneződése. A levelek sodródása a növény felső részén kezdődik.

Védekezési lehetőségek: Egészséges, vírusmentes vetőburgonya használata. A fajták között vannak a kórokozóval szemben kevésbé fogékonyak is. A levéltetvek irtása fontos feladat.

 

Burgonya vonalas betegség (Potato Y virus)

A burgonya legfontosabb és a legsúlyosabb károkat előidéző vírusos betegsége, minden burgonyatermesztő országban kárt okoz.

A betegség tünetei: Mozaikfoltosodás és apró, tintafolthoz hasonló foltok megjelenése a levélen. A fonáki részen az erek elhalnak.

Védekezési lehetőségek: Megegyezik a levélsodródás vírusnál tárgyaltakkal.

Burgonyán a vírusok közül jelentős károkat okozhatnak még a burgonya X-mozaik, szártarkulás, M-, S- és Aukuba mozaik vírusok.

 

A burgonya baktériumos betegségei

Baktériumos szártő- és nedves gumórothadás (Erwinia carotovora ssp. atroseptica, E. carotovora ssp. carotovora)

A kórokozó a világ burgonyatermesztő területein mindenütt elterjedt. A tünetegyüttesből elsősorban a nedves gumórothadásnak van nagyobb jelentősége hazánkban.

A betegség tünetei: A gumók nedves rothadása jellegzetes, az egész gumó nedvesen rothadó kásás péppé alakul át, melyet sokszor a burgonyagumó héja tart össze. A rothadó gumóknak dohos szaga van.

Védekezési lehetőségek: Kerülni kell a mélyfekvésű, nedves táblákat. A fajták között a fogékonyságban jelentős különbségek vannak. Fontos az egészséges vetőgumó ültetése, ill. betakarításkor a vetőgumó mechanikai sérüléseinek megakadályozása. Amennyiben rothadás lép fel a tárolóban, abban az esetben a fertőzött gócokat minél hamarabb fel kell számolni és a burgonyát át kell válogatni.

 

Sugárgombás varasodás (Streptomyces scabies)

Hazánkban is nagy jelentőséggel bíró kórokozó, szinte minden évben jelen van burgonyatermő területeinken.

A betegség tünetei: A burgonyagumókon a paraszemölcsökből kiinduló barna foltok láthatók, melyek a gumó növekedésével együtt nőnek, majd barnán elhaló varas foltok képződnek.

Védekezési lehetőségek: Léteznek kevésbé fogékony fajták, így fertőzött talajokon ezek termesztése célszerű. Fontos az egészséges vetőgumók ültetése. A kórokozó fejlődésére a talaj nedvességtartalma nagy hatást gyakorol, a könnyen kiszáradó talajokat kedveli, éppen ezért a gumókötés idején végzett öntözés jótékony hatású.

 

Burgonya baktériumos hervadása és barna rothadása (Ralstonia solenacearum)

Hazánkban az utóbbi években jelent meg, az egész világon elterjedt betegség. Sok gazdanövénye van, karantén kórokozó.

A betegség tünetei: A hajtásvégi levelek meleg délutánokon hervadnak, azonban eleinte ez éjszaka helyreáll. A szártövön hosszú, barna elszíneződések jelennek meg, a levelek bronzos árnyalatot vesznek fel. Amennyiben a fertőzött szárrészt kettévágva vízbe tesszük, jól látható a baktérium tejszerű nyálkakiáramlása. A fertőzött gumót kettévágva, keresztmetszetében drapp barna gyűrű látható, ahonnan nyomásra baktériumnyálka jelenik meg. A gyűrű folyamatosan vastagodik, a gumó elrothad.

Védekezési lehetőségek: Vegyszeres védekezési lehetőség nincs, fontos az egészséges vetőgumó használata és a fertőzött területek kerülése.

 

A burgonya gombabetegségei

Burgonyavész (Phytophthora infestans)

A burgonya legsúlyosabb gombabetegsége. Az 1845-ös írországi éhínség okozója. A burgonya növényvédelmének egyik alapja az ellene való védekezés. Csapadékos évjáratokban védekezés nélkül az állomány teljes pusztulását okozhatja.

A betegség tünetei: A levelek csúcsától kiindulva vizenyős, sárgásbarna foltok jelennek meg, melyek gyorsan növekednek és beszáradnak. A barna és sárga részek határán a levélfonákon fehér színű penészbevonat jelenik meg magas légköri páratartalomnál. Súlyos esetben a lombvesztés teljes lehet. A kórokozó a gumót is fertőzi, azon szürke, besüppedt később ráncosodó foltok jelennek meg, a fertőzött folt alatt a gumóhús rozsdabarnára színeződik.

Védekezési lehetőségek: Az agrotechnikai védekezési módok közül fontos a nitrogéntúlsúly kerülése, a megfelelő tőszám beállítása és az egészséges vetőgumók ültetése. A vegyi védekezésre kontakt és felszívódó hatású gombaölő szereket lehet alkalmazni, az időjárási viszonyok alapján végzett előrejelzésre alapozva.

 

Burgonyahimlő (Rhizoctonia solani)

Általánosan elterjedt talajlakó gomba, hazánkban szinte minden évben változó mértékben károsít.

A betegség tünetei: A kelőfélben lévő burgonya hajtásának csúcsi része elhal, így ki sem kel. Későbbi fertőzésnél a tövek csak egy hajtást hajtanak, vagy sok, de fejletlen (gyertyatartószerű) hajtást növesztenek. A burgonya szárának alsó harmadában meleg, csapadékos időszakban szürkésfehér penészbevonat jelenik meg, később a szár elkorhad („fehérharisnyásság"). A gumón jellegzetes, himlőszerű foltokat okoz, melyek csak kaparással távolíthatók el a gumó felszínéről.

Védekezési lehetőségek: Törekedni kell a kártétel megelőzésére, ezért fontos az egészséges vetőgumó ültetése, valamint az előhajtatás, ugyanis a kórokozó a zöld hajtásokat már nem támadja meg. Sekélyebb ültetéssel magasabb talajhőmérsékletet tudunk biztosítani, így a kelés is gyorsabb, ezáltal a fertőződés esélye csökken. A burgonyagumó csávázása szintén védelmet nyújt a csírázáskori fertőzés ellen.

 

Fuzáriumos tőhervadás és gumórothadás (Fusarium solani)

A világon mindenütt ismert kórokozó, a burgonya betegségei közül az egyik legsúlyosabb, aminek elsősorban a gumórothadás az oka.

A betegség tünetei: Virágzás után a burgonya alsó levelei sárgulni kezdenek, majd a növény gyorsan elhal. A gumók felületén sérülések, vagy a köldök helyén besüppedő barna ráncos foltok jelennek meg. A fertőzött rész alatt a gumó húsa szürkésbarna lesz, később a fertőzött felületen nedves körülmények között rózsaszín penészkiverődés jelenik meg, mely körkörösen zonált.

Védekezési lehetőségek: A hervadásos tünetek ellen csak a megelőzésre törekedhetünk. Ezek közé tartozik a megfelelő vetésváltás, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, az öntözés, és az egészséges vetőgumó ültetése. A gumórothadás elleni védelem megegyezik a baktériumos szártő- és nedves gumórothadásnál tárgyaltakkal.

 

Verticilliumos hervadás (Verticillium albo-atrum)

Kozmopolita gombafaj. Az általa okozott kár mértéke évjáratonként változó.

A betegség tünetei: Virágzástól kezdődően a növény eleinte hervad, később gyorsan, sokkszerűen elpusztul. A pusztulás nem terjed ki az egész növényre, csak annak egy része hervad el, a levelek gyakran vörösesbarna szín kíséretében száradnak el.

Védekezési lehetőségek: Egészséges vetőgumó ültetése, a megfelelő tápanyagellátás és a vetésváltás. A kórokozó ellen vegyszeres védekezési lehetőség nem áll rendelkezésre.

 

Alternáriás szárazfoltosság (Alternaria solani)

A világon mindenütt ismert, de hazánkban nagy károkat nem okoz.

A betegség tünetei: A leveleken eleinte éles határú barna foltok jelennek meg, majd ezek gyűrűs foltossággá alakulnak. A gumókat is megfertőzheti, ezeken éles határvonalú fekete rothadást okoz.

Védekezési lehetőségek: Törekedni kell a burgonya jó kondíciójának megőrzésére. A vetésváltás betartása mellett fontos a fertőzött szármaradványok megsemmisítése, fungicides állománykezelés a kórokozó ellen megfelelő védettséget ad.

 

 

A burgonya kártevői

A talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek) a nedves gumót előszeretettel károsítják, rajtuk odvas rágások láthatók. Rágásuk nyomán gyakran rothadás indul meg.

 

Közönséges burgonya-fonálféreg (Globodera rostochiensis)

Hűvösebb klímájú országokban a burgonya egyik legveszedelmesebb kártevője, főként korai fajták esetében.

Károsítás: A növény gyökérébe behatoló lárvák, majd a kifejlett egyedek táplálkozása miatt a gyökér fokozatosan elhal. A fertőzött növények mellékgyökereket növesztenek, szakállasodnak. A burgonya a növekedésben visszamarad, kevés gumót fejleszt.

Védekezési lehetőségek: Fertőzött területen 5 évig nem szabad burgonyát és azzal rokon növényt termeszteni. A fajták fonálféreg-ellenállósága hazánkban alapvető követelmény.

 

Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata)

Mexikóból származik, innen került az USA-ba, Colorado államban károsította először a termesztett burgonyát. Egész Európában elterjedt, hazánkban nagy károkat okoz. Az 50-es években állami védekezést indokolt a megjelenése, de a sikertelenség miatt a későbbiekben csak rendszeres védekezéssel lehetett és lehet ma is hazánkban a burgonyát termeszteni.

Károsítás: A tojásból kikelt fiatal lárvák kezdetben a fonáki részen hámozgatnak, majd lyukakat rágnak. A fejlettebb lárva már szabálytalan alakú karéjokat rág, az imágók rágása is hasonló a kifejlett lárvákéhoz, a burgonyát tarra is rághatja.

Védekezési lehetőségek: Kizárólag a vegyszeres védekezésre hagyatkozhatunk, bár vannak nemesítési törekvések a burgonyabogár ellenállóságra. Az első kezelés idejét a tömeges lárvakelés időszakára kell időzíteni, később az imágók ellen kell védekezni.

 

Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae)

A szívogatás által okozott közvetlen kártétel mellett vírusvektor mivolta is veszélyessé teszi. Soktápnövényű, több mint 400 növényfajon megél.

Kárképe: A megtámadott levelek fonákuk felé hajlanak, sárgulnak. A kártevő jelenlétére utal a mézharmat megjelenése.

Védekezési lehetőségek: A levéltetvek rajzása sárgatállal jól nyomon követhető, a védekezés csak előrejelzésre alapozva működik jól. Felszívódó inszekticidekkel védekezhetünk.

 

 

A burgonya gyomnövényei

A burgonya gyomfajösszetétele eltér a többi kultúráétól. Az április végén kialakított végleges bakhátak az addig kikelt gyomokat elpusztítják, így gyakorlatilag csak a melegigényes csoportba tartozó fajok és az évelő tarackosok jöhetnek számításba. A burgonya gyomnövényzetére a melegigényes egynyári gyomok jellemzőek, mint pl. a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.), a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), és a muharfélék (Setaria spp.). Az évelők közül ki kell emelni a mezei aszatot (Cirsium arvense) és az apró szulákot (Convolvulus arvensis). A lazább talajokon az utóbbi időben rohamosan terjed a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), amelynek kemény szára a gépi betakarítást nagymértékben megnehezítheti. Az ugyancsak általánosan elterjedt tarackbúza (Elymus repens) az elhanyagoltabb, rossz kultúrállapotú táblákon található meg nagyobb mértékben. A gyomok megnehezítik a burgonya betakarítását is, mert arra az időszakra elérhetik az 1-1,5 méteres magasságot is.

 

Betakarítása

A burgonya akkor érett, ha levélzete és szára elszáradt, a gumóról dörzsöléssel nem távolítható el a héj. Néhány burgonyafajta esetében csak a levelek száradnak el, a szára zöld marad, de ez könnyen kihúzható a talajból, a gumók a sztólókról leválaszthatóak. A hazai téli tárolásra termesztett burgonyafajták szeptemberben (augusztus eleje - október közepe) érnek meg. A betakarítást száraz időben kell végezni, a sáros, földes burgonya amellett, hogy nehezebben szállítható, értékcsökkenést is jelent. A burgonya veszteségmentes betakarítása gyommentes terület, sekély ültetési mélység és szártalanítás esetén végezhető.

Szártalanítás: A burgonya szártalanítását a betakarítás megkönnyítése mellett az is indokolja, hogy a levélen keresztül a vírusok is lejutnak a gumóba, a fitoftórával fertőzött lombozatról a talajba bemosott gombaspórák a gumókat is megfertőzheti. A gumók fertőzésének megakadályozására az egyik legjobb módszer a megfelelő időben és módon elvégzett szártalanítás. A szártalanítás ideje 2-3 héttel a betakarítás előtt van, ilyenkor még marad elegendő idő a gumók héjának parásodására, betakarításkor kevesebb lesz a gumósérülés.

Mechanikai szárzúzás: szárzúzó géppel történik.

Mechanikai-kémiai lombtalanítás: a szárzúzóra szerelt permetezővel oldható meg a vegyszeres lombtalanítószer kijuttatása.

Kémiai lombtalanítás: a lombozat gyors elpusztítása kémiai lombtalanító anyagokkal.

Levélperzselés: A perzseléssel történő lombtalanítás önállóan is és mechanikai szártalanítással kombinálva is alkalmazható.

A betakarítást úgy kell elvégezni, hogy a gumók sérülés-, rög-, kő- és szármaradvány-mentesen az anyagumó és beteg gumók nélkül kerüljenek a tárolóba. Lényeges, hogy a betakarítás minél kevesebb veszteséggel történjen. A laza szerkezetű talajt a betakarítógép könnyebben átrostálja, mint a rögös, kötött, köves talajt. Az időben elvégzett sikeres szártalanítás esetén a betakarítás idejére a gumók beérnek, a sztólókról könnyen leválnak. Áruburgonya esetén a gumósérülések csökkentése érdekében a betakarításkori talajhőmérséklet 8 oC legyen. A gumiabroncsok szélessége ne haladja meg a 25 cm-t, ekkor a kerekek nem roncsolják és nem nyomják ki a bakhátból a gumókat. A betakarítógépekről a pótkocsikra történő ürítéskor a gumók esési magassága ne haladja meg a 30-40 cm-t, előnyös esésgátlók beiktatása. A betakarítógép beállításakor arra kell figyelni, hogy a gép után minél kevesebb gumó maradjon a talajban. A megázott burgonyatételeket külön kell tárolni a fokozott megbetegedés miatt. A burgonya betakarítása régebben két- és háromsoros vontatott, ma inkább két- (Grimme) és négysoros (Barth Gigant), illetve (Hassia) burgonya betakarító gépekkel történik.