Termesztési technológiája

Vetésváltás

A vöröshere jó előveteményei a kapás és kalászos növények, és utóveteményei elsősorban a kalászosok.

Jól beilleszthető a növényi sorrendbe, a klasszikus „norfolki négyes" vetésforgóban cukorrépa volt az előveteménye. Ezekről a jó minőségű talajokról azonban kiszorította a lucerna. Gyengébb talajokon általában gabona az elővetemény.

Utóveteményként vethetők őszi kalászosok, vagy tavaszi vetésű növények. A második évben leszántott vöröshere a gabonáknak kitűnő előveteménye, kevésbé szárítja ki a talajt a lucernához képest a számára kedvező klímájú területeken.

A vörösherének is rossz előveteményei a hüvelyesek, önmaga után pedig 5-6 évnél hamarabb nem kerülhet, különösen azokon a területeken, ahol „hereuntság" lép fel.

Tápanyagellátás

A vöröshere tápanyagigénye hasonló a lucernáéhoz.

A vöröshere fajlagos tápanyagigénye

(100 kg vöröshereszéna képzéséhez a talajból felvett mennyiség)

A hektáronként kijuttatandó műtrágya mennyisége átlagosan

Nitrogén: 2,3 kg/100 kg

P2O5: 0,50 kg/100 kg

K2O: 2,0 kg/100 kg

40-50 kg/ha

50-70 kg/ha

80-100 kg/ha

A kiadandó trágyaadagokat talajvizsgálati eredmények alapján állapítjuk meg. A vöröshere trágyázásánál figyelembe kell venni, hogy a vöröshere élettartama rövidebb, kevesebb a kaszálások száma és összességében kevesebb termésre képes mint a lucerna.

A nitrogénműtrágya a növény egész élete során fontos, különösen savanyú talajokon, ahol a nitrogénkötő baktériumok aktivitása kisebb. A kiadandó mennyiséget befolyásolja a talaj nitrogénellátottsága, a telepítés módja illetve az öntözés. A túlzott nitrogénellátottság hatására a takarónövény buja növekedésű lehet és a vöröshere felnyurgul.

A nitrogén műtrágyázás módjai különböző telepítési típus szerint:

- Tavaszi tiszta telepítés esetén a magágyelőkészítés előtt 50%, majd fejtrágya formájában következő évben 50%.

- Augusztusi tiszta telepítésnél a telepítés előtt 20%, majd a tavaszi fejtrágyázások alkalmával a következő években a többit megosztva.

A foszfor- és káliumműtrágyákat az alapozó talajművelés során, ősszel vagy nyár végén dolgozzuk be a talajba.

Istállótrágyázást nem igényel. Ha az elővetemény istállótrágyázott kapásnövény volt, akkor a trágyaadag megállapítása során ennek a hatásait figyelembe kell venni.

A mésztrágyázás alapelvei a lucernánál leírtakhoz hasonlóak.

Talajművelés

A vöröshere a lucernához hasonlóan mélyen művelt talajt, és ülepedett, aprómorzsás magágyat igényel.

A talajelőkészítés módjai a lucernáéhoz hasonlóak. Ha takarónövénnyel telepítjük, a takarónövény igényeihez igazodik a talajelőkészítés. A korai és sekélyebb vetést a lucernánál jobban igényli. Kalászos elővetemény esetében a sekély tarlóhántást követő őszi mélyszántás, majd annak elmunkálása következik. Az elmunkálás laza, kiszáradásra hajlamos talajokon indokolt.

A vetőágyelőkászítés szempontjai a lucernánál leírtakkal azonosak. A sekély vetésmélység miatt a vetőágyelőkészítés előtt és után is indokolt a henger használata.

Telepítés

A vörösherét elsősorban tavasszal telepítjük, ritkábban nyár végén. Takarónövényes telepítése visszaszorult.

A vöröshere augusztusi telepítése ott lehet sikeres, ahol a növény augusztus végére kikel. Ehhez optimális magágy és nedvesség szükséges. Ilyenkor a következő évben is teljes termést takaríthatunk be.

22. táblázat A vöröshere telepítési útmutatója
 

Megnevezés

Tavaszi telepítés

Augusztusi telepítés

Telepítés ideje

Sortávolság (cm)

Vetésmélység (cm)

Csíraszám (millió db/ha)

- tiszta telepítés

- takarónövénnyel

Ezermagtömeg (g)

Vetőmagmennyiség (kg/ha)

- tiszta telepítés

- takarónövénnyel

III. 1-IV. 15.

12-15,4

1-2

 

8-11

10-12

1,5-2,3     2,5-3 (tetraploid)

 

15-20

12-14

VIII. 1-20.

12-15,4

1-2

800

 

 

 

 

 

 

 

Takarónövényes telepítés: a takarónövényes telepítés kedvezőtlen hatással van a vöröshere állományra, mert a vöröshere lassú kezdeti fejlődése miatt velük együtt felszaporodnak az árnyéktűrő egyéves gyomok.

Tiszta telepítés: március első felében elvethető, amint a vetőágykészítés munkái elvégezhetők, mivel alacsony hőmérsékleten már csírázik. A nyár végi vetést csak öntözéses körülmények között tervezzük, mivel a száraz talajállapot nem teszi lehetővé az optimális magágy kialakítását, illetve késlelteti a csírázást.

A vetőmagszükséglet 15-20 kg/ha, ami folyóméterenként kb. 150 db magot jelent. A csíraszám kb. 10-11 millió csíra/ha, ami jó minőségű vetőágy esetén csökkenthető.

 

Növényvédelme

A vöröshere betegségei

A lucernánál tárgyalt betegségek a vörösherénél is előfordulnak, így csak a vöröshere speciális károsítóit ismertetjük.

 

Herefélék pszeudopezizás levélfoltossága (Pseudopeziza trifolii)

A vöröshere egyik legjelentősebb levélbetegsége. A leveleken apró, barna foltok jelennek meg, a levél fonákán a folt mögötti rész zöldesszürke színű. A levélfoltok elszaporodásával a levél elszárad, majd lehull. Védekezésként korábbi kaszálás, járványos elterjedésnél vegyszeres állománykezelés alkalmazható.

 

Vöröshererozsda (Uromyces trifolii)

Gyakori kórokozó, kártétele változó mértékű, ritkán súlyos. A tipikus rozsdafoltok már kora tavasszal megjelenhetnek. Köztesgazdája nincs, mérsékelten meleg, csapadékos időben károsít.

 

Sztemfíliumos levélfoltosság (Stemphylium sarcineforme)

Világszerte ismert betegség, a lombfertőzés miatt a gyökér növekedése is csökken, ezért az állomány kipusztulásában is jelentős szerepet kap a vöröshere és a lucerna esetében egyaránt.

A betegség tünetei: A leveleken enyhén besüppedő, ovális foltok jelennek meg, melyek sötétbarna színűek, világos szegéllyel. A foltok koncentrikusan sávozottak. Végső tünetként a levelek sárgulva lehullanak. A száron fekete foltok jelennek meg.

Védekezési lehetőségek: A túl sűrű állomány kedvez a kórokozónak. A betegség megjelenésekor korai kaszálással megelőzhető a nagyobb mértékű lombveszteség. A maggal való terjedést felszívódó hatóanyagú gombaölő szeres csávázással meggátolhatjuk.

 

Jelentős károkat okozhatnak még a levélbetegségek közül a vöröshere állományokban a lisztharmat (Erysiphe martii f. sp. trifolii) és a fenésesdés (Colletotrichum trifolii), melynek tünetei megegyeznek a lucernánál említettekkel.

 

Gyökérfekély (Pythium debarianum)

Jelentős csírapusztulást okozó gomba, szélsőséges esetben a keléskori károsodás mértéke a 70%-ot is elérheti.

A betegség tünetei: A megduzzadt mag elrothad, ha egyáltalán kikel, a gyököcske és a csíra barnán, nyálkásan rothad. Az idősebb növények gyökerén barna, bemaródó foltok jelennek meg.

Védekezési lehetőségek: Kozmopolita gomba, így az ellene való védekezés nehéz. Fontos az egészséges állományból történő magfogás és a vetőmag gombaölő szeres csávázása.

 

Lóhererák (Sclerotinia trifoliorum)

Elsősorban vörösherén lép fel, de a lucernát is megtámadhatja. Kártétele elsősorban a csapadékosabb éghajlatú Nyugat-Európában súlyos, hazánkban szórványos.

A betegség tünetei: A fertőzött növény lassabban fejlődik, a levelek lankadnak, hervadnak. A gyökereken bemaródó, barna foltok jelennek meg. Csapadékos időben a betegség által megtámadott részek nyálkásan rothadnak, a gyökerek és gyökértörzs felületén piszkosfehér gombaszövedék (micélium) jelenik meg, de ez a bevonat a föld feletti részeken is látható. A piszkosfehér micéliumban fekete kitartóképletek, szkleróciumok jelennek meg.

Védekezési lehetőségek: A vetési sorrend tervezésénél alapvető szempont a 4 éves vetésváltás. Ellenállófajta nem ismert, de a fajták fogékonysága között vannak különbségek. Fontos az egészséges vetőmag vetése.

 

 

A vöröshere kártevői

A vöröshere kártevői többnyire megegyeznek a lucernánál tárgyaltakkal. A lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus) és a lucerna-levéltetű (Acyrtosiphon pisum) szívogatásukkal érzékeny károkat okozhatnak. A lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata) a lombozat és a rügyek rágásával csökkenti a zöldtermést.

 

A vöröshere gyomnövényei

A vöröshere gyomosodási viszonyai többé-kevésbé megegyeznek a lucernánál leírtakkal, azonban a rövidebb tenyészidő miatt az évelő kétszikűek közül a lósóska és útifű félék jelentősége valamivel kisebb. Az aranka-fajok -hasonlóan mint a lucernatáblákban- foltokban nagy kárt okozhatnak.

 

Betakarítása

A vöröshere kétéves növény, évente kétszer kaszálható.

A takarónövény nélkül vetett vöröshere kaszálásának időpontja befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét, valamint az állomány további teljesítményét, ahogyan azt a lucerna esetében is látjuk.

A vöröshere gyöktörzsében a bimbózáskor van a legtöbb szárazanyag. Ekkorra azonban be is fejeződik a tartalék tápanyagok felhalmozódása. Mindez azt jelenti, hogy ekkor megkezdhető a kaszálás az első éves vörösherénél is.

A takarónövénnyel vetett vörösheréről az árpát minél hamarabb arassuk le, 15 cm-es tarlót hagyva, a szalmát szedjük fel és szállítsuk el. Így augusztus végére elérheti a bimbózás stádiumát, amikor kaszálható.

A kaszálást legkésőbb szeptember végéig el kell végezni, a késői kaszálás hatására a vöröshere a tél folyamán kiritkulhat.

A második évben a vöröshere kétszer kaszálható. Május közepétől június közepéig eléri a bimbózás állapotát, ekkor nem szabad késlekedni a kaszálással, mert azzal késleltetjük a második növedék fejlődését. Optimális sarjadás és kedvező időjárás esetén harmadik kaszálás is lehetséges.

A kaszálások ideje:

1. kaszálás: május közepe-június közepe,

2. kaszálás: július vége-augusztus eleje,

3. kaszálás: augusztus vége-szeptember eleje.

Feltörése a második kaszálás után történik, ha őszi vetésű kalászos követi.

 

Felhasználása

A vörösherét a lucernához hasonlóan felhasználják szénakészítésre, szilázs- és szenázskészítésre, valamint kis mértékben zöldtakarmányozásra és ipari feldolgozásra.

A rendrevágott anyagot a kaszálás után célszerű rendterítőkkel elteríteni a száradás meggyorsítása érdekében. A vöröshere rendek szárítása a nagyobb terméshozamú helyeken többszöri rendkezelést igényel, a fonnyadás időszakában ugyanis a légzési veszteség jelentős, az eső is jelentős károsodást okozhat.

Száraz viszonyok között a 35-40% nedvességtartalom eléréséig maradhat terített a rend, ezután az anyagot szűkített rendre össze kell rakni.

Az összerakott rend 1-1,2 m szélességű, 40-50 cm magas lehet. A bálázással történő betakarításkor a rendszélességnek illeszkednie kell a bálázógép munkaszélességéhez.

Szénakészítéshez a rendet a lucernához hasonlóan 20-22% nedvességtartalom elérésekor felszedjük és bebálázzuk. A bálázásos szénakészítés előnye a nagy teljesítmény, ezáltal a növedék gyors lekerülése, ami a következő növedék zavartalan fejlődése szempontjából is előnyös.