Termesztési technológiája

Vetésváltás

Az őszi árpa az előveteményre az őszi búzánál kevésbé igényes. A búzánál jobban bírja a kalászos utáni termesztést is.

Jó előveteményei a repce, a zabos bükköny, a len a mák, a korai burgonya, a korán feltört lucerna és a borsó. Borsó után ritkán kerül, inkább őszi búzát vetnek a borsót követően. A legjobb őszi árpa elővetemények egyben jó búza elővetemények is, és inkább a búzát részesítik előnyben. Amennyiben borsó vagy egyéb hüvelyes növény, illetve lucerna után kerül, a nitrogén trágyázásra fokozott figyelmet kell fordítani, csökkenteni szükséges az adagot, mivel megnő a megdőlés veszélye.

Közepes előveteményei a silókukorica, korai szemeskukorica, burgonya, kender, őszi búza, őszi árpa, zab, rozs.

Rossz előveteményei általában a későn lekerülő kultúrák. Az augusztus 1-je után betakarított növények után az őszi árpa számára jó magágyat készíteni nem lehet.

Ide sorolhatók a kukorica, a cukorrépa, a kétszer vetett búza, az őszi árpa, tavaszi árpa.

Az őszi árpa korai lekerülése, kevés szármaradványa, viszonylag kicsi vízfogyasztása miatt a legtöbb növénynek kiváló előveteménye. Kalászosok lehetőleg ne kerüljenek utána. Koraisága lehetővé teszi másodnövények termesztését is, például csemegekukorica, silókukorica, szudánifű, takarmányrepce, de kedvező feltételeket teremt a zöldtrágyanövények (olajretek, napraforgó, tavaszi repce, mustár, csillagfürt) vetésének is.

Tápanyagellátás

A foszfor felvétele a tenyészidőszak elején viszonylag nagy, a második csúcs a virágzás-szemképződés idejére esik. Káliumból a vegetatív szakaszban vesz fel legtöbbet az árpa.

A megfelelő kálium-ellátottság kedvező hatással van az őszi árpa télállóságára és szárszilárdságára.

Az őszi árpa fajlagos tápanyagigénye (a talajból kivont tápanyag mennyisége) 100 kg termésre + melléktermékre (szalma) vonatkozóan

N         2,2 kg/100 kg

P2O5    1,6 kg/100 kg

K2O     2,3 kg/100 kg

CaO     0,6 kg/100 kg

MgO    0,3 kg/100 kg

A kijuttatandó műtrágya mennyisége átlagosan (hatóanyag):

N         70-100 kg/ha

P2O5     50-70 kg/ha

K2O     70-100 kg/ha

A foszfor és kálium kijuttatása hagyományosan ősszel, az alapművelés előtt történik. A nitrogén műtrágyát célszerű megosztva kijuttatni. Az őszi-téli időszakban a nitrátok kimosódása évjárattól függően nagymértékű is lehet, ezért részben gazdaságossági, részben környezetvédelmi okokból szükséges a nitrogén adag megosztása. A tervezett mennyiség 20-30%-át ősszel, a foszfor és kálium trágyákkal együtt, 50-70%-át kora tavasszal, 0-30%-át szárbainduláskor adjuk ki.

Talajelőkészítés

Az őszi árpa számára a talaj előkészítése az őszi búzához hasonlóan történhet, néhány eltérés figyelembe vételével.

Az őszi árpát általában a búzánál gyengébb minőségű talajokon termesztik. A rosszabb talajadottságok miatt nehezebb a talajművelést optimális minőségben elvégezni.

Az őszi búzánál korábbi vetése miatt kevesebb idő áll rendelkezésre a szükséges talajmunkák elvégzésére, ezért fokozott figyelmet igényel.

A talajmunkák során különösen fontos a talajnedvesség megőrzése, mert a csírázáshoz az árpaszem saját tömegének 50%-át kitevő vízmennyiséget vesz fel, és vetésének időszakában hazánkban általában száraz a talaj, viszonylag kis valószínűséggel hull csapadék.

Korán lekerülő elővetemény után, pl. korai burgonya vagy repce, nagyon fontos a tarlóhántás mielőbbi elvégzése. A tarlóhántás eszköze lehet tárcsás borona+ gyűrűs henger, vagy szántóföldi kultivátor + gyűrűs henger. Mélysége 10-12 cm. A kapcsoltan húzott gyűrűshengerrel történő lezárás nagy fontosságú a talaj nagy mélységű kiszáradásának megakadályozása szempontjából.

Amennyiben a tarló gyomosodása szükségessé teszi, a tarlót ápolni is el kell, ehhez ugyanazok az eszközök használhatóak, mint a tarlóhántás esetében. A tarlóápolást fokozatosan mélyítve célszerű végezni, így nyár végére elérhető az őszi árpa számára ideális, 20-24 cm mélységű, porhanyós, jó kultúrállapotú, megművelt talajréteg.

Az őszi árpa nem igényli feltétlenül a mélyművelést. Az alapművelés lehet 20-25 cm mélységű szántás, vagy forgatás nélkül, nehézkultivátoral és tárcsával is elérhetjük ezt a művelési mélységet.

Az ekével történő alapművelés elkerülhetetlen a következő esetekben:

-         ha sok szármaradványt hagyott az elővetemény

-         amennyiben kalászos gabona az elővetemény, növényegészségügyi okok miatt

-         ha zöldtrágya, esetleg istállótrágya beforgatása szükséges

-         szár- és gyökértarackos évelő gyomok nagy tömegű előfordulása esetén

A magágy nyitásához használhatók a kombinátorok, ásóboronák. Amennyiben sok szármaradvány van a területen, a csillagkerekekkel szerelt ásóborona jobb minőségű munkát végez, mint a kombinátor.

A munka során törekedni kell az egyenletes mélységig lazított, aprómorzsás, tömörített alapú magágy létrehozására. A magágy készítésével starter műtrágyák, esetleg egyéb vegyszerek bedolgozása is megvalósítható.

Vetés

Lehetőleg első osztályú, egyöntetű nagyságú, betegségektől mentes vetőmagot vessünk. A maggal terjedő betegségek megelőzésére fontos a vetőmag csávázása is.

Az őszi árpa az őszi gabonák közül kiemelkedik korai vetésével. A korai vetés azért szükséges, mert az őszi árpa bokrosodása legnagyobb részben ősszel megy végbe, a tavaszi bokrosodás a kitavaszodástól függ, de kevéssé jellemző, mivel tavasszal nagyon gyorsan szárba szökik. A megfelelő őszi fejlettséget elért árpa jobban bírja a telet, kisebb a kifagyás veszélye.

Hagyományosan augusztus végén - szeptember elején vetették. A ma termesztett fajták esetében az optimális vetésidő szeptember végére, október elejére tehető, attól függően, hogy az ország melyik részén történik a vetés. Az ország északi részében szeptember 20-30 közé, az ország középső részén szeptember 25-október 5 közé, a déli országrészben október 1-10. közé esik az optimális vetésidő.

A túl korai vetés azt eredményezi, hogy az árpa túlfejlett állapotban megy a télbe, ami fokozza a kipállás, kifagyás veszélyét a téli időszakban. A túlfejlett állományban a gombafertőzések, illetve bizonyos kártevők őszi-téli elterjedése is nagyobb mértékű lehet. Egyes vélemények szerint a szeptember 25. előtti vetések esetében, az ország északi részében is már nagyobb a kockázata a túlfejlődésnek, és az ebből következő télállósági problémáknak.

5. táblázat Az őszi árpa vetési útmutatója

 

Megnevezés

Adatok

Megjegyzés

Vetésidő

szeptember 20-október 5.

 

Sortávolság (cm)

12 vagy 15,4

 

Vetésmélység (cm)

3-5

 

Csíraszám (millió db/ha)

4,5-6,0

a magasabb csíraszám csak kedvezőtlen feltételek között ajánlott

Ezerszemtömege (g)

37-42



Sortávolsága a gabonáknál általánosan alkalmazott 12-15,4 cm. Művelőutas termesztése nagyobb táblákon indokolt lehet. A kivetendő csíraszám 4,5-6,0 millió csíra hektáronként. A vetőmag mennyisége 190-250 kg/ha. A vetésmélység 3-5 cm.

Növényvédelme

Az őszi árpa betegségei

Az őszi árpa vírusbetegségei

Árpa csíkos mozaik (Barley stripe mosaic virus)

Világszerte gyakori, hazánkban is előfordul. A leveleken sárga, sárgásszürke elszíneződések jelentkeznek, a beteg növény kisebb, a kalász sok esetben steril. Védekezés az egészséges vetőmag vetése és rezisztens fajták használata.

Árpa sárga törpülés (Barley yellow dwarf virus)

Nagy gazdasági jelentőségű, mindenütt elterjedt betegség. Az általa okozott kár elérheti az 50 %-ot is.

A betegség tünetei: A növények levelein sárga, esetenként vörösödő foltok jelennek meg. A fertőzött növények törpék maradnak, a kalász fejletlen, sok esetben steril.

Védekezési lehetőségek: Toleráns, illetve rezisztens fajták termesztése, valamint a vírust terjesztő levéltetvek irtása.

Az őszi árpa gombabetegségei

Árpa levélcsíkosság (Drechslera graminea)

Elterjedt betegség, de ritkán okoz nagy károkat.

A betegség tünetei: a levéllemezen hosszú, sárga csíkok, melyek később megbarnulnak, nekrotikussá válnak. A levélcsúcs felhasad, végül levélszáradás következik be. Jellegzetes tünet a kalászok elhalása.

Védekezési lehetőségek: a vetőmagcsávázás elengedhetetlen fontosságú. Súlyosabb esetben szárbaindulás időszakában fungicides állománykezelésre lehet szükség.

Árpa hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres)

A Drechslera-fajok közül a legjelentősebb, az általa okozott gazdasági kár a legjelentősebb. Szinte minden évben jelen van az árpa állományokban, csapadékos években okoz nagyobb kárt.

A betegség tünetei: A leveleken barna foltok jelennek meg, melyek később hálózatos elhaláshoz, végül a levél pusztulásához vezet.

Védekezési lehetőségek: A vetőmagcsávázás mellett elengedhetetlen fontosságú a fertőzött szármaradványok talajba forgatása. A vetésváltásban kerülni kell a kalászos előveteményt, amennyiben mégis ez következik be, a szármaradványokat célszerű szántással a talajba dolgozni. Vegyszeres állománykezelés a szárbaindulás időszakában válhat szükségessé.

A fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-repentis) és a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) tüneteit az őszi búzánál ismertettük.

Rinhospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis)

Elterjedt betegség, hazánkban az árpa mellett a búzán is okoz károkat, de a kártétel mértéke viszonylag alacsony.

A betegség tünetei: A levéllemezen trapéz alakú, levélerek által nem határolt kékesszürke, vizenyős foltok képződnek. A foltok közepe kifakul, sárgás színű lesz, széle sötétbarna, esetenként indigószínű. Fiatal növények esetében a levéllemez fertőződése miatt leforrázáshoz hasonló képet mutat foltokban a táblán. Súlyos esetben a foltok megjelennek a levélhüvelyen, sőt a pelyvaleveleken is.

Védekezési lehetőségek: Mivel a kórokozó a kalászosok mellett több fűfélén is károsít, így fontos a megfelelő vetésváltás és a tarló feketén tartása. A vetőmagcsávázás a kórokozóra gyérítő hatást fejt ki, de leghatékonyabb védekezési mód a tünetek megjelenésének kezdetén végzett fungicides állománykezelés.

Árpa fedettüszög (Ustilago hordei)

Az egész világon elterjedt betegség, de jelentősége nagyban csökkent a rezisztens fajták és a vetőmagcsávázás elterjedésével.

A betegség tünetei: A fertőzött növények később kalászolnak, ellentétben a porüszögökkel, ahol a fertőzött kalászok hamarabb jelennek meg. Az árpaszemek helyén hártyával fedett fekete spóratömeg látszik, mely csépléskor szétroncsolódik, és a spóratömeg kiszabadul.

Védekezési lehetőségek: A szisztemikus csávázószerek elterjedésével a betegség kártétele jelentős mértékben csökkent.

Árpa levélrozsda (Puccinia hordei)

Az árpa rozsdabetegségei közül a legsúlyosabb, főként korai fertőzésnél okozhat jelentősebb gazdasági kárt.

A betegség tünetei: A rozsdagombáknál már tárgyalt un. nyári uredonemzedék telepei sötétnarancssárgák, később megbarnulnak. Súlyos fertőzés esetében a tünetek megjelenhetnek a levélhüvelyen, sőt a kalászon is.

Védekezési lehetőségek: A kórokozóval szemben rezisztens fajták már ismertek. A tünetek megjelenésének kezdeti időszakában végzett felszívódó (pl. triazol-származékok) gombaölő szerrel végzett állománykezelés hatékony lehet.

Az árpa valódi porüszög (Ustilgo nuda) tünetei és a védekezési lehetőségek megegyeznek az őszi búza porüszög betegségénél tárgyaltakkal.

Az őszi árpában a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) évjáratonként változó mértékben károsít. Akkor számíthatunk erős fertőzésre, ha már ősszel megjelennek a kórokozó telepei, és a tavasz is enyhe, csapadékos. A kórokozó részletes leírását a búzánál már tárgyaltuk. Őszi árpánál a torsgomba (Gäumannomyces graminis) és a szártörő gomba (Pseudocercosporella herpotrichoides) szintén okozhat károkat.

Az őszi árpa kártevői

Az őszi árpa kártevői megegyeznek az őszi búzánál felsoroltakkal, jelentősebb kártételt a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) és a gabonalegyek, valamint a mezei pocok (Microtus arvalis) okozhatnak.

Az őszi árpa gyomnövényei

Az őszi árpa gyomosodási viszonyai megegyeznek az őszi búzánál tárgyaltakkal, azzal a különbséggel, hogy az őszi árpa fejlődése intenzívebb, ebből adódóan gyomelnyomó képessége is erőteljesebb. Amennyiben szükségessé válik a gyomirtás, a búzánál tárgyalt herbicidek korlátozás nélkül használhatók.

Betakarítása

A kalászosok közül legkorábban érik, általában június második felében, esetleg július elején, a búza előtt 6-8 nappal. Teljesérésben kell betakarítani, amikor a szem nedvességtartalma 18 % alá csökken. A szárítási költségek elkerülése érdekében 15 % nedvességtartalom alatt is kezdhetjük a betakarítást, azonban a teljesérés végén megnő a pergés miatti veszteség kockázata.

Az árpa érési folyamata, különösen nagy melegben, nagyon gyors, ezért fontos a jól szervezett, gyors betakarítás. A betakarítási veszteség, jól beállított kombájnnal, szakszerűen végzett betakarítás esetén 5 % alatt tartható.

Túlérésben a kalászorsó nagyon törékennyé válik, és peregnek a szemek. Ilyenkor nagyon megnőhet a betakarítási veszteség, még gondosan végzett betakarítás esetén is. A szem beltartalmi értékei is romlanak. A túlérésben levő árpában, a nagyon gyorsan előretörő gyomok is problémát okozhatnak a betakarításkor. Növekednek a veszteségek, és romlik a betakarított termés tisztasága.