Termesztési technológiája

Vetésváltás

A gabonafélék között legjobban elviseli a monokultúrát. Jó eredményeket azonban csak pillangós növényt is tartalmazó vetésváltásban várhatunk. A termesztési körzeteiben kevés növény jöhet előveteményként számításba. Korai vetése miatt kedvezőtlenek a későn lekerülő növények, mert ezek után nem lehet jó minőségű magágyat készíteni a rozs számára.

Jó előveteményei:   a korán lekerülő pillangós növények (homoki lucerna, bíborhere), hüvelyes növények (csillagfürtök, homoki borsó), a dohány, korai burgonya, olajretek

Közepes előveteményei: korai kukorica, silókukorica, rozs

Rossz előveteményei:      minden későn (szeptember 10. után) lekerülő növény, négy évnél hosszabb önmaga utáni termesztés

Tápanyagellátás

Fajlagos tápanyagigénye (100 kg terméshez és a hozzá tartozó melléktermék (szalma) előállításához a talajból felvett mennyiség):

N         2,5 kg/100 kg

P2O5    1,2 kg/100 kg

K2O     2,6 kg/100 kg

CaO     0,8 kg/100 kg

A nitrogén adagolása nagy figyelmet igényel. Ez a tápelem növeli leginkább a termés mennyiségét, viszont a túlzott nitrogénellátás jelentősen rontja a szárszilárdságot, a rozs nagy valószínűséggel megdől. Lehetőség van szárrövidítő szerek alkalmazására is, ebben az esetben a rozs a 100 kg/ha feletti N adagot is meghálálja. Hüvelyes vagy pillangós elővetemény után ne kapjon nitrogén műtrágyát.

A kálium javítja a szár állóképességét ezért elhanyagolása veszélyes.

A kijuttatandó műtrágya mennyisége átlagosan:

N         60-80 (120) kg/ha

P2O5     60-100 kg/ha

K2O     80-120 kg/ha

A kiszámított foszfor és kálium mennyiségét teljes egészében, a nitrogén adag 40-70 %-át ősszel, a vetést megelőző talajmunkák előtt kell kijuttatni. A nitrogén maradékát tavasszal, február végén, március elején lehet kiadni. Túlfejlett állományban a tavaszi nitrogén-kijuttatás minden esetben megdőlést okoz.

Talajelőkészítés

Talajelőkészítése a homoktalajok sajátosságainak figyelembe vételével a búzához hasonlóan történhet. Simahenger használata nem javasolt, mert a szél könnyen kikezdi a felszínt, a szélerózió, homokverés veszélye megnő. Tömörítésre inkább gyűrűshenger alkalmazható.

Vetés előtt homoktalajon mindenképpen célszerű hengerezéssel tömöríteni a talajt. A talajelőkészítés során a legáltalánosabban elkövetett hiba a tömörítés elhagyása. Homoktalajon ennek következtében túl mélyre kerülhet a vetőmag (8-10 cm), melyre a rozs olyan érzékeny, hogy 40-80 %-os terméscsökkenés is bekövetkezhet.

Vetés

Az optimális vetésidő gyenge homoktalajokon szeptember közepére, jobb homoktalajokon szeptember végére, október elejére tehető. A megkésett vetés minden esetben jelentős terméskieséssel jár, mert a rozs bokrosodására nem jut elegendő idő. A túl korai (szeptember 15. előtti) vetés következtében a rozs túl buja állománnyal megy a télbe, és a téli hótakaró alatt könnyen kipusztul.

6. táblázat A rozs vetési útmutatója

 

Megnevezés

Adatok

Megjegyzés

Vetésidő

szeptember 20-30.

jobb talajokon lehet október 5-ig

Sortávolság (cm)

12 vagy 15,4

 

Vetésmélység (cm)

5-7

 

Csíraszám (millió db/ha)

4,5-5,2

korai vetésnél inkább 4,5-4,7  késői vetésnél 5-5,2

Ezerszemtömege (g)

30-34

 

A vetés mélysége 5-7 cm. A rozs igen érzékenyen reagál az egyenlőtlen vetésmélységre, ami különösen homoktalajon gyakori. Sortávolsága 12-15,4 cm, gabonavetőgéppel vetik.

A kivetendő csíraszám 3,0-4,5 millió db hektáronként. A leggyengébb talajokon, illetve késői vetésnél ajánlott a 4,5 milliós csíraszám.

Növényvédelme

A rozs betegségei

Az alábbiakban felsorolt betegségeken kívül a rozson megjelenhet a lisztharmat (Blumeria gramnis f. sp. secalis) és a feketerozsda (Puccinia graminis f. sp. secalis) évjáratonként eltérő károsítással.

Barnarozsda (Puccinia dispersa)

Hazánkban is jelenlévő betegség, főként buja állományokban okoz kárt. Az őszi árpán is megjelenhet.

A betegség tünetei: Klasszikus rozsdatünetek, a telepek színe sötétbarna. Súlyos fertőzés esetén már ősszel megjelennek.

Védekezési lehetőségek: Hasonló a búza feketerozsdánál tárgyaltakkal.

Anyarozs (Claviceps purpurea)

A kórokozó kitartó képlete mérgező alkaloidot tartalmaz, ami miatt fertőzött tétel nem alkalmas takarmányozásra. Ugyanakkor az alkaloid gyógyszeripari szempontból fontos, ezért mesterséges fertőzéssel ellenőrzött körülmények között előállítják.

A betegség tünetei: Virágzás időszakában a fertőzött kalászkákból nyálkás csepp ürül. Érés időszakában a rozsszemek helyén un. varjúköröm képződik, mely nem más, mint a kórokozó kitartó képlete, a szklerócium.

Védekezési lehetőségek: Kerülni kell a fertőzött táblákról történő magfogást, illetve a rozs huzamosabb ideig történő önmaga utáni termesztését.

Hópenész (Fusarium nivale)

A kórokozó a kalászos gabonák közül leginkább a rozson károsít, főként enyhe, nagy hótakarójú teleken jelenik meg. A kórokozó fertőzése miatt már a kelő rozsnövények is károsodhatnak, dugóhúzó alakban torzulva csavarodnak. A hótakaró alatt megjelenek a leveleken a piszkosfehér gombaszövedékek ami miatt a levelek a talajhoz tapadnak. Szárbaindulást követően a szártövi részen okozhat rothadást, amely a gyökerekre is átterjed. A kórokozó biológiája és a védekezési lehetőségek megegyeznek a búza fuzáriózisnál említettekkel.

A rozs gyomnövényei

A rozs gyomnövényei megegyeznek az őszi búza gyomnövényeivel, de gyomelnyomó képessége miatt kevesebb problémát okoznak.

A rozs kártevői

A kártevők megegyeznek az őszi búzánál felsoroltakkal, de a rozs termesztési körzeteiben a vadkár jelentős lehet. A rovarkártevők közül a gabonalegyek, gabonaszipolyok (Anisoplia spp.) és a poloskák (Eurygaster spp.) a jelentősebbek.

Betakarítása

Az őszi búzánál néhány nappal hamarabb érik, általában június végén, július elején. A betakarítást teljesérésben kell megkezdeni, a viaszérésben betakarított rozs szeme megszorul. A megkésett aratás fokozza a pergési veszteséget. A betakarítást nagy tömegű szalmája nehezíti.

Betakarítása a búzához hasonlóan gabonakombájnnal történik, egymenetben.

Tárolás alatt a rozs könnyen bemelegszik, befülled, ezért a nedvességtartalmára, szellőzésére nagy figyelmet kell fordítani.