Termesztési technológiája

A tritikálé a származásából adódóan örökölte a búza és a rozs termesztéstechnológiai igényeit. Sok tekintetben igényei a két szülőé közé esnek, az agrotechnika egy része a búzáéval, másik része a rozséval egyezik meg.

Vetésváltás

Önmaga után is termeszthető 2-3 évig, megfelelő vetésváltásban termesztve azonban nagyobb termést ad. A későn lekerülő elővetemények azért kedvezőtlenek, mert utánuk kevés idő áll rendelkezésre a szükséges talajmunkák elvégzéséhez, a jó minőségű magágykészítéshez.

Jó előveteményei: a korán lekerülő pillangós növények (somkóró, bíborhere), hüvelyes növények (csillagfürtök, bab, lencse, lóbab, szója), a dohány, korai burgonya, len, repce, mák, csemegekukorica

Közepes előveteményei: korai kukorica, silókukorica, kalászosok, napraforgó

Rossz előveteményei: minden későn (szeptember 20. után) lekerülő növény, cukorrépa, késői kukorica, több éves kalászos

Tápanyagellátás

Fajlagos tápanyagigénye (100 kg terméshez és a hozzá tartozó melléktermék (szalma) előállításához a talajból felvett mennyiség):

N 2,5 kg/100 kg

P2O5 1,2 kg/100 kg

K2O 2,4 kg/100 kg

CaO 0,7 kg/100 kg

MgO 0,2 kg/100 kg

A nitrogén mennyiségének meghatározása nagy körültekintést igényel, mert a túlzott nitrogénadag megdőléshez vezet. Pillangós vagy hüvelyes növény után a nitrogénadagot mindenképpen csökkenteni kell a megdőlésveszély miatt. A 100 kg/ha fölötti nitrogénadagok mellett, a megdőlés megelőzése érdekében célszerű szárrövidítő szerek kijuttatása.

Savanyú homoktalajokon a kalcium és magnézium pótlására 3 t/ha dolomit kiszórása célszerű, lehetőleg pillangós elővetemény alá.

A kijuttatandó műtrágya hatóanyag mennyisége átlagosan:

N 60-140 kg/ha

P2O5 50-90 kg/ha

K2O 70-120 kg/ha

A foszfor és kálium trágyák teljes mennyiségét ősszel kell kijuttatni. A tavasszal egyszerre kiadott nagy adagú nitrogén műtrágya nagyon könnyen szárszilárdsági problémákat, megdőlést okoz, ezért célszerű három részletben adagolni. A nitrogén 0-30%-át ősszel, az alapművelés előtt, 40-60%-át tél végén, 0-30%-át szárbainduláskor ajánlott kijuttatni.

Talajelőkészítés

A vetőágy minőségére igényesebb a rozsnál. Jó minőségű, ülepedett, aprómorzsás, porhanyós magágyban csírázik kellő gyorsasággal és jó arányban. Talajelőkészítését ennek megfelelően úgy kell elvégezni, mintha őszi búzát vetnénk.

A talajelőkészítés során fontos szempont a nedvesség megőrzése a talajban, annak érdekében, hogy a talajba kerülő mag számára, a vetés mélységében legyen elegendő víz a csírázáshoz. A szeptember végén gyakran előforduló száraz időjárás problémát okozhat.

A talajmunkák végzésekor a gyomirtásra is figyelemmel kell lenni.

Vetés

Optimális vetésideje inkább a rozséhoz van közelebb. Vetőmagja rendszerint gyengébben csírázik mint a búzáé vagy a rozsé. Ez a tulajdonsága a származásából adódik, a nemesítők folyamatosan dolgoznak a javításán. Általában a nagyobb ezerszemtömegű fajták magja jobban csírázik. A vetőmag csírázóképessége legalább 85% legyen.

A vetés sortávolsága a búzáéval megegyező, 12 vagy 15,4 cm-es gabonasortáv. Az optimális vetésmélység 4-5 cm.

Az ajánlott kivetendő csíraszám csökkent az utóbbi években. Hagyományosan 4,8-5,2 millió db/ha csíraszámmal vetették. Az újabb kutatások eredményei azt mutatják, hogy az alacsonyabb csíraszámmal vetett, erőteljesen bokrosodott állomány kevésbé dől meg, így kedvezőbb a 3,6-4,2 millió db/ha-os csíraszám.

A fajták között nagy különbségek vannak az ezerszemtömeg tekintetében, ezt mindenképpen figyelembe kell venni a vetés előkészítése, a vetőgép beállítása során.

Utántermesztés során a fajták viszonylag gyorsan leromlanak, ezért nagy jelentősége van a jó minőségű, megbízható, fémzárolt vetőmag vetésének. A vetőmagnak meghagyott saját termés elvetése esetén jelentős terméscsökkenésre lehet számítani a fémzárolt vetőmaghoz képest.

7. táblázat A tritikálé vetési útmutatója

Megnevezés

Adatok

Megjegyzés

Vetésidő

szeptember 25-október 5.


Sortávolság (cm)

12 vagy 15,4


Vetésmélység (cm)

4-5


Csíraszám (millió db/ha)

3,6-4,2

régebben 4,8-5,2 millió db/ha volt

Ezerszemtömege (g)

36-55

a nagyobb szemű fajták rendszerint jobban csíráznak

Növényvédelme

A tritikálé károsítói megegyeznek az őszi búzánál felsoroltakkal. A gombabetegségek közül jelentős kárt a lisztharmat (Blumeria graminis) okozhat, azonban ellene ritkán kell védekezni. A levélfoltosságok közül a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) és a fahéjbarna foltosság (Drechslera tritici-repentis) léphet fel járványos mértékben, de jóval kisebb kárt okoz, mint a búzánál.

A gombabetegségek elleni védelem sok évben csak a vetőmag csávázásából áll, állománykezelésre ritkán kerül sor.

A kártevők közül a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopa), a poloskák (Eurygaster spp.) és a szipolyok okozhatnak kárt, elsősorban a szemek szívogatásával, rágásával. Ellenük vegyszeres védekezés ritkán válik szükségszerűvé.

A gyomok vonatkozásában a rozsnál leírtak vonatkoznak a tritikáléra is, mivel a rozstól örökölte az erőteljesebb habitust, így gyomelnyomó képessége nagyon jó, gyomirtásra - amennyiben a terület nem fertőzött nehezen irtható (pl. ragadós galaj) gyomokkal - elegendő egyszerű hormonhatású készítményeket alkalmazni költségtakarékossági okokból. Súlyosabb gyomfertőzés esetén a búzánál tárgyalt gyomirtószerek korlátozás nélkül alkalmazhatók.

Betakarítása

Betakarítása a búzához hasonlóan gabonakombájnnal történik, egymenetben. A búza és a rozs után érik. A késői betakarítás miatt az aszálykár kockázata nagyobb. A pelyvalevelek szorosan fogják a szemeket, ezért pergésre egyáltalán nem hajlamos, viszont erőteljesebb cséplést igényel, lassabban lehet haladni a kombájnnal. A nehezebb cséplés és tisztítás miatt a kombájn beállítása nagy gondosságot igényel.

A többi gabonaféléhez hasonlóan 14% alatti nedvességtartalomnál tárolható biztonsággal. Magas enzimaktivitása miatt a betárolt termény szellőzésére a rozshoz hasonlóan külön gondot kell fordítani.