Termesztési technológiája

Vetésváltás

A tavaszi árpán belül a sörárpa igényesebb az elővetemény tekintetében, aminek oka elsősorban nem a növény igényeiben, hanem a szigorú minőségi követelményekben keresendő. Nem lehet olyan vetésváltási rendszerben termeszteni, melynek célja a talaj tápanyagkészletének növelése.

Hagyományosan kiváló előveteménye a cukorrépa. Jó kultúrállapotban, tisztán marad utána a terület. Jó előveteményei még a silókukorica, a korai kukorica, a burgonya, a repce, a len, a mák. Repce elővetemény után vegyük figyelembe a sok szármaradványt. Leggyakrabban cukorrépa, silókukorica és burgonya után kerül.

Rossz elővetemény minden későn lekerülő növény, mivel az őszi talajmunkák nem végezhetők el jó minőségben utánuk. Minden intenzív nitrogéntrágyázásban részesülő növény kedvezőtlen elővetemény. Kalászos után ne vessük, ennek elsődleges oka a kórokozók és kártevők várható fokozott megjelenése miatti nagy kockázat.

Nem ajánlott pillangós szálastakarmányok, így lucerna vagy vörös here, illetve hüvelyes növények, pl. borsó, szója, bab után termeszteni. Ezek után a növények után a talajban visszamaradó nitrogén miatt a fehérjetartalom megnő, és megdőlésre hajlamosabb lesz az árpa. A sörárpát önmaga után termeszteni tilos.

Jó előveteményei:   cukorrépa, silókukorica, repce, korai kukorica, korai burgonya, len, mák, takarmányrépa

Közepes előveteményei: kukorica

Rossz előveteményei:      kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, tritikálé), pillangós takarmánynövények (lucerna, vörös here), hüvelyes növények (borsó, szója, bab), napraforgó, cirokfélék, minden későn lekerülő növény

Tápanyagellátás

A tavaszi árpa viszonylag sok tápanyagot igényel rövid életciklusa alatt. A tápanyagok legnagyobb részét 70-100 nap alatt felveszi. A trágyaadagok kiszámításához célszerű talajvizsgálatot végezni. A talaj tápanyagkészletének ismerete nélkül a söripari célú termesztés kockázata igen nagy, a legjobb eredményt a talaj tápanyagvizsgálatára alapozott tápanyag-visszapótlás adja.

Lényeges különbség van a takarmánynak, illetve a söripari célra termesztett tavaszi árpa trágyázása között. A felhasználás célja meghatározza a minőséggel kapcsolatos igényeket is. A takarmánynak szánt árpa esetében kedvező a magas fehérjetartalom, míg a sörárpával szemben támasztott fontos minőségi követelmények az alacsony fehérjetartalom és jó malátázhatóság. Ez alapvetően eltérő trágyázási megoldásokat indokol.

A sörárpa nitrogén ellátásánál elsődleges szempont a termés alacsony fehérjetartalmának elérése a növény optimális növekedéséhez, a nagy termés eléréséhez szükséges nitrogén mennyiség biztosítása mellett. A túlzott nitrogén adag következménye a túlzott bokrosodás és a gombabetegségek fokozott megjelenése mellett a termés csökkenése, a fehérjetartalom, rostálási %, a pelyva arányának növekedése, a keményítő- és extrakttartalom csökkenése.

A kijuttatandó műtrágya mennyiségét a tervezett termés, a termőhely és a korrekciós tényezők (pl. elővetemény szármaradványa, stb.) figyelembe vételével határozzuk meg. A tavaszi árpa átlagos nitrogén műtrágya igénye takarmány célra 60-90 kg hektáronként.Sörárpa esetében az átlagos igény 40-70 kg/ha (hatóanyag). A 80 kg/ha-os adag csak kedvezőtlen elővetemény és termőhely esetében lehet indokolt. Magas humusztartalmú talajokon (>3%) a sörárpa nitrogén adagja nem érheti el a 40 kg/ha-t sem. A tavaszi árpa a fejlődés kezdeti szakaszában igényes a nitrogén ellátásra, mert az alacsony hőmérsékletű talaj nitrogénszolgáltató képessége gyenge.

A sörárpa esetében nem lehet nitrogén fejtrágyázást alkalmazni, mert növelheti a fehérjetartalmat.

A tavaszi árpa foszforigénye közepes.

Az árpa a fejlődéséhez szükséges teljes foszformennyiséget a csírázás utáni 40-42 nap alatt veszi fel. A sörárpa átlagos foszfor műtrágya igénye 60-100 kg hektáronként (hatóanyag).

A sörárpa kálium igénye viszonylag nagy, káliumellátottsága jelentős hatással van a söripari minőségre. A kálium hiánya következtében romlik a szárazságtűrő képessége, nő a betegségekkel szembeni érzékenysége és rosszabb lesz a söripari minősége. A minőség romlásának oka elsősorban a szénhidrátok beépülésének akadályozottsága. Bőséges kálium ellátás esetén érhető el a kívánt finom és világos színű pelyva, a jó héj-bél arány, a keményítőben gazdag, lisztes szem, a jó malátázhatóság. A sörárpa átlagos kálium műtrágya igénye 110-130 kg hektáronként (hatóanyag).

A foszfor és kálium műtrágyákat hagyományosan az őszi alapműveléssel forgatjuk a talajba. A korszerű műtrágyák megjelenésével, melyek a foszfor és kálium hatóanyagot könnyen felvehető formában tartalmazzák, lehetőség nyílt a tavaszi starter trágyázásra foszfor és kálium esetében is. Ezek a műtrágyák azonban elég drágák.

Azokon a területeken, ahol a talaj Ca és Mg tartalma nem megfelelő, szükség van ezek pótlására is. A meszezés adagja 0,4-2 t/ha CaCO3. Használható cukorgyári mésziszap, mészkőőrlemény vagy lápi mész. A dolomit őrlemény kiszórása a Ca mellett Mg visszapótlást is jelent. A mésztrágyázásnak melioratív hatása is van, a talajok savanyodását kedvező irányban befolyásolja.

A sörárpa fajlagos tápanyagigénye (100 kg szemtermés + a hozzá tartozó melléktermék (szalma) előállításához az alábbi tápanyagokat veszi fel a talajból):

                     nitrogén (N)                     2,0 kg/100 kg

                     foszfor (P2O5)                  0,9 kg/100 kg

                     kálium (K2O)                   2,1 kg/100 kg

                     mész (CaO)                     0,8 kg/100 kg

                     magnézium (MgO)           0,2 kg/100 kg

A hektáronként kijuttatandó műtrágya mennyisége átlagosan (hatóanyag):

N               40-70 kg/ha     sör

N               60-90 kg/ha     takarmány

P2O5          60-100 kg/ha

K2O           110-130 kg/ha

Istállótrágyát közvetlenül sörárpa alá nem szabad adni, azt csak az elővetemény kaphat.

Talajelőkészítés

A tavaszi árpa aprómorzsás, ülepedett, jól elművelt, gyommentes, jó vízellátottságú magágyat igényel. A talajelőkészítést nagyon gondosan kell elvégezni, a sörárpa érzékenyen reagál a talaj fizikai állapotára. Korán lekerülő elővetemény után, pl. repce, nagyon fontos a tarlóhántás mielőbbi elvégzése. Eszköze lehet tárcsás borona+ gyűrűs henger, vagy szántóföldi kultivátor + gyűrűs henger.

A tarlóhántás célja a talaj kiszáradásának mérséklése, a tarlómaradványok aprítása és gyomirtás. Mélysége 10-12 cm. A kapcsoltan húzott gyűrűshengerrel történő lezárás nagy fontosságú a talaj nagy mélységű kiszáradásának megakadályozása szempontjából. Amennyiben a tarló gyomosodása szükségessé teszi, a tarló ápolását is el kell végezni, ehhez ugyanazok az eszközök használhatóak, mint a tarlóhántás esetében.

A jó minőségben végzett őszi szántás a tavaszi árpa sikeres termesztésének alapvető feltétele. Az őszi szántás optimális ideje és mélysége az előveteménytől és a talaj tulajdonságaitól függően változhat. Korán lekerült elővetemények után a szántás is korábban kezdhető, szeptemberben, aminek előnye, hogy több idő áll rendelkezésre a talaj beéredésére, a mikrobiológiai folyamatok beindulására. A szántás mélysége gabona és repce elővetemény után 22-24 cm, kukorica vagy napraforgó után 24-26 cm, burgonya vagy cukorrépa után 18-20 cm lehet.

Alapvető fontosságú, hogy az alapművelés utáni elmunkálást ősszel el kell végezni úgy, hogy tavasszal minél kevesebb művelettel lehessen magágyat készíteni. Kedvező esetben tavasszal a magágy nyitása kombinátorral vagy ásóboronával egy menetben elvégezhető. A jó magágy a vetés mélységéig lazított, alatta kissé tömörített állapotú.

Vetés

Vetésre csak nagy biológiai értékű, jó minőségű, egészséges vetőmagot használjunk. A talajban fertőző betegségek elkerülése érdekében célszerű csávázott vetőmagot vetni.

A tavaszi árpa csírázása 1-3 °C-on megindul, ezért a vetés ideje március, korai kitavaszodás esetén esetleg február vége lehet. A kitavaszodástól függően az optimális vetésidő március 12. és 25. közé tehető. A tenyészidő hossza alapvetően befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét, ezért lehetőség szerint a korai vetésre törekedjünk. A korai vetés hosszabb vegetatív szakaszt eredményez a tavaszi árpa fejlődése során, ami a nagy termés feltétele. Korábbi vetésnél nagyobb lesz a négyzetméterenkénti kalászszám és a kalászokban a szemek száma, a későbbi vetéshez képest. Megkésett vetés esetében (április) terméscsökkenésre és minőségromlásra lehet számítani, esetleg söripari célra alkalmatlan lesz a termés.

Sortávolsága a gabonáknál általánosan alkalmazott 12-15,4 cm. A művelőutas termesztése indokolt lehet nagyobb táblákon. A kivetendő csíraszám a legjobb sörárpa termő területeinken optimális feltételek között 3,8-4,2 millió hektáronként. A közepes vagy kedvezőtlen adottságú területeken, ahol jelentős bokrosodásra kevésbé lehet számítani 5-6 millió/ha is lehet. Késői vetés esetében is, amikor a bokrosodás elmaradására kell számítani, a magasabb csíraszám vetése indokolt. A vetés mélysége 3-5 cm. Laza és száraz talajon mélyebbre, kötöttebb területeken sekélyebbre vessük.

8. táblázat A tavaszi árpa vetési útmutatója

 

Megnevezés

Adatok

Megjegyzés

Vetésidő

Március 10-25.

 

Sortávolság (cm)

12 vagy 15,4

 

Vetésmélység (cm)

3-5

 

Csíraszám (millió db/ha)

3,8-5,5

a magasabb csíraszám megkésett vetésnél ajánlott

Ezerszemtömege (g)

35-44

 

Növényvédelme

A tavaszi árpa betegségei

A tavaszi árpa betegségei megegyeznek az őszi búzánál és őszi árpánál felsoroltakkal, ezek közül a rinhospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis), az árpa levélcsíkosság (Drechslera graminis), a hálózatos levélfoltosság (D. teres) és a fahéjbarna levélfoltosság (D. tritici-repentis) okoz nagyobb károkat.

A tavaszi árpa kártevői

A tavaszi árpa kártevői megegyezik az őszi búzánál felsoroltakkal, azonban kimagaslóan nagy kárt közülük a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopa) okoz, mely meghatározza a tavaszi árpa növényvédelmi technológiáját.

A tavaszi árpa gyomnövényei

A tavaszi árpa a gyomnövények kártételére fokozottan érzékeny. Az egyéves gyomok közül a T1 életformába tartozó gyomokat a tavaszi talajelőkészítéssel nagyrészt elpusztítjuk. A T2-es gyomok közül a pipacs, ebszikfű és a ragadós galaj, a T3-as gyomok közül a vadrepce okozhat problémát. Legnagyobb károkat a T4-es életformába tartozó gyomnövények közül a keserűfűfajok, a parlagfű, libatopfélék, és az árvakelésű napraforgó okozhat. Évelő gyomnövények közül az apró szulák és a mezei aszat jelenti a legnagyobb gondot.

Betakarítása

Az árpa érési szakaszai:

-         tejes érés (a nedvességtartalom 60% körüli, a szem zöld)

-         sárgaérés (a víztartalom 25-30%, a mag világossárga, a csíra teljesen fejlett, a levelek és szár elszáradnak)

-         teljes érés (a víztartalom 15-16%, a szemek kemények, az egész növény elszárad)

A tavaszi árpát teljes érettségben kell betakarítani. Betakarításkor a szem nedvességtartalma 16% alatt legyen. A korai betakarítás minőségi problémákat eredményez, elsősorban a magas fehérjetartalom és alacsonyabb keményítőtartalom miatt. A késői betakarításkor nagy lehet a szempergés miatti veszteség, és a szemek könnyen sérülnek a kombájnban. A sérült szemek malátázásra alkalmatlanok.

A betakarítást egymenetben, gabonakombájnnal végzik. Fontos a kombájn pontos beállítása a veszteségek csökkentése érdekében. Sörárpánál mindenképpen kerülni kell a szemek sérülését, a mély toklászolást, mert a csíraképesség romlását eredményezi.

Szárításra csak akkor van szükség, ha a szem nedvességtartalma 15% fölötti. A sörárpa szárítása legfeljebb 35 °C-on történhet, ennél magasabb hőmérsékleten a csíra károsodhat. Minél magasabb a szem nedvességtartalma, annál alacsonyabb hőmérsékleten szárítható biztonságosan.

A sörárpa minőségi követelményei:

-         alacsony fehérjetartalom (12% alatti, de legjobb a 9,5-11,5% közötti)

-         kerek, telt szemek

-         jó osztályozottság (75-80% I. és II. osztályú)

-         jó hektolitertömeg

-         tisztaság (legalább 96% fölött)

-         jó csírázóképesség

-         nagy csírázási erély, gyors és egyöntetű csírázás

-         magas keményítőtartalom

-         szalmasárga szín

-         vékony pelyva

-         szaga friss szalmaillat