Termesztési technológiája

Vetésváltás

A zab is meghálálja a jó előveteményt, ilyen növények után többet terem. Általában mégsem fordítanak kellő figyelmet a zab vetésváltására, mivel nem igényes az előveteményre, gyengébb körülmények között is megterem.

Jó előveteményei:   pillangós takarmánynövények (lucerna, vöröshere), hüvelyes növények (borsó, szója, bab, lóbab), repce, len, kender

Közepes előveteményei: kukorica, silókukorica, napraforgó

Rossz előveteményei:      kalászosok (őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa), gyökér- és gumós növények (cukorrépa, burgonya), cirok, dohány, zöldségfélék

Önmaga után 4 évig nem célszerű vetni, a zabfonálféreg és a betegségek felszaporodása miatt. A fonálféreg megjelenése miatt kerülnek a rossz elővetemények közé a burgonya, cukorrépa, dohány és a különféle zöldségfélék.

Tápanyagellátás

Gyökérzetének kiváló tápanyagfeltáró képessége van, ezért a tápanyagigényéhez képest viszonylag kevesebb tápanyagpótlás szükséges. A zab nitrogénigényes növény. Az istállótrágyát is meghálálja sovány talajon, jó gyomelnyomó képessége miatt a gyomosodás nem okoz problémát. Istállótrágyát azonban általában nem a zab alá adnak.

Hosszú tenyészideje miatt, a többi gabonaféléhez képest a tápanyagfelvétele időben elhúzódik, lombja az asszimilálóképességét hosszabb ideig megtartja. Gyökerei a foszfor és kálium nehezen felvehető formáit is képes hasznosítani, ezért ezekből a tápanyagokból a felvételhez képest viszonylag kevés műtrágyát igényel.

A zab fajlagos tápanyagigénye                            javasolt trágyaadagok (hatóanyag):

           100 kg fő- és melléktermék képzéséhez:

N            2,5 kg/100 kg                                    N               60-120 kg/ha

P2O5       1,5 kg/100 kg                                    P2O5          30-60 kg/ha

K2O        1,8 kg/100 kg                                    K2O           60-100 kg/ha

CaO        0,6 kg/100 kg                    

A foszfor és kálium műtrágyákat ősszel juttatjuk ki, és az őszi talajmunkákkal bedolgozzuk a talajba. A szükséges nitrogénadagot tavasszal adjuk ki, de célszerű megosztani, 60-70 %-át a magágykészítés előtt, 30-40%-át szárbainduláskor kijuttatva. A szárbainduláskor kapott nitrogén hatására nagyobb lesz a zab fehérjetartalma.

Talajelőkészítés

A zab talajelőkészítése hasonlóan történhet mint a tavaszi kalászosoké, például tavaszi árpáé, de annál kevésbé igényes. Korai vetése miatt tavaszra lehetőleg csak a magágynyitás maradjon. A tavaszi szántást is elviseli, de száraz évjáratban a talaj fokozott kiszáradása miatt, amit a tavaszi szántás okoz, nagyon szenved az aszálytól.

Vetése

Csírázása 1-2 °C-on megindul, de a gyors és egyöntetű keléshez 5-6 °C-ra van szüksége. Csírázásához kétszer annyi vizet vesz fel a zabszem, mint a többi gabona.

Optimális vetésideje a kitavaszodás ütemétől függ, általában március 1-20. között van, de korai melegedés esetén már február végén el lehet kezdeni a vetést. A későn vetett zabot hazánkban a nyári nagy meleg igen megviseli, jelentősen csökken a termése.

9. táblázat A tavaszi zab vetési útmutatója

 

Megnezvezés

Adatok

Megjegyzés

Vetésidő

február 25-március 20.

 

Sortávolság (cm)

12 vagy 15,4

 

Vetésmélység (cm)

3-5

 

Csíraszám (millió db/ha)

4,5-5,0

legalább 90 % csíraképességű legyen a vetőmag

Ezerszemtömege (g)

27-32

 

Az alkalmazott sortávolság a hagyományos gabonasortáv, 12 vagy 15,4 cm. A vetés mélysége 3-5 cm. Ügyelni kell arra, hogy a vetés mélysége egyenletes legyen, a 3 cm-nél sekélyebbre került magból fejlődő növények bokrosodása gyenge. Kötött talajokon a vetésmélység ne legyen nagyobb 4 cm-nél (9. táblázat).

A kivetendő csíraszám 4,5-5,0 millió hektáronként. A zab termése a virágzási és érési tulajdonságaiból adódóan nem egyöntetű. Vetőmagnak a buga külső részén fejlődő nagyobb, teltebb szemek alkalmasak, ezeknek jó a csírázási erélyük. Vetésére a kalászosok vetéséhez általánosan használt gabonavetőgép alkalmazható.

Növényvédelme

A zab betegségei

Zab koronásrozsda (Puccinia coronifera)

Hazánkban szinte minden évben megjelenik, de számottevő kárt csak ritkán okoz.

A betegség tünetei: A virágzás után narancsvörös, kerek rozsdatelepek jelennek meg a zab levélhüvelyén, levelén, ritkán a szárán is. A rozsdatelepek az érés időszakában feketévé változnak.

Védekezési lehetőségek: A fajták közül előnyben kell részesíteni a kórokozóval szemben kevésbé fogékonyakat. Az agrotechnikai szabályok betartásával a kórokozó kártétele csökkenthető. A tünetek megjelenésének időszakában felszívódó gombaölő szerekkel állománykezelés válhat szükségessé.

Zabporüszög (Ustilago avenae)

A zab egyik leggyakoribb betegsége, szinte minden évben megjelenik.

A betegség tünetei: a buga megjelenésekor a zászlós levél megbarnul. A fertőzött bugák felállóak, a szemek helyén fekete spóratömeg fejlődik ki. A virágrészeket teljesen szétroncsolja a betegség.

Védekezési lehetőségek: Ugyanaz, mint a búza porüszögnél.

Zab fedettüszög (Ustilago hordei f. sp. avenae)

Az általa okozott termésveszteség minimális, de előfordulási szinten hazánkban is megtalálható.

A betegség tünetei: A bugában a virágrészeket teljesen szétroncsolja, a szemek helyén fekete üszögspóratömeg képződik. A pelyvalevél ép marad, összefogja az üszögspóra tömeget, innen kapta a fedettüszög nevet.

Védekezési lehetőségek: Korai vetéssel a fertőzést csökkenteni tudjuk, mert kora tavasszal talajaink nedvességkészlete általában nagy. Mivel csírafertőző üszöggomba, ezért elengedhetetlen fontosságú a zab kontakt vagy felszívódó gombaölőszerrel végzett csávázása.

A zabon kárt okozhat még a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) illetve a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) is, melyek tárgyalása az őszi búza fejezetben megtörtént.

A zab kártevői

Az őszi búzánál említett kártevők a zabon is károsíthatnak, a fajok közül kártételével kiemelkedik a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopa), mely a levéllemez hámozgatásával a vetést foltokban kifehéríti. Érés időszakában a vadak közül a vaddisznó okozhat jelentősebb kárt a buga elfogyasztásával.

A zab gyomnövényei

A tavaszi vetésű zabnál elsősorban T2-T4 életformába tartozó egyéves (mezei szarkaláb, pipitér fajok, ebszikfű, disznóparéj-félék, keserűfű fajok, parlagfű) illetve az évelő gyomok közül a mezei aszat és apró szulák fajok jelenthetnek potenciális problémát.

Betakarítása

A virágzás elhúzódása miatt érése nem egyenletes. A buga tetején és külső részén található szemek hamarabb érnek mint a belső szemek. A betakarítás időpontjának megválasztása ezért nagy körültekintést igényel. A buga külső részén elhelyezkedő szemek éréséhez igazítsuk a betakarítást. Amikor a legfejlettebb szemek viaszérés végén, teljes érés elején vannak, nedvességtartalmuk 15%-hoz közelít, lehet kezdeni az aratást. Nem várhatjuk meg, hogy minden szem beérjen, mert akkor a külső, legfejlettebb legértékesebb szemek már kiperegnek.

A zab, hosszú tenyészideje miatt a kalászosok után aratható. Általában július második felében lehet kezdeni a betakarítást. A gabonakombájn pontos beállítása különösen fontos, mert a zab hosszú, vékony szeme könnyen sérül, és a sérült termés könnyen avasodik. Különösen érzékenyek a csupasz zabok.

Betakarítás után gondos kezelést, forgatást, szellőztetést igényel, mert a szem élettevékenysége még élénk. Biztonságosan csak 14%-os nedvességtartalomnál tárolható.