Termesztési technológiája

A vetőmagkukorica termesztésének ökológiai feltételei és agrotechnikája az árukukoricáéhoz hasonlóak. Különbséget az okoz, hogy a szülőpartnerek kis vitalitással rendelkező beltenyésztett vonalak, ezért minden szempontból gyengébbek és igényesebbek, illetve a vetőmag előállításhoz, különösen az irányított hibridkeresztezés során speciális feladatok, munkák is szükségesek.

Vetésváltás

A kukorica nem igényes az előveteményre, de a korán lekerülő, jó elővetemények után nagyobb termést ad. Ez a vetőmagtermesztésre fokozottan érvényes, mivel a szülővonalak vitalitása kicsi. A vetőmag előállításnál kukorica elővetemény nem lehet.

Jó előveteményei azok a kultúrák, melyek korán lekerülnek a területről, nem hagynak sok szármaradványt maguk után, nem szárítják ki a talajt. Ezek után időben el lehet kezdeni a talajmunkát, jó minőségben lehet a talajt előkészíteni a kukorica számára.

Jó elővetemények: az őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, borsó, repce, burgonya, zöldbab, lóbab, len, mák, kender, lucerna, vöröshere.

Közepes előveteményei általában a későn lekerülő, sokszor nagy mennyiségű, nehezen lebomló szármaradványt hagyó növények, például a napraforgó (A napraforgó száraz évben rossz elővetemény!).

Rossz előveteményei a cukorcirok, szemescirok, szudánifű, kukorica, lucerna és a cukorrépa.

Tápanyagellátás

A kukorica tápanyagigényes növény. A vetőmagkukorica esetében ez a megállapítás fokozottan érvényes, kisebb tömegű, gyengébben fejlett gyökérzete miatt rosszabb a tápanyagfelvevő és -hasznosító képessége. Egyenletes tápanyagellátást, könnyen felvehető tápanyagokat igényel.

Annak érdekében, hogy a vetőmagkukorica ne szenvedjen hiányt tápanyagokból, a kijuttatott műtrágya mennyisége érje el az 5 t/ha-os árukukorica terméshez szükséges mennyiséget, bár termése lényegesen elmarad attól. Az istállótrágya legfeljebb két évre vehető figyelembe a tápanyag mennyiségének kiszámításánál.

Fajlagos tápanyagigénye (a talajból felvett tápanyagok mennyisége) 100 kg terméshez és a hozzá tartozó melléktermékhez:

N:        2,5 kg/100 kg

P2O5:    1,3 kg/100 kg

K2O:    2,2 kg/100 kg

A vetőmagkukorica termése:

            kétvonalas (SC) hibrid előállításánál:                                 1,5-2,5 t/ha

            három- és négyvonalas (TC, DC) hibrid előállításnál:        2,5-3,5 t/ha

A kijuttatandó műtrágya mennyisége átlagosan:

N         60-110 kg/ha hatóanyag

P2O5     50-60 kg/ha hatóanyag

K2O     90-100 kg/ha hatóanyag

Starter trágya alkalmazása tilos.

A hektáronként kijuttatandó tápanyag mennyiségét számos tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak:

-        a talaj tápanyagellátottága, tápanyagszolgáltató-képessége

-        a vonalak-törzsek kisebb vitalitása

-        elővetemény (korrekciós tényezők)

-        istállótrágyázás mennyisége és ideje

-        öntözés

Talajelőkészítés

A talajelőkészítés az árukukoricáéhoz hasonlóan történhet, de a szülők igényessége itt is jelentkezik. A vetőmag előállításhoz használt vonalak vetőmagja gyengébben kell, kisebb vitalitású ezért kiváló minőségű magágyat igényel. A vetőmagkukorica termő táblán olyan minőségű vetőágyat kell készítenünk, mintha cukorrépa kerülne bele. A magágy gyommentes, kellően morzsalékos, beérett és kellően tömörített legyen.

Vetés

Az árukukorica és vetőmagkukorica vetése közötti alapvető különbség, hogy utóbbinál anya- és apasorok váltják egymást. A vetés a termesztés egyik legkritikusabb művelete.

Az anya- és apasorok arányát úgy kell megválasztani, hogy egyrészt az apasorok virágportermelése az anyasorok jó termékenyülését lehetővé tegye, másrészt, mivel csak az anyasorok teremnek magot, ezek aránya minél nagyobb legyen.

Az anya- és apasorok aránya SC és TC hibridek előállítása esetén ne legyen nagyobb 2:1-nél. DC hibridek előállításakor az arány lehet 3:1 is. Gyakorlati megvalósításban ez 4:2, 6:3, 8:4, esetleg 8:3 anyasor:apasor arányt jelent az SC, MSC, TC, MTC hibridek vetőmagjának előállításakor, és 12:4, 16:4, esetleg 12:3 arányt DC hibridek esetében.

A jobb termékenyülés, és a területegységre jutó nagyobb termés érdekében nullapás vetésmódot is alkalmaznak. Ebben az esetben az anyasorokat szélesebbre vetik, 80 cm-es sortávolságra, és közéjük vetik az apasorokat. A termékenyülés után az apasorokat kivágják. Ennél a vetésmódnál az apasorok miatti területkiesés sokkal kisebb, a termés nagyobb.

A vetés elkezdéséhez az optimális talajhőmérséklet 12-14 ºC, de egyes nemesítő cégek inkább 14-15 ºC-ot ajánlanak. Általában április 25 - május 10. között vethető.

A vetés mélysége 4-6 cm. A mélyebb vetés káros hatással lehet a csírázásra és a növény fejlődésére. A vonalak vetőmagja kis vitalitású, ezért nem képes kicsírázni nagyobb mélységből. Nagyon fontos a vetésmélység egyenletessége, csak kiváló műszaki állapotú és jól beállított vetőgéppel vessünk.

A tőszám nagymértékben a szülőpartnerektől függ. A magas tőszám akadályozza a címerezést ezért célszerű elkerülni. Általában az árukukoricához képest az anyasoroknál 3-8 ezerrel kevesebb, az apasoroknál a jobb pollenszórás érdekében több is lehet.

A sortávolság 70 vagy 76,2 cm, kivéve a nullapás vetést, ott az anyasorok távolsága ahova az apasorok kerülnek 80 cm.

Vetési módok:

                        - Frakcionált vetés

                        - Osztott idejű vetés

A szülőpartnerek tenyészideje, így virágzási ideje különböző lehet, ezért az együtt virágzás elérése érdekében szükség van frakcionált vagy osztott idejű vetésre.

Frakcionált vetésnél az anyasorokkal együtt csak az apasorok egy részét vetik el, például 6:3 arány esetében 6 anyasort és 1 apasort vetnek egy időben. 4-5 nappal később vetik el a második apasort, majd újabb 4-5 nap múlva a harmadikat. Ezzel a vetéstechnikával lényegesen javítható az együttvirágzás valószínűsége, a hosszabb együttvirágzás következtében jobb lesz a termékenyülés és nagyobb a termés.

Osztott idejű vetés esetében a szülőpartnerek tenyészideje annyira eltér egymástól, hogy a virágzás szinkronizációja csak úgy valósítható meg, ha nem egyszerre vetjük el őket. A nemesítő cég ajánlást ad az anyasorok és apasorok vetése közötti különbségre vonatkozóan. Az osztott idejű vetést lehet frakcionálással is kombinálni, tehát az apát többszörre elvetni. Az időjárás jelentősen befolyásolja a kukorica fejlődését, ezért az osztott idejű vetés mindig kockázattal jár.

Vetőmagtermesztésnél a forgót nem szabad bevetni!

A vetőmagkukorica szántóföldi ápolási munkái

A kukorica vetőmagtermesztésénél a vetés, illetve kelés után szántóföldi ápolási munkák is vannak. Ezek célja a vetőmag fajtatisztaságának biztosítása, és az irányított keresztezés megvalósítása. A termesztés sikerét alapvetően meghatározzák, ezért nagy odafigyelést igényelnek. Nehezen gépesíthetők, ezért elvégzésükhöz sok kézimunkára van szükség.

Az előszelekciót a fajtatisztaság céljából 4-5 leveles állapotban végzik. A külsőre elütő egyedeket kivágják az állományból, színre, magasságra, levélállásra szelektálva. Ebben a fejlődési állapotban az eltérő színű, eltérő fejlettségű egyedek könnyen felismerhetők és eltávolíthatók. Az apa- és anyasorokban is el kell végezni.

Az idegenelést többször végzik, általában kétszer, szárbainduláskor és a címerek megjelenése előtt. Az elütő egyedeket gyökerestől eltávolítják az anyasorokból és apasorokból. Az idegenelés minősége az apasorokban sokkal fontosabb, mivel egy idegen apa számtalan anyát termékenyíthet. Azért kell gyökerestől eltávolítani az idegen növényeket, mert a kukorica töve képes újrahajtani és címert hozni.

Fattyazáskor a fattyúhajtásokat távolítják el az anyasorokból. A fattyúhajtások is hoznak címert, de általában később, mint a főhajtás, ezért címerezéskor észrevétlen maradhat. A virágzó anyai fattyúhajtás címerezési hibának számít. A fattyazást általában a címerezés előtt egy héttel végzik.

A címerezés biztosítja, hogy a keresztezés irányított legyen, az apasorok pollenje termékenyítse meg az anyanövényeket. A címerezés a vetőmagkukorica termesztésének legkritikusabb munkaművelete. Az öntermékenyülés elkerülése érdekében az anyasorok címereit maradéktalanul el kell távolítani. Bár a vonalak pollentermelő képessége elmarad az árukukoricáétól, egy-egy címerből 16-25 millió virágpor is hullhat. Könnyű belátni, hogy egy-két elhagyott címer is milyen nagy problémát okoz a vetőmag fajtatisztaságában. A címerezést ezért nagyon gondosan kell elvégezni.

A címerek nem egyszerre bújnak elő, tehát többször kell végigmenni a táblán az anyasorok pollenhullásának elkerülése érdekében. Általában három szakaszban címereznek, így van elő-, fő- és utócímerezés. Címerezéskor a címer még a felső 1-2 levélben van, ezzel együtt tépik ki. A munkát úgy kell végrehajtani, hogy a címerezés ne okozzon 1-2 levélnél nagyobb veszteséget. Több levél kitépése esetén a csökkent asszimilációs felület következtében a termés is csökken. Négy levéllel történő címerezés számottevő terméscsökkenést okoz.

A főcímerezéskor távolítják el a címerek 80%-át. Túl korán végzett címerezéskor sok lesz a beszakadt virágzat. A csonkon maradt 1-2 oldalág is hullat virágport, ezért ez is címerezési hiba, kizárhatják miatta a táblát. A maradványok eltávolítása nehéz, és nehezen is vehető észre.

Az utócímerezést több menetben, 2-3 naponként kell elvégezni. Ilyenkor a későn kibújó, és az esetleg beszakadt címereket távolítják el. Ha a főcímerezést jó időpontban és gondosan végeztük, az utócímerezés kevés munkát jelent.

A vetőmagkukorica szántóföldi ápolási munkái:

Előszelekció           - 4-5 leveles állapot

Idegenelés              - szárbainduláskor

                              - címerezés előtt

Fattyazás                - címerezés előtt

Címerezés              - előcímerezés

                              - általános, vagy főcímerezés

                              - utócímerezés

A vetőmag előállítás folyamatát a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szakemberei ellenőrzik.

A vetőmagtermő tábla szántóföldi szemléjére ötször kerül sor, ezen belül a virágzás, termékenyülés időszakában három hivatalos címerezési ellenőrzést kell végezni:

-        a virágzás megindulása előtt egy-két héttel (az idegenelés ellenőrzése)

-        a virágzás kezdetén, amikor az anyai növényállományban 5 % bibe megjelenik (1. címerezési ellenőrzés)

-        a termékenyülés ideje alatt (2. címerezési ellenőrzés)

-        a termékenyülés ideje alatt (3. címerezési ellenőrzés)

-        az érés idején, az apasorok eltávolítása után (végső ellenőrzés)

A vetőmagkukorica betakarítása

Az apasorokat a virágzás után el kell távolítani, hiszen ezek is hoznak termést, ami a vetőmag közé keveredve rontja annak biológiai értékét, fajtatisztaságát. A vetésmódtól függően az apasorokat be lehet takarítani járvaszecskázó géppel és silózásra felhasználni, vagy kézzel kivágva a táblán hagyni. A nullapás vetésnél csak ez utóbbi megoldás lehetséges. Az apasorok eltávolítása azért is előnyös, mert az állomány mikroklímája megváltozik, szellősebb lesz, jobban járja a levegő, felgyorsul az érés, és a gombabetegségek kevésbé fertőznek.

Az anyasorokat a szemek biológiai érettségének elérése után, tehát a fekete réteg kialakulását követően lehet betakarítani, 35-37% nedvességtartalomnál. A magas nedvességtartalmú szemek rugalmasak, betakarításkor kevésbé sérülnek. A szemek életképessége, vitalitása ekkor a legnagyobb.

A betakarítás eszköze különleges csőtörő gép, mely fosztatlanul töri le a csöveket, így a sérülés veszélye minimális. A betakarítás, rakodás, szállítás, feldolgozás során a legfontosabb szempont az értékes vetőmag sérülésének elkerülése.

A kétvonalas hibrideket, a sérülések elkerülése érdekében hagyományosan kézzel takarítják be. Kézi betakarításnál elhanyagolhatók a mechanikai sérülés által okozott veszteségek, viszont lassú és drága.

A kukorica vetőmag betakarításakor komoly problémát okozhat egy korai fagy. A szem csírázóképessége fagy hatására jelentősen csökken. Minél nagyobb a szem nedvességtartalma, általában annál nagyobb az okozott kár mértéke.

A hibridkukorica vetőmag üzemi feldolgozása

Betakarítás után a termés a vetőmagüzembe kerül, itt történik a feldolgozása. A világ egyik legmodernebb és legnagyobb vetőmagüzeme Szarvason épült, 1996-ban, ma több mint 10 000 hektáron termeltet vetőmagkukoricát. Az üzem 32 000 tonna vetőmagot képes évente feldolgozni és fémzárolni.

A vetőmagüzemben minden munkafolyamat szigorúan szabályozott és ellenőrzött, a beszállítástól egészen a csomagolt, kész vetőmag raktárból történő kiszállításáig. Ma már minden hazai vetőmagüzem valamilyen minőségbiztosítási rendszer (pl. ISO 9000) szerint dolgozik. Így lehet biztosítani, hogy kiváló minőségű, nagy biológiai értékű, megbízható vetőmag kerüljön a kereskedőkhöz, majd a növénytermesztéssel foglalkozó gazdákhoz.

A szigorú minőségi előírásoknak mindenben megfelelő vetőmag előállítása érdekében az egész rendszer nagymértékben automatizált. A feldolgozási folyamat számos pontján történik minőségvizsgálat céljából mintavétel. A szarvasi üzemben a csíráztatási és egyéb minőségvizsgálatokon kívül enzim- és proteinvizsgálatot is végeznek, hogy ellenőrizzék a genetikai tisztaságot.

Fogadás

A vetőmagüzemben több hibrid vetőmagját is feldolgozhatják egyidőben, ezért nagyon fontos ezek szigorú elkülönítése, a keveredés lehetőségét minimálisra kell csökkenteni.

A beszállított termést először mérlegelik, majd a fogadógaratba kerül a kukorica. A garatkezelő minden egyes hibrid fogadása előtt ellenőrzi a fogadógarat és a hozzá tartozó szállítószalagok csőtisztaságát, valamint a soron következő hibrid nevével ellátott táblát helyez el a garat kijelölt helyein. A rakományokból mintát vesznek, és kézi válogatással elkülönítik az idegen anyagokat (szár, csuhélevél, kő, föld, stb.), a fajtaidegen csöveket, a sérült, károsodott csöveket, majd tömeg %-ban megadják a vetőmagnak alkalmas nyers csöves kukorica arányát.

Fosztás, válogatás

A fosztás az a munkaművelet, mely során a nyers csöves kukorica csuhéleveleit a fosztó gépek hengerei eltávolítják a csőről. A gépeket úgy kell beállítani, hogy a csuhéleveleket maradéktalanul távolítsa el a csövekről, de a szemeket ne sértse meg. A fosztógép kezelője minden egyes hibrid fosztása előtt ellenőrzi a behordó szállítószalagok és a fosztó csőtisztaságát, a felhordószalagok és válogatóasztalok szemtisztaságát.

A válogatás során a válogatóasztalra kerülő csövek közül a válogatók eltávolítják a fajtaidegen, mechanikailag sérült, hiányosan termékenyült, penészes, kórokozók vagy kártevők által károsított csöveket. A válogatás egyben csőszelekció is. A szántóföldi szakasz során elkövetett hibák, például nem megfelelő idegenelés, címerezés miatt bekövetkezett nem kívánatos termékenyülésből származó fajtaidegen, elütő csöveket eltávolítják.

Fajtaidegen csövek, melyek morfológiai bélyegei, például alakja, színe, mérete, szemtípusa, eltérnek az adott hibrid tulajdonságaitól. A válogatóasztal mellett célszerű elhelyezni a válogatásra kerülő hibrid mintacsöveit.

Szárítás

A fosztás után, a válogatott csöves kukoricát meleg levegővel a hosszú távú tárolásra alkalmas nedvességtartalomig szárítják. Betárolás előtt a szárítókamrák és a kiszolgáló szalagok szemtisztaságát ellenőrzik. A szárítás megkezdése előtt mintát vesznek a kukoricából, és meghatározzák a szemek nedvességtartalmát. A szem csíraképessége károsodik, ha szem belső hőmérséklete a kritikus hőfokot meghaladja. A kritikus hőmérséklet hibridenként változik, és befolyásolja a szemek nedvességtartalma is. A szemek belső hőmérsékletét a szárítóban nem lehet mérni, ezért a gyakorlatban a szárítólevegő hőmérsékletét adják meg.

A szárítólevegő megengedett legmagasabb hőmérséklete függ a szemek nedvességtartalmától. A magasabb nedvességtartalmú szemek alacsonyabb hőmérsékletet viselnek el károsodás nélkül. A szárítóberendezésben rendkívül pontosan kell szabályozni és mérni a hőmérsékletet.

A szárítókamrában a meleg levegő alulról áramlik át a kukoricán. A kíméletes szárítás során a szem nedvességtartalma lassan távozik el, a szárítás több napig tarthat, fokozatosan csökken a szem nedvességtartalma a biztonságos tárolást lehetővé tevő 12,5 %-ig. Szárítás alatt a kukoricaszem mérete 2-4%-kal csökken. A szárítás végén a szemek nedvességtartalmát mintavétellel ellenőrzik.

Morzsolás

A kukoricacsöveket morzsolás előtt le kell hűteni, ideális lenne a 20 °C-os hőmérséklet. Meleg kukorica morzsolásakor a mechanikai sérülések arányát megnövelik a szemben, a hőmérséklet-különbség hatására fellépő feszültségek.

A morzsoló lemorzsolja a szemeket és elválasztja a csutkadaraboktól és egyéb szennyeződésektől. Fontos, hogy a szemeket kíméletesen, minőségmegőrző módon távolítsuk el a csutkáról. A morzsolás megkezdése előtt a morzsoló útvonal szemtisztaságát és szennyezőanyag mentességét ellenőrzik. Egy szárítókamra morzsolása során a betároló szalagról szemmintákat kell venni a nedvesség ellenőrzése céljából. A lemorzsolt szemek átmeneti tárolóba kerülnek a további feldolgozásig.

A betárolt szárított és morzsolt hibridkukorica vetőmag minőségének megóvása céljából a tárolósilót rendszeresen ellenőrzik. Mérik a tárolóban lévő kukorica hőmérsékletét, amennyiben meghaladja a 18 °C-ot, szellőztetik, illetve hűtik. A 12,5% nedvességtartalmú, 18 °C alatti hőmérsékletű kukorica élettevékenysége annyira lecsökken, hogy a vetőmag csíraképessége és vitalitása hosszú idejű tárolás alatt sem romlik számottevően.

Kondicionálás

A kondicionálás az előtisztítással kezdődik. A vetőmagból eltávolítják a szennyeződéseket, törött szemeket, csutkamaradványokat, a pelyvát. A szeparátorgépek légárammal, fajsúly alapján választják szét a sérült, törött kukoricaszemeket az egészséges szemektől.

Az előtisztítás után vett mintákból ellenőrzik a vetőmag fizikai tisztaságát, a nedvességtartalmát, az ezerszemtömegét. A fizikai tisztaság minimum értéke 99%. Az előtisztítás után az osztályozás következik. A vetőmag rostagépekre kerül, melyeken különböző frakciókra választják szét vastagsági és szélességi méretek alapján. A vetőmag osztályozására azért van szükség, mert a szemenkénti vetőgépek sokkal pontosabban vetik az osztályozott és kalibrált vetőmagot.

Az osztályozott vetőmag: a szem szélessége és vastagsága alapján, együttesen frakciókra osztott vetőmag. Az osztályok között a vastagsági vagy szélességi méretekben maximálisan 2 mm eltérés engedélyezett.

Kalibrált vetőmag: a szélességi és vastagsági osztályozáson kívül két hosszúsági mérettel is meghatározott vetőmag. Két hosszúsági méret között 2,5 mm-nél nagyobb eltérés nem lehet.

A szélesség szerinti osztályozáshoz kerek lyukú rostát használnak, a vastagság szerinti szeparálásra a résrosták alkalmasak. Hosszúság szerint a triőrök választják szét a szemeket. A hosszúság szerinti osztályozás kevésbé pontos, ritkábban is alkalmazzák.

Elméletileg a szélesség, vastagság, hosszúság alapján 12 frakcióra lehet osztani a vetőmagot. A gyakorlatban azonban erre nincs szükség, általában 4 frakciónál többet nem különítenek el egy tételből.

Csávázás

A csávázás során a vetőmag felületét vegyszerrel vonják be, az alkalmazott vegyszer legtöbbször gombaölőszer. A csávázásra használt vegyszer a gombaölő hatóanyagon kívül ragasztóanyagot és színezőanyagot is tartalmaz. Fontos szempont, hogy a csávázószer egyenletesen vonja be a szem felületét. Annak érdekében, hogy a csávázott vetőmag első ránézésre azonnal felismerhető legyen, a csávázószerek élénkpiros, narancssárga, lila vagy kék színűek. A csávázás folyamata során folyamatosan ellenőrzik munka minőségét, a vetőmag vegyszerrel való fedettségét, színét.

A csávázott vetőmag csomagolásán fel kell tüntetni a csávázószer hatóanyagát. A csávázott vetőmag csak vetésre használható, takarmányozásra, vagy egyéb célú felhasználásra alkalmatlan.

Csomagolás

A csomagolás során a vetőmag szállításra és értékesítésre alkalmas formába kerül. A csomagolási egység lehet különböző méretű papírzsák, fémkonténer, vászonkonténer (jumbó zsák). A vetőmagüzemekben ma már automata mérleggel ellátott csomagológépek dolgoznak. A kondicionálási eljárás végén a vetőmagot általában különböző méretű zsákokba csomagolják. A leggyakoribb kiszerelés a 25 000 vagy 80 000 szemet tartalmazó papírzsák.

Az automata mérleggel ellátott zsákoló berendezés a csávázás során vett minta ezerszemtömegét figyelembe véve, tömegméréssel adagolja a körülbelül 80 000 szemet tartalmazó magmennyiséget. A csomagolás során vett mintákból a laboratórium ellenőrzi a vetőmag fizikai tisztaságát, mérethűségét. Szúrópróba-szerűen a zsákokba töltött vetőmag darabszámát is ellenőrzik.

A vászonkonténerek (jumbó zsák) nagy mennyiség csomagolására alkalmasak, 1000-1200 kg vetőmag fér beléjük. Csak gépi mozgatás lehetséges, általában további feldolgozásra kerülő tételek raktározására, szállítására szolgálnak.

A kicsomagolt tételeket értékesítés előtt fémzárral kell ellátni. A fémzárolás biztosítja, hogy a csomagolás bontatlansága esetén, a benne lévő vetőmag a címkén szereplő paraméterekkel rendelkezik. A csomagolást úgy kell lezárni, hogy ne lehessen kibontani a fémzár vagy a csomagolás megsértése nélkül.

A csomagolást el kell látni egyedi azonosítást is lehetővé tevő címkével. A fémzárolási címkén szerepelnie kell az alábbiaknak:

-        a növényfaj neve (pl. kukorica, Zea mays)

-        a fajta, hibrid neve (pl. Occitan)

-        a csávázásra használt hatóanyag (pl. TMTD)

-        a minőségmegőrzési idő lejárata (a fémzárolás idejétől számított egy év)

-        osztályozott vagy kalibrált vetőmag esetén a frakció jelölése és méretadatai

-        szaporítási fok

-        egyedi fémzárolási azonosítószám

Az azonosítószám alapján a nyilvántartásokból visszakereshető, hogy a vetőmagot melyik szántóföldi táblában termelték, melyik vetőmagüzemben dolgozták fel és csomagolták, ki végezte a fémzárolását. A vetőmagüzemben vezetett adatokból a feldolgozás minden fázisa ellenőrizhető a munkát végző műszak és a felelős személyek szintjéig.

9. ábra A kukorica vetőmag üzemi feldolgozása