Termesztési technológiája

Vetésváltás

A kukoricának általában jó elővetemények a silókukoricának is megfelelnek. Másodvetésben csak nagyon korán lekerülő elővetemény után kerülhet, egyébként a termesztés kockázata jelentősen nő. Legjobbak az őszi takarmánykeverékek, a zöldborsó, kevésbé jók az őszi árpa, őszi búza, tavaszi árpa. Hosszabb tenyészidejű növények utáni másodvetése nem jöhet számításba.

Jó előveteményei:   lucerna, korai burgonya, kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, tritikálé), repce, len, kender

Közepes előveteményei: napraforgó, cukorrépa, kukorica

Rossz előveteményei:      cirokfélék, kukorica monokultúra

Tápanyagellátás

A szükséges tápanyagok kiszámításánál a szemeskukoricához hasonlóan kell eljárni. Amennyiben a silókukorica önmaga után kerül, figyelembe kell venni, hogy több tápanyagot igényel, mint szemeskukorica után vetve. A silókukorica betakarításakor lényegesen több tápanyagot távolítunk el a területről, mint a szemeskukorica esetében, ahol a szárat felaprítva beszántjuk. Káliumból 4-szer, kalciumból 27-szer, magnéziumból 3-szor annyit viszünk el a terméssel, mint a kukoricaszem betakarításakor. A szervestrágyázást meghálálja.

Fajlagos tápanyagigénye átlagosan (100 kg zöldtömeg előállításához a talajból felvett mennyiség):

N         0,35 kg/100 kg

P2O5    0,15 kg/100 kg

K2O     0,40 kg/100 kg

CaO     0,20 kg/100 kg

MgO    0,07 kg/100 kg

A hektáronként kijuttatandó műtrágya mennyisége átlagosan:

N               120-170 kg/ha

P2O5          60-90 kg/ha

K2O           100-130 kg/ha

A szilárd formájú foszfor és kálium műtrágyák kijuttatása hagyományosan ősszel, az alapművelés előtt történik. A nitrogén műtrágyát célszerű megosztva kiadni. A tervezett mennyiség 20-30 %-át ősszel, a foszfor és kálium trágyákkal együtt, 50-70 %-át kora tavasszal, 0-30 %-át szárbainduláskor adjuk ki.

Talajelőkészítés

A silókukorica talajelőkészítése mindenben megegyezik a szemeskukoricáéval. A talajmunkák során fontos szempont legyen a talajnedvesség megőrzése és a gyomirtás. Egyenletes kelés csak jó minőségű magágyba történő vetéskor várható.

Vetése

A szemeskukoricához hasonlóan 10-12 °C-os talajhőmérsékletnél lehet kezdeni a vetését. Ez általában április második felében következik be. Vetése elhúzható május első feléig, de öntözetlen körülmények között a május 5-15. közötti vetés nagy kockázattal jár. A kukorica vízellátás szempontjából kritikus időszaka nagy valószínűséggel esik aszályos periódusra a késői vetéseknél.

A sortávolság 70 vagy 76,2 cm, a vetőgép típusától függően. A vetés mélysége a talajtípustól, a vetőmag méretétől és a vetésidőtől függően 5-8 cm lehet. A 7-8 cm mélységű vetés csak laza talajokon, illetve a felső talajréteg kiszáradása esetén javasolható. 

13. táblázat A silókukorica vetési útmutatója

 

Adatok

Megjegyzés

Vetésidő:

április 15-május 15.

 

Sortávolság:

70 cm

 

Vetésmélység:

5-8 cm

 

Csíraszám:

FAO 200-300    80-100 ezer db/ha

FAO 400-500    55-90 ezer db/ha

 

Ezermagtömege:

100-400 g

 

 
A szemeskukoricához képest általában 10-15 %-kal magasabb tőszámon termesztjük. Az ajánlott csíraszámot sok tényező befolyásolja, többek között a hibrid tenyészidejétől függően is változik. A rövidebb tenyészidejűeket általában nagyobb csíraszámmal (80-100 ezer db/ha) lehet vetni, a hosszabb tenyészidejűeket, a FAO 400-500-as hibrideket alacsonyabb tőszámmal (55-90 ezer csíra/ha) termesztjük.

A silókukorica szakaszosan is vethető, így széthúzható a betakarítás.

Növényvédelme

Megegyezik a kukoricánál leírtakkal.

Betakarítása

A silókukorica tápanyagtartalma jelentősen változik a tenyészidő során. A betakarítás időpontjának megválasztása ezért számottevően befolyásolja a belőle készített szilázs értékét. A legnagyobb energiahozam akkor érhető el, ha a termésben a szem részaránya nagy, de a levelek még nem száradtak le, ezért általában a viaszérés elején takarítják be a silókukoricát. Ekkor alakul ki a szemekben a fiziológiai érettség, a tápanyagok beáramlása megszűnik, megjelenik a fekete réteg. Az egész növény szárazanyag tartalma 36-42 %, a szemek nedvességtartalma 35-40 %.

A korai betakarítással táplálóanyag mennyiséget vesztünk, mert a szemek még nem érték el a fiziológiai érettséget. A nedvességtartalom sem kedvező az optimális erjedéshez. A későn betakarított kukorica szárazanyag tartalma túl nagy, nehezen aprítható, nem jól tömöríthető, így gyenge minőségű szilázs készíthető belőle.

A betakarítás járvaszecskázó gépekkel történik. A gép a kukorica egész föld feletti részét levágja, és 1-2 cm-es darabokra, szecskára vágja. Előnyös, ha a szemek is sérülnek, így jobban erjed, és a minősége is jobb lesz a szilázsnak. A szállítást és a betárolást, tömörítést jól össze kell hangolni a betakarító gép munkájával. A silótérbe behordott szecskát folyamatosan tömörítik, általában traktorral tapostatják a kellő tömörség elérése érdekében.

A beszállított szecskázott kukoricát silózva, erjesztéssel tartósítják. A tartósítás megvédi a takarmányt a mikrobiális romlástól. A takarmány tárolására használt tartályok, épületek a silók, a bennük készült takarmány neve szilázs.

Az erjesztéses tartósítás előnyei a következők:

-        A táplálóanyag veszteség kevesebb a legtöbb szárításos eljárásénál.

-        Kevésbé kötött az időjáráshoz, mint például a széna szárítása.

-        A karotin nagyobb rész megőrizhető vele.

-        A szilázs kiosztása egyszerűen gépesíthető.

A behordott kukoricaszecska erjesztése során arra törekszünk, hogy a tejsavtermelő baktériumokkal annyi szerves savat, elsősorban tejsavat állítsunk elő, ami a káros mikroorganizmusok (vajsavbaktériumok, rothasztó baktériumok, penészgombák, élesztőgombák) tevékenységét gátolja.

A kívánt erjedési folyamatot a tejsavtermelő baktériumok alakítják ki, ezért az erjesztés feltételeit ezek igényei szerint kell megteremteni. A legfontosabb dolog a levegőtlen, oxigénhiányos állapot gyors elérése. A zöld növényi részekben a sejtek légzése levágott állapotban is tovább folyik, ez tápanyagveszteséget jelent. Jól tömörített, megfelelően letakart tárolótérben, takarmányban rekedt oxigén 1-2 nap alatt elfogy, oxigénhiányos (anaerob) állapot alakul ki, megindulnak a hasznos erjedési folyamatok.

A tejsavtermelő baktériumok az oxigén fogyásával párhuzamosan egyre jobb körülmények közé kerülnek, és gyorsan szaporodnak. A keletkező tejsav olyan mértékben lecsökkenti a takarmány kémhatását, hogy a káros mikroorganizmusok, sőt, a tejsavbaktériumok tevékenységét is akadályozza. A kémhatás kritikus értéke a szárazanyag tartalomtól függően 4,2-5,0 pH között van. Kedvező esetben az erjedés és a kritikus pH érték elérése 6-7 nap alatt végbemegy, kedvezőtlen körülmények között 20-30 napig is eltarthat, ilyenkor számottevő a tápanyagveszteség.

Az optimális időben betakarított, és jól erjesztett silókukorica szilázs 9-10 % fehérjét, 4-4,5 % nyerszsírt, 20 % nyersrostot, 4,5-5 % hamut tartalmaz.

Az optimális erjedési folyamat elérése érdekében, a megfelelő feltételek megteremtése mellett, tejsavtermelő baktérium kultúrát is lehet adni a szilázshoz. Az oltóanyagok a megfelelő tejsavtermelő baktériumok szelektált törzseit tartalmazzák. Ezek alkalmazásával csökken az erjedés alatti energiaveszteség, és minimális az utóerjedés. Az oltóanyagokat vagy granulátum formájában lehet a szecskázott kukorica közé juttatni, vagy vízoldható formában történő kipermetezéssel.