Termőhelyigény

Éghajlatigény

A búza termesztési területe a trópusoktól egészen a sarkvidékekig húzódik (a sarkokhoz közeli, hideg telű vidékeken a tavaszi fajtákat találhatjuk. Magyarország éghajlati adottságai megfelelnek a búza termesztésére. Az ország kiegyenlítettebb éghajlatú területein (Dunántúl) nagyobb termésátlag, kisebb termésingadozás várható, míg az Alföldön, ami szárazságra hajló, gyakoriak a nyári hőségnapok, jobb lesz a búza minősége. Az őszi búza hasznos hőösszegigénye 2000-2200 °C. Tenyészideje 270-300 nap.

A búzaszem csírázása 0,5-1,5 °C-on már megkezdődik, a csírázás optimális hőmérséklet-igénye 15-20 oC. A vetés utáni (október, november) szárazság, ill. nagymértékű lehűlés késlelteti vagy akár teljesen megakadályozza a búza kelését és fejlődését. A növény kezdeti fejlődésére a hosszú, enyhe ősz a kedvező. Bokrosodása 2-4 °C-on már elkezdődik, az optimális hőmérséklet 13-18 °C.

A búzafajták télállósága eltérő. A jó télálló fajták -, hótakaró nélkül -20 °C körüli hideget, hótakaró alatt pedig -25 °C hideget is elviselnek. Ha hó takarja a vetéseket, nem kell a fagy kártételétől tartani, de még a gyengébb télállóságú fajtáknál sincs számottevő fagykár, ha nincs hótakaró nélküli erősebb hideg.

A hótakaró nélküli nagyon hideg teleken a búza kifagyhat. Kifagyáskor a növény sejtnedvei lehűlnek, jégkristályok képződnek bennük, a sejteket a jégkristályok növekedésükkel szétfeszítik, a növény elpusztulhat. Hosszan tartó hótakaró alatt a búza kipállása következhet be. Nappal a napsütés hatására a hótakaró felső része megolvad, éjszaka a megolvadt víz megfagy, jégpáncél képződik a hó tetején. A jégtakaró alatt nem jut elegendő levegőhöz a növény, levegőtlenség következtében foltokban kipusztulhat. Tél végén, kora tavasszal a felfagyás okozhat károkat. Az éjszakai és a nappali hőingadozások következtében a talaj felső rétege elmozdul, a gyökerek elszakadhatnak. A felfagyás utáni száraz időszak fokozza a növénypusztulás mértékét.

A május végi és júniusi időjárás meghatározó a szemtermés kifejlődésére. A csapadékos és hűvösebb időjárásban növekszik a keményítő beépülése a szemekbe, a kalászokban nagy ezerszemtömegű szemek képződnek. A hűvösebb, csapadékosabb Dunántúlon nagyobb ezerszemtömegű, de kisebb sikértartalmú búza állítható elő. A búza minősége a szárazabb és melegebb éghajlatú Alföldön a legjobb. A fehérje (sikér) beépülésére a melegebb és szárazabb éréskori időjárás a kedvező.

Vízigény

Az őszi búza közepes vízigényű növény, a tenyészidőben a vízigénye 420-460 mm. Tenyészideje alatt igen eltérő a vízfogyasztás mértéke. Kalászhányás, virágzás, megtermékenyülés és szemkifejlődés idején emelkedik ki vízigénye. Ezekben a kritikus időszakokban a növény fokozott vízigénye mellett Magyarországon általában nagy a párolgás, így nagyobb az aszályhajlam is.

Transzspirációs koefficiense 290-370 l/kg (1 kg szárazanyag képzéséhez felhasznált vízmennyiség), ez közepes-jó hatékonyságot jelent.

Talajigény

Az őszi búza a mély termőrétegű, jó víz- és tápanyag-gazdálkodású, semleges körüli kémhatású (pH 6,0-7,5) talajokat kedveli. A jó szerkezetű talajokban a búza gyökérzete mélyre hatol, akár 2 méteres talajréteget is sűrűn behálózhat. Az ilyen mélyre hatoló gyökerű búza jól hasznosítja a talaj víz- és tápanyagkészletét, a jobb minőségű talajokon az aszályos, vízhiányos körülményeket is átvészeli.

A búza igényének a csernozjom talaj (mészlepedékes, típusos, mélyben sós), a kilúgzottabb löszháti csernozjomok, a jobb termőképességű réti talajok, a mészben nem szegény öntéstalajok, és a jobb minőségű réti szolonyec talajok felelnek meg.

Amennyiben megfelelő tápanyagellátásban részesítik a búzát, a barna erdőtalajokon is jó búzatermések érhetőek el. Termősziken a búza kevesebbet terem, de jobb lesz a minősége (nagyobb sikértartalom).

Kevésbé alkalmasak a búza termesztésére a hegy- és dombvidékeken a gyenge termőképességű, sekély termőrétegű redzinatalajok és erodált erdőtalajok.

A sekély termőrétegű, humuszban szegény laza homoktalajok (futóhomok) és a hideg, nagyon kötött, mélyfekvésű, belvízre hajlamos réti agyagtalajok nem alkalmasak számára.