Termőhelyigény

Éghajlatigény

A borsó a mérsékelt égövi területeken termeszthető sikerrel. A többi szántóföldi növénynél jóval érzékenyebb a megvilágítás hosszára, a napszakokra, a fény- és hőviszonyokra. A borsó általában hosszúnappalos növény, de egyes fajták nappalközömbösek. Fejlődése kezdeti időszakában a rövidebb nappalhosszúságot igényli, ekkor nyúlik csak meg kellő hosszúságúra a szára, és éri el az optimális nagyságú vegetatív növekedését. Ha a borsó vetése átcsúszik áprilisra a késői kitavaszodás, a hűvös, csapadékos időjárás következtében, alacsony marad a borsó, kevés emeleten hoz virágot, csökken a termése. Virágképzés idején igényli a borsó a hosszú nappali megvilágítást (12 óránál hosszabb), hogy a vegetatív szakaszból áttérhessen a generatív szakaszba (virágozzon és termést hozzon).

A borsó tenyészidejének hosszát döntő mértékben a növekedéséhez szükséges hőösszeg mennyisége határozza meg. Szárazborsóhasznos hőösszeg-igénye a vetéstől az érés idejéig 1300 - 1600 °C, zöldborsó esetében pedig 600 - 960 °C. A hasznos hőösszeg kiszámítása úgy történik, hogy a vetéstől a betakarítás idejéig összegezni kell a napi hasznos hőmennyiségeket. A borsó asszimilációs hőküszöbértéke 4,4 oC.

Borsó hasznos hőösszege (oC)

 

Tmax: napi maximum hőmérséklet, Tmin: napi minimum hőmérséklet

Májusban a hasznos hőösszeg mennyisége érje el az 500-550 oC-ot, de a napi átlaghőmérséklet ne haladja meg a 25 oC-ot, és legalább 100 mm csapadék hulljon. Júniusban a mérsékelten meleg, kevésbé csapadékos legyen az időjárás, a napi átlaghőmérséklet ekkor se haladja meg a 25 oC-ot. Júliusban, az érés - betakarítás idején a száraz, esőmentes, napsütéses időjárás elősegíti a magok érését és kedvez a betakarításnak.

Vízigény

A borsó közepes vízigényű növény, 380-420 mm vizet igényel a tenyészidőben. A fejlődési szakaszokban eltérő a vízigénye, legnagyobb mennyiségben a csírázáskor, fejlődése kezdetén, valamint a virágzáskor igényli a vizet. A csírázó mag kifejtő borsó esetén a magtömeg 105-110 %-át, velőborsó esetén pedig a magtömeg 150-155 %-át kitevő vizet vesz fel a talajból.

Fejlődése kezdetén egyenletes vízellátást igényel a borsó, a vízhiányos körülmények visszavetik fejlődésében a növényt. Kritikus időpont vízellátás tekintetében a virágzás. Száraz, aszályos körülmények között a megtermékenyülés gyenge lesz, rosszul kötnek a virágok. A virágzáskor fellépő meleg, aszályos időjárásban a gyors, rövid elvirágzás, hűvös, csapadékos időjárásban pedig az elhúzódó, lassú virágzás és gyenge megtermékenyülés következtében csökken a borsó termése.

Transzspirációs koefficiense 650-750 l/kg.

A szárazborsót általában nem kell öntözni, vízigényét a lehullott csapadékból és a téli félév során a talajban tárolt nedvességből fedezni tudja. Gazdaságilag a zöldborsót érdemes öntözni, az öntözés hatására 40-50 %-os termésnövekedés érhető el, nő a termésbiztonság. A zöldborsó rövidebb tenyészideje is indokolja a könnyen felvehető, nagyobb mennyiségű víz biztosítását.

Talajigény

A borsótermés nagyságát a fajták termőképességén és az időjárási tényezőkön túl nagymértékben meghatározzák a talaj tulajdonságai. A borsó termesztésére alkalmatlanok az erősen kötött, mészben szegény agyagtalajok, az erősebben savanyú és a tőzegtalajok, a humuszban szegény homoktalajok. Ugyancsak nem termeszthető a növény a mélyfekvésű, magas talajvizű, vízállásos, levegőtlen talajokon. A futóhomok talajok könnyen kiszáradhatnak, a borsó a nedvességhiány következtében sínylődik, fejlődésében visszamarad, a homokverések a fiatal növényeket megsebezhetik, utat nyitva a fertőzéseknek és károsításoknak.

A savanyú erdőtalajok (mészszegények, savanyúak, nagy kötöttségűek), a szikes talajok és a vízállásos, hideg réti agyagtalajok szintén alkalmatlanok a borsó termesztésére. A talaj szerkezetének is hatása van a borsó fejlődésére, a tömődött, levegőtlen szerkezetű talajokon nem fejlődik kellőképpen a növény.

Legmegfelelőbb talajtípus a borsó számára a löszön kialakult meszes vagy mészlepedékes csernozjom talaj. Ezen talajokra jellemző a jó víz- és tápanyaggazdálkodás, megfelelő mész- és humusztartalom, semleges vagy enyhén lúgos kémhatás (pH), a szerkezetesség. Alkalmas lehet még a borsótermesztésre a homokos vályogtalaj, amennyiben a termesztési év időjárási körülményei kielégítik a borsó igényét.