Termőhelyigény

Éghajlatigény

A burgonya a hűvösebb, mérsékelten meleg nyarú, csapadékos és páradús levegőjű éghajlatot kedveli. Európában is a Magyarországtól északabbra elhelyezkedő országokban terjedt el termesztése, termeszthetőségi határait a hőmérsékleti szélsőségek határozzák meg. Termesztési zónája azokon a területeken van, ahol a nyári meleg hónapok középhőmérséklete 15-21 oC közé esik (45-55. szélességi fok). Ha a burgonya vízigénye biztosítva van, a júliusi 18 oC átlaghőmérséklet a megfelelő. A magasabb hegyekben Európában a 1500 m, a trópusokon pedig 1500-3000 m feletti magasságokban termesztik.

A burgonya hőösszegigénye 1300-1500 oC. Alacsony (-1, -2 oC) hőmérsékleten károsodik a burgonya hajtásrendszere, a magas (26-28 oC) hőmérséklet pedig gátolja a gumóképződést. A kezdeti fejlődési fenofázisokban a burgonya főleg a hidegre érzékeny. Hűvös időjárás esetén a kelése elhúzódik, a késői tavaszi fagyokban károsodhat a lombozata. A csírázáshoz fajtától és előhajtatástól függően 6-8 oC-os talajhőmérsékletet igényel. Hideg talajban a gumó sokáig elfekszik csírázás nélkül, a szártőbetegségek ekkor fokozottan károsíthatják. A nem megfelelő talajművelés-talajelőkészítés főleg vízhiányos körülmények között gátolhatja a burgonya kezdeti fejlődését. A fiatal hajtásokat már a -1,5 °C hőmérséklet is károsíthatja, elfagyhatnak. A hajtás csúcsa, a levelek és a levélnyelek fokozottan érzékenyek. A talajjal fedett szárrészek a bakhátakban jobban védve vannak a hideg ellen, a fagy elmúltával könnyen regenerálódnak.

Virágzás-gumókötés időszakában a mérsékelten meleg, csapadékos időjárás kedvező a burgonya számára.

A bimbózás előtti időszakban kialakult vízhiány gátolhatja a hajtásrendszer kialakulását. A burgonya vízigényének kielégítésében nagy szerepe van a nappalok és éjszakák közötti hőmérséklet-különbségnek (a nappali meleg fokozza a szárazanyag-beépülést, az éjszakai hűvös pedig csökkenti a növény légzését, vagyis megakadályozza a nappal beépült tápanyag lebomlását), a fokozottabb harmatképződés pedig elősegíti a vízigény kielégítését. A levegő páratartalma is a nagyobb vízigény biztosításában játszik fontos szerepet: a nagyobb páratartalommal rendelkező levegő csökkenti a növény evapotranszspirációját (párolgás), ezáltal csökken a burgonya vízfogyasztása.

Az érés időszakában a burgonya a száraz, meleg időjárást igényli. Ekkor gyorsulnak az érési folyamatok, a tápanyagok mobilizációja gyorsul, növekszik a gumók keményítőtartalma, a héj erőteljesebben parásodik, ami a tároláshoz nélkülözhetetlen. A nem kellően parásodott héjú burgonya sérülékenyebb, romlik az eltarthatósága.

Magyarországon a burgonya talajigényétől függően majdnem mindenütt termeszthető, de a hazai időjárási körülmények csak az ültetéstől kelésig tartó időszakban megfelelőek, kielégítőek a burgonya számára, a további fenofázisokban a nyári meleg, illetve a szárazságra hajló időjárás akadályozza a biztonságos termeszthetőséget.

 

Vízigény

A burgonya vízigényes növény, tenyészidejében 450-550 mm vizet igényel. Statikai vízigénye (talaj pórusaiban a levegő-víz aránya) 65-70 % körül, a burgonya igényes a talaj levegőzöttségével szemben. Legelőnyösebb számára, ha a talajnedvesség a diszponibilis (felvehető) vízkapacitás 50-70 % körüli. A burgonya nagyobb terméscsökkenés nélkül elviseli a vízhiányos körülményeket a tenyészidő kezdetén és a vegetációs időszak végén, a gumókötés-gumónövekedés idején (június - július) viszont nagyon érzékenyen reagál a vízhiányra. Kedvező vízellátás esetén növekszik a gumók keményítőtartalma, a virágzástól érésig terjedő időszakban viszont a túlzott vízellátás jelentős mértékben csökkenti a keményítőtartalmat, ami a burgonya betegség-ellenállóságát is rontja a kórokozókkal szemben.

Magyarországon hagyományos termőtájak alakultak ki: a Nyírség, Dél-Somogy, Bakonyi fennsík, Zirc környéke és az északi termőtáj. Az éghajlati adottságokat figyelembe véve alkalmas megyék burgonya termesztésére: Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Somogy, Baranya, Vas és Zala megyék. Az ország többi területén a helyi adottságoknak megfelelő kiváló agrotechnika alkalmazásával és öntözéssel termeszthető. A régebben kialakult hagyományos burgonyatermő területekről az utóbbi években átkerült Hajdú-Bihar és Szolnok megyékbe, itt öntözött körülmények között foglalkoznak termesztésével.

 

Talajigény

A burgonya számára legalkalmasabb a laza, légjárható, nagy hézagtérfogatú, jó tápanyag- és vízellátottságú, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 5,0-7,0) talaj. A burgonya gyengébb gyökérzetének és a gumó zavartalan növekedése érdekében legelőnyösebbek a laza talajok. A legjobb minőségű és legjobban tárolható burgonya (a héj megfelelő parásodása következtében) a jobb minőségű savanyú homoktalajon talajon állítható elő. Kötöttebb talajokon (csernozjom, jobb minőségű, kevésbé kötött réti talaj) csak öntözve és a talaj tulajdonságainak javításával termeszthető gazdaságosan a burgonya.