Termőhelyigény

Éghajlatigény

A vöröshere a klimatikus viszonyokra igényes, a lucernával ellentétben a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli.

A 600 mm fölötti évi csapadék mennyiségű területeken termeszthető gazdaságosan. A tenyészidőszakban ebből legalább 400 mm-t kíván. A gyors tavaszi fejlődéshez április-májusban legalább 80 mm csapadék szükséges, ezért az Alföldön a termesztése bizonytalan.

A növények akkor fejlődnek jól, ha a talaj vízkapacitása 70-80%-ig telített. Mindemellett igényes a levegő páratartalmára is. Csak a magtermesztés során igényel száraz, napos, meleg időjárást, ami a megporzó rovarok tevékenységét is elősegíti.

A vöröshere a téli fagyokat jól bírja, azonban ennek feltétele, hogy az állomány kellően megerősödve menjen a télbe. Késői kitavaszodáskor az első növedék később és lassabban indul fejlődésnek, és ha az első kaszálás megkésik, a második növedék fejlődése vontatott lesz.

 

Talajigény

A vöröshere a talajjal szemben igénytelenebb, mint a lucerna. Nem elsősorban a talajtípus, hanem a talaj fizikai állapota iránt igényes. A rossz vízgazdálkodású, vagy sekély termőrétegű talajokon nem díszlik jól.

Nem termeszthető laza homoktalajokon és szélsőségesen kötött vagy szikes talajokon. Legnagyobb termést csernozjom, réti és öntés talajokon ér el, azonban gyakran kerül gyengébb barna erdőtalajokra (Dunántúl, Észak-Magyarország) is.

Mészigénye kisebb, mint a lucernáé, ezért a kevésbé meszes altalajú területeken is termeszthető. Meszezéssel azonban a vöröshere termése is növelhető.