Termőhelyigény

Éghajlatigény

A cukorrépát a mérsékelt éghajlati övben termesztik (az északi félgömbön). Termesztésére nem megfelelőek a szélsőséges időjárású, túlságosan meleg és száraz, valamint a túlságosan hideg időjárású területek. A cukorrépa kezdeti gyors fejlődését gátolja a késői kitavaszodás, a tavasszal beköszöntő lehűlés, tavaszi fagyok. Magyarország szélsőségekre hajló éghajlata nem egészen kedvező a répa termesztésére. A nyugat-európai országok (Németország, Franciaország) kiegyenlítettebb éghajlata jobban megfelel a répa igényének. A termesztési év időjárása nagymértékben meghatározza az elérhető gyökértermés nagyságát és minőségét (cukortartalom).

A cukorrépa 170-200 napos tenyészidejében a hőösszeg-igénye 2500- 2600 °C.

A mag csírázása 4-6 °C-on megkezdődik, de ilyen alacsony hőmérsékleten 15-20 napig is elhúzódik. 15 °C-on 4-5 nap, 25 °C-on pedig 3 nap alatt kikel a répa. A répa vetésekor az egyöntetű, viszonylag gyors keléshez célszerű megvárni a talaj 6-8 °C-os hőmérsékletét. A vetés után bekövetkező áprilisi lehűlés esetén a növény megáll növekedésében, legyengül, a gyökérfekély-fertőzés jelentős tőkipusztulást okozhat.

A keléstől levélborulásig (a sorok levélzete összeér, teljesen befedi a talajt) tartó időszakban (június közepe) 12-18 oC-os hőmérséklet a kedvező.

A gyökérképződés időszakában (június vége - július - augusztus) a tápanyagok beépülése szempontjából ideális a 19-22 oC-os hőmérséklet. Szeptemberben a cukortartalom további növekedésére a mérsékelten meleg nappal és a viszonylag hűvös éjszaka a legmegfelelőbb. A nappal még kedvező fotoszintézis segíti a tápanyagok további beépülését, raktározását a gyökérbe, a hűvösebb éjszaka viszont csökkenti a növény légzését (a légzés során a már beépült tápanyagok lebontódnak).

A fejlett répanövény a rövidebb kisebb fagyokat elviseli, de a hosszabb ideig tartó őszi fagyok komoly kárt tehetnek benne. A fagyott répát csak jelentős cukorveszteséggel lehet feldolgozni. A betakarított és le nem takart répagyökér még a talajból ki nem szedett leveles répánál is jóval érzékenyebb a faggyal szemben.

Hosszúnappalos növény, 15 óránál hosszabb ideig tartó nappali megvilágítást igényel. A nagy gyökér- és cukorterméshez elengedhetetlen a napfényes időjárás. Napfény hatására nagyobb lesz a gyökér cukortartalma, de ehhez a vízigény kielégítése és az ép, fotoszintetizáló lombozat megtartása is szükséges. Az időjárási elemek közül a jégverés különösen a fiatal növényt károsíthatja.

Lazább talajokon a szél által okozott károk súlyosak lehetnek. Kelés idején a szél a talajrészecskékkel együtt a csírázó magokat is felkaphatja és elsodorhatja, vagy betemetheti a homokszemcsékkel a vetést. A kelés után a fiatal növény leveleit tördelheti a szél, a talajszemcsék sérüléseket okozhatnak a levél felületén.

 

Vízigény

A cukorrépa nagy vízigényű növény, a csapadék mennyisége és eloszlása nagy hatással van a növény fejlődésére, gyökérképződésére és cukortartalmára. A répa vízigénye 550-600 mm. A vízigény maximuma július-augusztus hónapokra esik. A vizsgálatok szerint a júliusi-augusztusi vízhiány okozza a legnagyobb terméscsökkenést.

A kedvezőtlen csapadékeloszlás károsan hat a répa cukortartalmára is. Az Alföldön gyakran előforduló nyári aszályos és csapadékos időjárás váltakozása következtében a vízhiány miatt elszáradt levelek helyett eső után újabb levelek képződnek a répafejen a már beépült cukortartalom rovására.

A cukorrépa igényes a talaj levegőzöttségével szemben is, statikai vízigénye 65:35 % (a talaj pórusainak 65%-ában víz, 35%-ában pedig levegő található). Amennyiben a talaj levegőzöttsége nem megfelelő, a gyökerek sínylődnek, elpusztulnak az oxigén-hiány következtében.

 

Talajigény

A szántóföldi növények közül a cukorrépa az egyik legigényesebb a talajjal szemben. A talaj döntően befolyásolja nemcsak a gyökér növekedését, nagyságát és alakját, hanem a minőségi tulajdonságokat (cukortartalom, káros nemcukor anyagok mennyisége) is.

Sikeres répatermesztés csak mély termőréteggel rendelkező, elegendő mennyiségű humuszt tartalmazó, jó víz-, levegő- és tápanyag-gazdálkodású, morzsalékos szerkezetű talajon folytatható.

Nem felel meg a répa igényének a sekély termőréteggel rendelkező, rossz víz-, levegő- és tápanyag-gazdálkodású, mészben szegény, savanyú, túlságosan nedves, kötött talaj. Ugyancsak alkalmatlan a répa termesztésére a laza és a szikes talaj.

A répatermesztés a következő talajtípusokon folytatható eredményesen: barna erdőtalaj, csernozjom talaj, réti csernozjom talaj, csernozjom réti talaj, öntés csernozjom talaj. Legnagyobb cukortartalmú répa a barna erdőtalajon, legnagyobb gyökértömegű répa pedig csernozjom talajon termeszthető.

A répa mészkedvelő növény, számára a semleges kémhatású talajok a megfelelőek (pH 6,8 - 7,2). A savanyú talajokon csökken az elérhető gyökértermés nagysága és a gyökér cukortartalma, lúgos talajokon pedig különböző élettani betegségek léphetnek fel. A savanyú talajok meszezéssel javíthatók.