Termőhelyigény

Talajigénye

Talajigény tekintetében a búzához hasonló, azonban a legjobb talajokról a kukorica és búza kiszorítja. Az őszi árpa jól hasznosítja a gyengébb talajokat is, ezért gyakran a rosszabb adottságú területekre kerül. Homoktalajokon és gyenge termékenységű, savanyú barna erdőtalajokon a búzánál több termést ad. A rossz vízgazdálkodású, sekély termőrétegű, erodált talajokon az őszi búza helyett az őszi árpa termesztése javasolható, jobb szárazságtűrése, jobb tápanyaghasznosító képessége miatt.

Nem javasolt a termesztése a mélyfekvésű, hideg, nehezen felmelegedő területeken, láptalajokon, kötött réti talajokon, sziken, a 0,8% humusztartalmat el nem érő homoktalajokon, valamint tavaszi vízállásos területeken.

Vízigénye

A kelés és az őszi fejlődés szempontjából döntő fontoságú a szeptemberi, októberi csapadék mennyisége. A száraz talaj miatt későn kikelt árpa bokrosodása nem megfelelő, télállósága gyenge.

Vízigénye április-májusban, a szárbaindulás és kalászolás közötti időszakban a legnagyobb. A száraz tavasz visszafogja a fejlődését, a kisebb vegetatív tömeg kisebb termést eredményez. Mindezek mellett a száraz tavaszt jobban bírja, mint a tavaszi árpa. A májusi-júniusi sok csapadék, különösen a heves esőzések, gyakran okoznak szárszilárdsági problémát, ilyenkor könnyen megdől az árpa, és csökken a termés.

Korai érése és betakarítása következtében a hazánkban nagy valószínűséggel bekövetkező júliusi aszály ritkábban károsítja, mint a többi gabonát.

Hőigénye

Az őszi árpa az ország egész területén termeszthető, azonban az Északi-középhegységben és az Alpokalján nagyobb a kifagyás kockázata. Hőösszeg igénye nem nagy, a gabonafélék között elsőként aratható. Télállósága gyengébb, mint az őszi búzáé, vagy a rozsé. Hótakaró nélkül -7 °C alatt károsodhat, -15 °C-os hőmérsékleten komoly kárt szenved, esetleg ki is pusztul. A télállósága különösen akkor nem megfelelő, ha nem optimális fejlettségben megy a télbe. A túl fejlett, buja állomány éppúgy könnyebben szenved fagykárt, mint a nem kellően fejlett állapotú árpa. Fagyzugos területekre, északi lejtőre nem való.

Az időjárás okozta termésingadozása elég nagy, meghaladja a búzáét. Kedvező számára a viszonylag meleg március és hűvös április.

Az őszi árpa jarovizációs időszaka rövidebb, mint az őszi búzáé, ezért vannak járó típusú fajták is, melyek tavasszal elvetve is hoznak termést.