Termőhelyigény

Talajigénye

A rozsot szinte kizárólag olyan gyenge termőképességű, kedvezőtlen adottságú talajokon vetik, ahol a búza vagy árpa nem terem meg. Ezek a gyenge homoktalajok, a sekély termőrétegű talajok és a savanyú erdőtalajok. A rozsnak tehát „kényszer" termőtájai alakultak ki. Hazánkban szinte kizárólag a leggyengébb homoktalajokon folyik a termesztése. A jó minőségű, humuszban gazdag talajokra nem való megdőlési hajlama miatt. A vízállásos, pangóvizes területeket nem bírja.

Éghajlatigénye

A rozs a hűvös, csapadékos éghajlatot kedveli, de rendkívül alkalmazkodóképes növény. Hazánk meleg, száraz területein kisebb termést hoz. Az őszi gabonák között legjobb a télállósága. Északon a 60. szélességi fokig termeszthető, bár Szibériában ennél északabbra történő termesztéséről is beszámolnak.

Tavasszal vetve az őszi búzához hasonlóan nem hoz kalászt, mert hidegszakasz (jarovizáció) szükséges a generatív fázisba lépéshez. A jarovizációhoz hosszabb időt és alacsonyabb hőmérsékletet igényel, mint a búza.

A csírázási hőmérsékletre nem érzékeny, 0 °C fölött megindul a csírázás. Kezdeti fejlődésének az enyhe, hosszú ősz kedvez. Az őszi csapadék segíti a bokrosodását. Virágzáskor a késő tavaszi fagyok károsíthatják. A termékenyülés hiányos lesz, ha virágzáskor esős, szeles az időjárás. A szemtelítődés időszakában (június) hűvös időjárást kedvel, száraz melegben megszorul a szem.