Termőhelyigény

Talajigénye

A talajjal szemben igényes, a gabonák között a legigényesebb. Sikeresen, jó terméseredménnyel csak a legjobb minőségű talajokon termeszthető. A középkötött, mély termőrétegű, jó víz- és hőgazdálkodású, jó tápanyagszolgáltató-képességű talajokat kedveli. A közel semleges kémhatású, 6,5-7,5 pH-jú talajok a legjobbak számára. Nagy vetésterületéből adódóan a búzával versenyez a legjobb talajokért, és általában a kukorica kerül a jobb adottságú területre. Termesztésére kiválóan alkalmasak a csernozjom, réti csernozjom, a barna erdőtalajok, csernozjom barna erdőtalajok.

A jó minőségű csernozjom talajok nagy mennyiségű vizet képesek tárolni így kisebb az aszálykár kialakulásának esélye, hiszen a tenyészidő csapadékán kívül a talajban tárolt nagy vízmennyiség is hozzájárul a növény vízigényének kielégítéséhez. Kiváló csernozjom talajok találhatók a löszhátakon, ezért ezeken a területeken kiterjedt kukoricatermesztés folyik.

A réti csernozjom talajokon az év nagy részében a magasan helyezkedik el a talajvíz, 2,5 m fölött. Amennyiben a szintje nem haladja meg tartósan az 1 m-t, a kukorica számára kedvező vízellátást biztosít. A túl magas talajvízszint viszont káros, a gyökerek oxigénhiányban hamar elpusztulnak.

A kötött, gyakran vízállásos, pangóvizes területek nem alkalmasak a kukorica termesztésére. Az ilyen talajok tavasszal lassan melegszenek fel, ami a kukorica számára kedvezőtlen, késik a vetés, nagy a csírapusztulás, vontatott a kelés.

A mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású barna erdőtalajok, melyek kémhatása nem túl savanyú, jó kukorica talajok. A termésbiztonságot a vízhiány veszélyezteti. A barna erdőtalajok gyakran lejtős területen találhatók. A lejtőkön az eróziós károkat mérséklő agrotechnikára van szükség.

A sekély termőrétegű, podzolos vagy pangóvizes barna erdőtalajok kevéssé alkalmasak a kukorica termesztésére. Ezekre a talajokra általában jellemző a rossz vízgazdálkodás, gyakran túlságosan savanyúak. A kukorica az 5,5 pH alatti kémhatású talajokat nem szereti, csökken a termése.

A szikesek a sekély termőréteg, a magas sótartalom és a rossz vízgazdálkodás miatt nem kedvezőek. A legjobb szikes talajokon termeszthető a kukorica, de kisebb termésre számíthatunk

A homoktalajok sem megfelelőek a kukorica számára. A jobb minőségű humuszos homoktalajokon is legfeljebb közepes termésre képes, de öntözés nélkül nagyon nagy az aszálykár kockázata. A rosszabb homoktalajokon a szélsőséges vízgazdálkodás és nagyon gyenge tápanyagszolgáltató-képesség miatt nem lehet eredményesen kukoricát termeszteni.

 

Vízigénye

Mélyrehatoló, kiterjedt, nagy gyökértömege miatt a kukorica jól hasznosítja a talaj nedvességkészletét. A talajt képes nagy mélységig kiszárítani. Vízigénye viszonylag nagy, 450-550 mm. A nagy szárazanyagtömeg előállításához sok vizet vesz fel a talajból a tenyészidőben.

A kukorica vízellátás szempontjából kritikus időszaka a címerhányást közvetlenül megelőző 10-14 naptól a szemtelítődésig tart. Hazánkban ez július, augusztus hónapokra esik. Ekkor egyrészt a nagy zöldtömeg miatt nagy az elpárologtatott víz mennyisége, másrészt ilyenkor érzékenyebb a vízhiányra. Napi vízigénye ebben a periódusban 4,5-5,5 mm között van. A vízigény csúcsidőszaka a többi szántóföldi növényhez képest hosszú, aszályérzékenysége ezért nagy.

A kukorica termesztésében hazánkban általában a víz jelenti a korlátozó tényezőt. A kritikus időszakban nagy valószínűséggel jelentkezik aszály, különösen az Alföldön. Száraz viszonyok között a rövidebb tenyészidejű hibridek általában nagyobb termést adnak, mert a kritikus szakasz kisebb valószínűséggel esik aszályos időszakra.

 

Fényigénye

A kukorica fényigénye körülbelül 900 óra napfénytartam. Ebből 360 órának a szemfejlődés és érés időszakára kell esnie (augusztus, szeptember).

Speciális fotoszintézise következtében igen nagy fényintenzitáson is hatékonyan működik a fényenergia megkötése. A gyenge megvilágítás megnyújtja a tenyészidejét, akár 5-6 nappal is későbbre tolódhat az érés. Rövidnappalos növény, a 12 óránál rövidebb megvilágítás, egyéb feltételek megléte esetén kiváltja a generatív szervek fejlődését. Hosszabb megvilágítás hatására megnyúlik a vegetációs idő, nagyobb tömegű lesz a levél és a szár, romlik a vegetatív és generatív termés aránya.

 

Hőigénye

A kukorica melegigényes növény, ez a származásából is következik. Életének minden fejlődési szakaszában, a csírázástól az érésig fontos, meghatározó szerepe van a hőmérsékletnek. Ahol a nyári átlaghőmérséklet 21-26 °C közé esik, és a fagymentes napok száma legalább 140, általában sikeresen lehet kukoricát termeszteni.

Hidegtűrése a tenyészidőszakban nem egyforma. Csírázás, kelés időszakában -2 °C-os hőmérsékleten már megfagy. A csírázás minimális hőmérséklete 10-12 °C, bár a legújabb hibridek között vannak 8 °C körül csírázók is. Később, májusban 1-2 napos -2 °C-os hideg csak sárgítja, megperzseli a leveleket, de a kukorica tovább nő. Erősebb fagy, -5, -6 °C elpusztítja az egész növényt, a talajban lévő tenyészőcsúcs is elpusztul. Ősszel az első fagyok hamar leszárítják a kukoricát, már -0,5, -1 °C-os hidegben elpusztulnak a levelek, az asszimiláció megszűnik. Ez akár szeptember végén is bekövetkezhet. A megfagyott kukorica csöve kényszerérett lesz, jelentősen csökken a termés mennyisége, romlik a minősége. A hosszú tenyészidejű hibrideknél nagyobb a kora őszi fagyok kockázata.

A címerhányástól a tejes érésig tartó időszakban 24-26 °C az ideális átlaghőmérséklet. A 30 °C-nál magasabb hőmérséklet, bár melegkedvelő növény, nem kedvező a kukorica számára, ilyenkor nagyon nagy a párolgás.

Éréskor nem igényes a hőmérsékletre (amennyiben nem fagy), 15 °C fölött megfelelő, de a vízleadás dinamikáját természetesen alapvetően meghatározza.

A hibrideknek meghatározzák a hasznos hőösszeg igényét. Jelölése HU (heat unit). A mértékegysége °C, azt a hőmennyiséget jelenti, amelynek össze kell gyűlni a kukorica igénye szerint a tenyészidőben, április 1-től szeptember 30-ig.

Az asszimilációs hőküszöb érték alatt a növény asszimilációja olyan alacsony értékű, hogy nem haladja meg a légzés során felhasznált mennyiséget, értéke kukoricánál 10 °C.

A napi maximum értékeknél 30 °C-ig veszik figyelembe a hőmérsékletet, az ennél magasabb is 30 °C-nak számít. Napi értéke negatív előjelű nem lehet, tehát ha a napi átlag nem éri el a 10 °C-ot, akkor is 10 °C-kal kell számolni.

A kukorica hasznos hőösszegének számítására sokféle módszer létezik. A leginkább elterjedt, illetve hazánkban is alkalmazott számítás a fent ismertetett, az USA-ból származó módszer.