A felszíni vizek szennyezői

A szennyezők lehetnek élőlények, anyagok és energiák.

A szennyező anyagok olyan szervetlen elemek, ionok, illetve szervetlen és szerves vegyületek, amelyek a vízbe jutva az élőlények élettevékenységét kedvezőtlenül befolyásolják, életüket veszélyeztetik, az ember tevékenységét akadályozzák.

Sajátos szennyező anyagok az u.n. kontaminánsok, amelyek abban a formában, ahogy az ember ezeket a környezetbe juttatja, még nem szennyezők, de átalakulásuk, helyváltoztatásuk, környezeti elemeikkel való reakcióik révén szennyezőkké válnak. Ilyen kontaminánsok a műtrágyák, amelyek a növénytermesztés, vagy a kertészeti hulladék terhelés technológiája keretében a kivont tápanyagok pótolása céljából juttatnak a talajba.

1. A kórokozók (A patogén ágensek)

A szennyvizek - a tisztán ipari szennyvizektől eltekintve - jó táptalajai a mikroorganizmusoknak (6. táblázat).

Az emberi szervezetre legveszélyesebb mikroorganizmusok 20-30 fertőző komponenst jelentenek. Kimutatásuk nehéz. A fertőző mikroorganizmusok emberi vagy állati ürülékkel kerülnek a szennyvízbe.

Forrásaik elsősorban:

- fekáliás szennyvíz,

- vágóhidak szennyvize,

- állati termék-feldolgozók szennyvize,

- vidéki állattartó-telepek túlfolyói.

A 20-30 féle fertőző kórokozó identifikálása nehézségekbe ütközik, az a gyakorlat alakult ki, hogy a fertőzöttség megállapítására a fekália jelenlétét vizsgálják, nem fertőző, de jól reprodukálható reakciót szolgáltató mikroorganizmus kitenyésztésével.

Gyakrabban alkalmazott indikátor-mikroorganizmusok:

- Fekália koliform - ez a legtöbbet alkalmazott indikátor (Escherichia coli). Az Escherichia coli baktériumok az Enterobacteriaceae családba tartoznak, és természetes viszonyok között megtalálhatók az ember és az állatok bélcsatornájában, ahol a Gram-negatív, aerob, fakultatív anaerob normál baktériumflóra részét képezik, melyek a bélcsatornába a születéskor és az azt követő napokban szájon át jutnak be s telepszenek meg.

- Fekáliás Streptococcus - /1964 óta használják Európában és az USA-ban,/

- Clostridium perfingens - igen ellenálló, hő- és kiszáradás tűrő (70 °C-on is megél), ezért az időnként előforduló, vagy távoli fertőzés kimutatására alkalmas.

6. táblázat: A fertőző mikroorganizmusok a vízben

 

Betegség

Név

Hatás

Tífusz

Paratífusz

Enterobacteriaceae-család

Salmonella typhi, paratyphi

hasmenés, hányás, lép megnagyobbodás, bélgyulladás

Kolera

Vibrio cholerae baktérium

hasmenés, erős hányás, kiszáradás

Dizentéria

Amőbás: Entamoeba histolytica;

Bakteriális: Shigella

hasmenés

Gasztroenteritis

Rotavírus

erős gyomorfájás, émelygés, hányás

Fertőző májgyulladás

Hepatitisz

A, B, C, D és E vírusok.

láz, fejfájás, étvágytalanság, hasi fájdalom, sárgaság, májnagyobbodás, permanens májkárosodás

Gyermekparalízis

Poliovírus-fertőzések

magas láz, erős fejfájás, torokfájás, nyakmerevedés, mély izomfájdalom, remegés, a lábak, karok test bénulása

 

2. Az oxigénigényes hulladékok, a mikrobiológiailag lebontható, szerves anyagok (BOI)

Ha elegendő oldott oxigén áll rendelkezésre az aerob dekomponáló szervezetek (baktériumok, gombák) tevékenysége eredményeként lebomlanak.

Ha a felszíni víz ezekkel a szennyező anyagokkal túlterhelt, akkor a hirtelen elszaporodó aerob szervezetek olyan mértékben fogyasztják az oldott oxigént, hogy a halak és a rákfélék a fulladás következtében elpusztulnak.

A teljes oxigénhiány valamennyi oxigénigényes élőlény pusztulásához vezet, és az anaerob baktériumok elszaporodnak. Ezeknek következménye, hogy ezek a baktériumok a szerves anyagok anaerob lebontásával toxikus és kellemetlen szagú anyagokat termelnek, mint a kénhidrogén, ammónia, és metán, amelyek buborékok formájában kerülnek a felszínre (7. táblázat).

Ezek fő forrásai a rosszul működő szennyvíztisztító telepek, természetes lefolyás, olajfinomítók, élelmiszeripari üzemek, textilgyárak, papírgyárak, stb.

A témára még visszatérünk az eutrofizáció és a vízminőségi modellezés kapcsán, a hasonló című fejezetekben.

7. táblázat: Néhány szerves eredetű szennyezőanyag szaghatása

Vegyületek

Képletek

Jellegzetes szaghatás

Aminok

CH3(CH2)n-NH2

Hal

Ammónia

NH3

Vizelet (ammónia)

Diaminok

NH2-(CH2)4-NH2

Romlott hús

Kénhidrogén

H2S

Romlott tojás

Merkaptánok

CH3 SH; CH3(CH2)n-SH

Borz ürülék

Szerves szulfidok

(CH3)2-S; CH3-S-S-CH3

Rothadó káposzta

Szkatol

C8H5-NHCH3

Emberi ürülék

 

3. A vízoldható szervetlen anyagok között a nagyszámú vízben oldódó savak, sók, toxikus nehézfém vegyületek és egyéb szervetlen vegyületek említhetők.

A savak a szénbányákból, különböző ipari üzemekből kerülnek a felszíni vizekbe. A savas esők és a száraz kiülepedések is jelentős szennyezőforrások. A legtöbb veszélyes légszennyező anyag a főként ipari és városi forrásokból származó reaktív gázok közé tartozik, ilyenek a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok, a fluoridok és a szénhidrogének. Az esők savasságának kialakulásában az előzőeken túl számolni kell a magas sótartalmú szén, a PVC vagy a klórozott oldószerek elégetéséből származó és a levegőbe kerülő sósavval is.

A savasodás hatásai a vizekre

A vizek (elsősorban az állóvizek)savasodása hazánkban egyenlőre nem okoz különösebb gondot. Európában elsősorban a skandináv országokban okoz komoly problémát. A víz természetes pH-ját elsősorban a geológiai eredet határozza meg, és ezt a kialakult értéket a vízbe kerülő anyagokkal befolyásolhatják.

A savas esők hatására a fito- és zooplankton mennyisége jelentősen csökken, a víz tiszta, átlátszó és egészséges tiszta víz benyomását kelti. Az ökoszisztéma egyensúlya a savasodás hatására megbomlik, és így a táplálék hasznosítása csökken.

A savasodás közvetett hatása a fémkoncentráció növekedése, illetve a peszticidek mérgezőképességének növekedése.

A vízben élő állatfajok pH-val szembeni tűrőképessége eltérő, ezért annak jelentős változása az élőlények pusztulását eredményezi.

A vízi állatok pH-val szembeni tűrőképességét mutatja be a 8 ábra.

8. ábra: A különböző víziállat fajok tűrőképessége a pH változásával szemben

Számos halfaj csak meghatározott pH értéknél képes szaporodni. A kis pH érték a halak kalcium anyagcseréjére van hatással, ami befolyásolja a szaporodásukat és növekedésüket.

Ha a pH 4,5 alá csökken, akkor a vízben már nem található hal (9. ábra).

A halak közül a pisztráng és a lazac a legérzékenyebb, ikráik már 6-6,5 pH értéknél károsodnak, kifejlett egyedeik 5,0-5,5 pH-nél elpusztulnak. A ponty kevésbé érzékeny 4,8 pH-nál még él.

A vízben azok a fajok szaporodnak el, amelyek ökológiai tűrőképessége nagy. Egyes fajok még 3,5 pH esetén is élnek.

9. ábra: A víziszervezetek érzékenysége a csökkenő pH-val szemben

A nátrium, kalcium és egyéb sók az öntözést követő lefolyásból, ipari tevékenységből, az utak sózásából és természetes forrásokból származhatnak.

A bányászatból, ipari üzemekből, szennyvíztisztító telepekről a befogadóba kerülő, az előzőekben említett anyagok mellett a vizeket toxikus, esetleg karcinogén hatású nehézfém (arzén, kadmium, kalcium, ólom, higany) és egyéb szervetlen vegyületek is szennyezhetik.

4. A szervetlen növényi tápanyagok

A két meghatározó tápanyag a vízi ökoszisztémák növényeinek növekedésében a foszfor, (foszfát) és a nitrogén (nitrát és ammónium).

Ezek fő forrásai a szennyvíztisztító telepek, mint pontforrások, a diffúz források közül a településekről, szántóföldekről, állati itató helyekről származó lefolyás, illetve a műtrágya bemosódása jelentős.

Ezek túlzott mennyisége az algák gyors növekedését, a fokozott virágzást, a gyomok sűrű növekedését, a víz szagának, ízének, szépségének romlását, a napsugarak blokkolását okozza.

Az algák pusztulását követő lebontás során az aerob dekomponáló szervezetek, elsősorban a baktériumok, a víz oldott oxigéntartalmát lecsökkentik, és ez gátolja az oxigénigényes vízi élőlények életműködését.

Az ivóvízben a foszfát nem okoz egészségügyi problémát, tekintettel arra, hogy az embereknek szüksége van erre a tápanyagra.

Az ivóvíz nagyobb nitrát koncentrációja veszélyes az ember számára. Vidéki területeken a talajvíz kutak nitrát szennyezése következhet be, amennyiben azok közelében emésztőgödör, vagy szeptikus tank található.

A nitrát az emberi emésztőrendszerben nitritté redukálódik, amely nagyobb mennyiségben 3 hónaposnál fiatalabb csecsemőknél, akiknél a vérképző szervek még teljesen nem fejlődtek ki, a nitrát bejutása a szervezetbe halálos kimenetelű lehet.

- Az emberi szervezetben a hemoglobin 1-2 % methemoglobin formájában van jelen, ami a nitrit oxidációs hatására jön létre. 10% feletti methemoglobin esetén fellép a methemoglobénia betegség, kárt szenved a szervezet oxigén ellátása, mert a methemoglobin nem képes oxigént szállítani.

- A felnőtt, egészséges ember specifikus enzime visszaalakítja a methemoglobin hemoglobinná. A csecsemőknél ez az enzimtermelés csak fokozatosan alakul ki, a kis csecsemők nem képesek a méregtelenítésre.

- A csecsemők gyomor pH-ja közel semleges a felnőttek erősen savas jellegével szemben. A semleges pH kedvez a nitrát-nitrit átalakulásnak, s ez az ivóvíz nitrát tartalma esetén elősegíti a csecsemőknél a methemoglobin képződést.

- A megengedett határérték nitrátionból 40 mg/l az ivóvízben.

- Jól működő szennyvíz-tisztítóknál az elfolyó víz 10-40 mg/l NH4+ és 5-30 mg/l NO3-tartalmú. Anaerob körülmények között számos szervezet képes a nitrát oxigénjének felhasználására, így a nitrátból N2 képzésére (denitrifikáció).

Az elmúlt 50 évben Észak-Amerikában és Európában több mint 2000 esetben következett be nitrát mérgezés, melyből mintegy 170 esetben következett be halál. Európában különösen Hollandiában következette be a talajvíz elnitrátosodása, az intenzív állattenyésztés, és az ezzel járó jelentős trágyaképződés illetve kihelyezés következtében.

Szervetlen szennyező anyagok

A szervetlen szennyezők mennyiségét egyedi koncentrációjukkal kell jellemezni, nincs a BOI, illetve KOI-hez hasonló együttes mérőszámuk.

Nitrogén

Öt formában fordulhat elő: elemi-, szerves-, nitrit- és nitrát-nitrogén, ammónia.

Az elemi nitrogén vízben jól oldódik, inert tulajdonságú, nem jelent szennyezést. A többi előfordulási forma viszont szennyezőnek számít.

A nitrogénvegyületek a vizekbe többféle forrásból juthatnak: műtrágyából, szerves trágyából, szerves anyagok bomlása révén, és a szennyvízkezelő berendezésekből.

Az ammónia a szerves nitrogénvegyületek bomlástermékeként kerül a szennyvízbe: jelenléte egyértelműen indikálja a bomló szerves anyagok jelenlétét. Az ammónia a sejtmembránon áthatoló sejtméreg. Mérgező hatása egyéb vízjellemzők függvénye is, 0,2-2 mg/l koncentráció-értéktől toxikus. A megengedett koncentráció: 0,02-0,025 mg/l.

Az ammóniát a nitrifikáló baktériumok oxidálják, eközben oxigént fogyasztanak, nitriteket és nitrátokat hoznak létre az alábbiak szerint (10. ábra):

Nitrosomonas hatására: NO2-

Nitrobakter hatására: NO3-

1 g NH3 oxidálása 4.57 g O2 -t fogyaszt: a szerves anyagokhoz hasonlóan oxigénfogyasztó "terhelést" jelent a szennyvizekben, kis koncentrációban is.

A vizek nagy nitrit-nitrát tartalma (a foszfortartalommal együtt) a vízinövények, algák túlburjánzását okozzák (eutrofizáció).

A szennyvizek nitrit-nitrát tartalma, mint oldott szennyező, átkerül az ivóvízbe s ott csecsemőknél methemoglobinémiát - esetenként csecsemő halált - okoz.

10. ábra: A nitrogén körforgalom

Foszfor

A foszfor nem mérgező, de fölös mennyisége a természetet károsan deformálhatja –„terhelő” összetevő. A vizek nagy aktív foszfortartalma ugyanis a növények, algák túlburjánzását - eutrofizációt eredményez és ezért káros.

A természetes emberi tevékenység is okoz foszforszennyezést. Az emberi kiválasztás naponta, személyenként 2g foszfort, ezen felül a hagyományos mosószerek további 2 g foszfort visznek a vizekbe. Az erőteljes műtrágyázás is folyamatos foszfor-kimosódást okoz. A természetben kőzetek mállásterméke bomlásaként is keletkezhet oldható foszfor.

A foszfor az élő szervezetek fontos építőeleme. A bioszférában szinte kizárólag teljesen oxidált formája van jelen, foszfátként, a pH-tól függően ortofoszfát vegyületeként. A növények csak ezeket a reaktív foszforalakokat tudják felvenni. A foszfátok fémionokkal (vas-, alumínium-, kalcium) fémfoszfát vegyületeket képeznek, oldatból kicsapódnak (oxidáló környezetben). Redukáló környezetben a csapadékból oldódó módosulat, például Fe3(PO4)2 keletkezhet.

5. A mikroszennyezők

Káros hatásaik elsősorban íz- és szagrontó hatásukkal, szervezetben akkumulálódó mérgezőanyag, esetleg rákkeltő tulajdonságukkal jelentkeznek. Sajátos szennyező anyagok a már említett un. kontaminánsok, amelyek abban a formában, ahogy az ember ezeket a környezetbe juttatja, még nem szennyezők, de átalakulásuk, helyváltoztatásuk révén szennyezőkké válnak.
Mivel ezek az anyagok viszonylag kis mennyiségben fejtik ki káros tulajdonságukat, ezeket gyűjtőszóval mikroszennyezőknek nevezzük. A mikroszennyezőket feloszthatjuk szervetlen és szerves mikroszennyezőkre.

5/a: Szervetlen mikroszennyezők

Ízrontó: vas, mangán, cink, foszfor, és nitrogén

Toxikus nehézfémek: higany-, az ólom- és a kadmium vegyületek. Az összes nehézfém koncentráció nem haladhatja meg a 0,5 mg/l koncentrációt.

Egyes fémek kis mennyiségben szükségesek az élővilág számára (esszenciális fémek). Ezek a bór, cink, króm, kobalt, mangán, molibdén, ón, réz és vas.

Más fémek - arzén, kadmium, ezüst, higany, ólom, berillium - az élő szervezeteket mérgezik, toxikusak.

Az esszenciális fémek az optimálist jóval meghaladó koncentrációban, a nem-esszenciálisak növekvő koncentrációban fokozottan mérgezőek.

Mérgező hatást csak az oldott fémszennyezők okoznak.

Szennyvizeink általában igen kis koncentrációban tartalmaznak fémszennyezőket, de a biológiai folyamatok során megkötődnek, és a képződött biomasszában felhalmozódnak, így sok ezerszeres koncentrációt is elérhetnek. Előfordulhat, hogy a tápláléklánc végén levő állatot, vagy embert már a felhalmozódásból adódó nagy dózisú mérgező hatás éri.

A környezetben felgyülemlő inaktív fémvegyületek a körülmények (pH, oxigén-koncentráció, redoxpotenciál stb.) változása kapcsán oldódnak, aktiválódnak. (Ilyen folyamat például a higany metileződése: az inaktív higany metilhigany-módosulata jól oldódik vízben és igen mérgező.)

A toxikus fémek által okozott mérgezések:

- nagy dózis - gyorsan jelentkező mérgező hatás

- a legtöbb fém esetében a hosszan tartó kis koncentráció is eredményezhet mérgezést, de a káros hatás csak hosszú idő után (hetek, hónapok, sőt évek múltával) jelentkezik.

- A mérgező koncentrációk értéke fémenként változó, és a fentiek miatt nehezen megadható értékű.

- Megelőzés - eltávolítás egyaránt fontos

Cianidok

Mindenhol, ahol élet- vagy ipari tevékenység van, előfordulnak cianidok. Ezért a cianidokat szennyezettséget jelző vegyületnek is tekintik. A cianid ion könnyen megkötődik az állati szervezetekben és gyors mérgezést okoz. Már 50-60 mg halált is okozhat embereknél. Blokkolja a citokrómrendszert és az oxidációs folyamatokat. Természetes vizekben cianid nincsen, vagy csak 0,1 mg/l alatti koncentrációban fordul elő.

Cianid tartalmú vizeket közvetlenül a képződésük helyén kell tisztítani a fokozott mérgezési veszély miatt. A megengedett cianidion koncentráció: 0,2 mg/l. Nagyobb koncentráció a biológiai tisztítást gátolja.

5/B. Szerves mikroszennyezők

A mesterséges szerves vegyületek. Nehezen lebomló szerves szennyező anyagok. Mind az ipari, mind a mezőgazdasági termésből származhatnak.

A szerves szennyező anyagok nagy többsége nagy koncentrációban a vizek oxigéntartalmának csökkentésével fejti ki káros hatását. Kis hányaduk nehezen bomlik és már kis - mikrogramm/l - koncentrációban is káros, mérgező, rákkeltő, vagy felhalmozódó tulajdonságú – szerves mikroszennyezők:

Valamennyien speciális szennyező hatást okoznak. Jelenlétük speciális megítélést, eltávolításuk speciális technikákat igényel.

Kőolajok és származékaik:

Ízrontó és mérgező hatásúak. 1 μg/l olajtartalom kellemetlen ízhatást kölcsönöz az ivóvíznek, a szennyezett vízben élő halak illetve kacsák húsa élvezhetetlenné válik. 10 mg/l oldott vagy diszpergált olaj a fitoplanktonra és a zooplanktonra káros, 30 mg/l a halakra és a haltáplálékra már letális koncentráció (11. ábra).

11. ábra: Az olajszennyezés hatásai a halakra

Detergensek

Szintetikus mosószerek vagy a tenzidek (szintetikus mosószerek), amelyek a felszíni vizek habzását okozzák, akadályozva ezzel az oxigén felvételt, elősegítik a kőolajszármazékok diszpergálását. Detergensek a korszerű ipari technológiákból és háztartásokból kerülnek egyre nagyobb mennyiségben vizeinkbe.

A detergenseket viszonylag nagy mennyiségben használják fel, melyek túlnyomó része a természetes vizekbe kerül, így lebomlásukban nagy szerepe van a biológiai folyamatoknak.

Környezeti kockázatukat tehát a biológiai lebonthatóság határozza meg. A kezdetben alkalmazott ún. "kemény" detergensek biológiailag nem voltak gyorsan lebonthatók és a vizekben nagy habhegyek képződtek. Ma már csak olyan, ún. "lágy" detergenseket alkalmazhatnak, melyek hamar lebomlanak.

A detergensek káros hatása egyrészt a habképzésben nyilvánul meg, másrészt csökkentik a fotoszintézist, valamint elősegítik a vizekbe kerülő olajszennyeződések mélyebb rétegekbe jutását. A vízi állatok egyes fajainál pusztulást is okozhatnak.

Kémiai szerkezetük szerint háromféle detergenst különböztetünk meg, így az

- anionaktív

- kationaktív és

- nem ionos detergensekről beszélhetünk.

Más osztályozások szerint feloszthatók

- biológiai úton nem bontható és

- biológiai úton bontható valamint

- foszfortartalmú és

- foszformentes mosószerekre.

A detergensek vízminőségre gyakorolt káros hatásai:

1. A detergensek habbal vonják be a felszíni vizek felületét és így a felületi levegő- ill. az oxigéndiffúziót megakadályozzák.

2. Emulgeáló hatásuknál fogva megakadályozzák számos mikroszennyező, nemegyszer rákkeltő anyag kicsapódását, kiülepedését és így ezek oldatban maradva a vízművek szűrőjén átjutnák, ezúton az ivóvízbe kerülve közvetlenül veszélyeztetik az embert.

3. Az eleveniszapos szennyvíztisztító berendezéseknél esetleg olyan mértékű habzást okoznak, hogy az eleven iszap kifolyik, ill. nem tudja betölteni funkcióját.

4. A foszfáttartalmú mosószerek szükségtelenül növelik a vizek foszfortartalmát, mely eutrofizációhoz vezet.

Megoldás: hatósági úton betiltani a biológiai úton nem bontható és a P-tartalmú mosószerek gyártását, importját és forgalmazását. (Ez az EU államaiban már jogi eszközökkel szabályozást nyert.)

A fenolok és származékaik

Általában mérgező hatású vegyületek. Sejtmérgek, a fehérjéket kicsapják. E tulajdonságuk miatt baktériumölő és gombaölő szerként alkalmaznak bizonyos fenolokat.

Rákkeltő anyagok: a talajvíz 4-10 μg/l, a vízfolyások és tavak 100-100000 μg/l koncentrációban tartalmaznak ilyen anyagokat. Ezek közül legjelentősebbek a benzo(a) pyren illetve a poliklórozott bifenilek (PCB-k).

A peszticidek - biocid anyagok

A ,,peszticid" szó gyűjtőfogalom, amely magában foglal minden olyan vegyületet, amelyet a nem kívánatos vagy káros élő szervezetek pusztítására használnak. Ide tartoznak többek között a rovarirtók (inszekticidek), a gyomirtók (herbicidek), a gombairtók (fungicidek) stb.

Jelenleg több száz vegyületet használnak növényvédelmi célokra. A peszticidek hatása összetett. A szag és ízártalom mellett igen nagy veszélyt jelent az élő szervezetekben való feldúsulás (biológiai magnifikáció) (12. ábra).

12. ábra: A DDT-nek és derivátumainak ökoakkumulációja a Michigan-tóban. Látható, hogy a 0,003 ppm kiindulási koncentráció 27 000-szeres mennyiségű lett a tápláléklánc utolsó tagjánál.

A mérgező vegyületek mennyiségét, illetve mennyiségi korlátját toxicitási mérőszámmal jellemzik:

- a vizsgált élőlények 50%-át elpusztító dózis,

- a vizsgált élőlények 50%-át elpusztító koncentráció.

A felhalmozódás-veszélyes anyagok igen kicsiny, de hosszantartó terhelésnél okozhatnak megbetegedést, sőt halált azáltal, hogy az élő szervezetből nem távoznak el. Így hosszú idő után a szervezetbeli mennyiségük, koncentrációjuk elérheti a megbetegedést okozó szintet.

6. A lebegtetett hordalékok

Görgetett és lebegtetett hordalék (üledék):

Ide tartoznak a hordalékot alkotó talajszemcsék, valamint számos szerves és szervetlen anyag, amelyek a felszíni lefolyás eredményeként származhatnak:

- Növénytermesztésből

- Állattenyésztésből

- Bányászatból

- Fakitermelésből

- Építőiparból stb.

A lebegtetett anyagok gyengítik a napsugarak vízbe hatolását, ezáltal a vízinövényeket is. A kopoltyúk eltömítésével elpusztítják a halakat, de az eleven szűrő szerepét betöltő kagylókat is. Emellett számos más vízi élőlény számára csökkentik a táplálékkeresés lehetőségét. A fenékre ülepedett hordalék rontja a halak táplálkozási és ívási helyeit, feltölti a tavak, tározók és a vízfolyások medrét. A legtöbb hordalék az ivóvíz kezelésekor könnyen eltávolítható, kivéve az azbesztet, amely a vízellátó hálózat csőanyagának alkotórészeként, finom szálak formájában jut a vízbe.

- A vízben nem oldódó talajrészecskék, valamint szervetlen és szerves vegyületek a természetes lefolyásból, a mezőgazdasági termelésből, bányászatból, építésből származóan kerülnek a felszíni vizekbe.

- A durvább részecskék, mint a homok, iszap gyorsan leülepednek a meder fenekére. A finomabb részecskék, mint az agyag, és a finom szemcsés részecskék hetekig, hónapokig szuszpenzióban maradnak.

- A vízzel érintkező forgó gépészeti berendezések kopását, öntöző elemek dugulását okozhatják. A finom hordalék részecskék adszorbeálhatják, és koncentrálhatják a toxikus nehézfém vegyületeket, peszticideket, baktériumokat és egyéb veszélyes anyagokat. A fenékiszap elpusztítja a táplálék és az itatóhelyeket, feltölti a tavakat, tározókat, csatornákat.

7. A radioaktív anyagok

A 226Ra, 228Ra, 228Sr, 238U, geotermikus kutakból, atomerőművekből, egészségügyi intézményekből, ipari és kutatólaboratóriumokból kerülhetnek a felszíni vizekbe.

A 222Rn – amely a felszín alatti urán, gránit, foszfát kőzetekben található a felszín alatti vizeket szennyezheti.

Ezekből az izotópokból származó ionizáló sugárzás DNS mutációt okoz, amely születési rendellenességet, rákos megbetegedéseket és genetikai károsodást eredményez.

8. A hőszennyezés

- A hőmérséklet emelkedés hatására bekövetkező sűrűségkülönbség, un. hőcsóva kialakulását eredményezi, és hőmérsékleti rétegződés jöhet létre, ami stabilizálódhat. Így a meleg víz a felszínen elkülönülve áramlik.

- A felmelegedés csökkenti az oldott oxigén mennyiségét, ugyanis az oxigén túltelítettség miatt annak egy része a légtérbe távozik. A veszteség elérheti a 4-5 mg•l-1 értéket is. Ez azonos lehet egy szennyvízterhelés hatásával – hőterhelés.

- Ha a meleg víz állóvízbe kerül, a felmelegedés fokozza a vízi élőlények aktivitását, ami az oxigén elvonás fokozódását okozza, a felszínen elterülő magasabb hőmérsékletű víz pedig az oxigén felvételét akadályozza.

- A fokozott párolgás és a magasabb hőmérséklet miatti oldhatóság növekedés következtében az összes sótartalom növekedhet.

A van’t Hoff szabály szerint 10° C-os hőmérséklet-emelkedés megkétszerezi a kémiai és biokémiai reakciók sebességét.

A hőszennyezés következményei:

- Közvetlen hőhatás

- Az életjelenségekben bekövetkező zavarok (légzés fokozódása, fotoszintézis növekedés, egyedfejlődési rendellenességek)

- Az oxigénhiány miatt táplálék szervezetek eltűnése

- A mérgezéssel szembeni csökkenő ellenállás

- Zavarok a szaporodásban és a kritikus fejlődési szakaszokban

- Az eredeti populáció összetételének változása